További munkaviszony bejelentése
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A további munkavégzésre vonatkozó bejelentés akkor megfelelő, ha kellően konkrét, kitér annak a munkáltató gazdasági érdekeit és működését érintő valamennyi körülményre és feltételére, és a munkavállaló bizonyítja, hogy a fentieknek mindenben megfelelő bejelentést tett – derül ki a Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntéséből.
A dolgozó határozatlan időre szóló munkaviszonyát a munkáltató rendes felmondással megszüntette. Intézkedését a dolgozónak a munkáltató jogos gazdasági érdekeit veszélyeztető magatartásával indokolta, mivel egy akadálymentesítési kiadvány elkészítése érdekében egy szakkiadóval megbízási jogviszonyt létesített, az Mt. 108. §-ában előírt bejelentési kötelezettségének a teljesítése nélkül. A dolgozó a munkáltatója profiljába és üzleti tevékenységébe tartozó szakmai munkára vállalkozott, amelyet a munkáltató alappal kifogásolt volna. Mindezek miatt a munkáltató bizalma oly mértékben megrendült, hogy a munkavállalót a munkaköre betöltésére méltatlannak találta, ezért a munkaviszony megszüntetéséről döntött.
A dolgozó keresetében a rendes felmondás jogellenességének megállapítását, és az eredeti munkakörbe történő visszahelyezése mellőzése mellett a jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte. Arra hivatkozott, hogy a rendes felmondás indoka valótlan, mert az ügyvezetőnek a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonya létesítését bejelentette, a munkavégzést az új ügyvezető sem kifogásolta.
A munkaügyi bíróság a széles körben lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a rendes felmondás indokát és okszerűségét bizonyítottnak találta, ezért a keresetet ítéletében elutasította. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a munkáltató csak akkor került volna olyan helyzetbe, hogy megfelelően mérlegelje a dolgozó munkaviszonyon kívüli tevékenységét, ha arról teljes körű tájékoztatást kap. A dolgozó azonban a perben aggálymentesen nem tudta bizonyítani, hogy mit és milyen tartalommal jelentett be a munkáltatónak. A munkaügyi bíróság szerint a tájékoztatás akkor felelt volna meg ennek a követelménynek, ha írásban történik meg a bejelentés.
A munkavállaló fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú bírósággal egyezően rámutatott arra, hogy a bejelentési kötelezettség megfelelő teljesítése tekintetében a bizonyítás a dolgozót terhelte. Ugyanakkor nem osztotta az elsőfokú bíróságnak azt a jogi álláspontját, hogy a bejelentési kötelezettségnek csak írásban lehetne eleget tenni, miután az Mt. 108. §-a ilyen rendelkezést nem tartalmaz. Hivatkozott ugyanakkor arra, hogy a bejelentési kötelezettség megfelelő teljesítése körében nem elegendő csupán azt bizonyítani, hogy a munkáltató tudott a munkavállaló tevékenységéről. A munkaviszonyon kívüli jogviszony mibenlétéről és konkrét tartalmáról is szükséges a munkáltatót tájékoztatnia, ennek megtörténtét azonban a tanúvallomások nem támasztották alá, és a bizonyítatlanság következménye pedig a dolgozót terheli.
A dolgozó felülvizsgálati kérelme alapján eljáró Legfelsőbb Bíróság szerint az eljárt bíróságok az Mt. 108. § (1) bekezdése helyes értelmezésével fejtették ki, hogy a munkavállalót terhelő együttműködési kötelezettségből, a munkaviszony alanyai között fennálló szoros és bizalmi kapcsolatból következően a további munkavégzésre vonatkozó bejelentés akkor megfelelő, ha kellően konkrét, kitér a munkavégzésnek a munkáltató gazdasági érdekeit és működését érintő valamennyi körülményére és feltételére, és a munkavállaló bizonyítja a munkáltatói jogkör gyakorló részére adott ennek mindenben megfelelő bejelentését. A bizonyítás hiánya a munkavállaló terhére esik. (BH2011. 233)
