100 nap szabadsága ragadt be
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Döbbenetes esetekről számol be a munkaügyi hatóság jelentése a szabadságok kiadását illetően.
Egy Győr-Moson-Sopron megyei üzemben munkaügyi ellenőrzésen derült ki, hogy a munkáltató a több mint 2000 – betanított munkás munkakörű – munkavállalóból 1001 munkavállalónak nem adta ki 2015 vége felé még a 2014. évi szabadságát és 87 munkavállaló esetében nem tartotta be a rendkívüli munkaidő maximális mértékére vonatkozó jogszabályi előírást – ez is kiderült a munkaügyi hatóság összefoglaló jelentéséből, amely a szabadságra vonatkozó szabályok célellenőrzéséről szól. A munkaügyi hatóság a célellenőrzést 2015. október 19. és 2015. november 13. között folytatta le.
Előfordult olyan eset, amikor a munkavállaló részére több év alatt ki nem adott szabadságok mértéke az ellenőrzés idején meghaladta a 100 napot – olvasható az OMMF jelentésében. Egy másik elképesztő esetleírás szerint egy budapesti frekventált helyen található kávézóban foglalkoztatott munkavállaló nyilatkozata szerint munkaviszonya fennállása óta (2 éve) fizetett szabadságon még nem volt, a kollégáival cserél munkanapokat, hogy több pihenőnapja legyen egyben, így oldja meg a „szabadságát”.
A munkáltatók számára legtöbbször a szabadság kiadására vonatkozó előírások megtartása jelentett problémát. A tapasztalatok alapján három esetkört lehet megkülönböztetni. Az első, hogy a munkáltató az esedékesség évében nem adta ki a szabadságot a munkavállalónak.
Bár a jogszabály lehetőséget ad arra, hogy a felek naptári évre kötött megállapodással átvigyék következő évre a szabadság egy részét, mégis – vélhetően a jogszabályi lehetőség ismeretének hiánya miatt – a jogsértéssel érintett munkáltatók nem éltek ezzel a lehetőséggel. Az érintett munkáltatók többsége egyébként néhány nap szabadságot nem adott ki az esedékesség évében, ezen szabadságnapok kiadása jellemzően a következő év első negyedévében megtörtént. Nagymértékű szabadság-felhalmozódást kivételes esetben, ritkán tapasztaltak a hatóság munkatársai.
A második esetkör, hogy a munkáltató a törvény előírásainak megfelelően nem biztosított a munkavállalónak naptári évben egy alkalommal, legalább tizennégy nap egybefüggő szabadságot.
A legtöbb, szabadsággal kapcsolatos szabálytalanság ebbe a körbe sorolható, a munkáltatók „elaprózva” adták ki a szabadságot a munkavállalóknak. Megállapítható azonban, hogy a munkáltatók és a munkavállalók jelentős része nem ismerte ezt a szabályt. A munkáltatók képviselői gyakran hivatkoztak arra, hogy nem tudtak ezekről a törvényi rendelkezésekről, gyakran változik az Mt., követhetetlen, hogy milyen előírásokat kell betartani. A fent leírtakat alátámasztja, hogy azokkal az Mt. előírásokkal kapcsolatban, amelyek érdemben nem változtak (pl.: a szabadság mértékének számítása, a munkaviszony megszűnését, illetve megszüntetését követőn a szabadság pénzbeli megváltásával kapcsolatos szabályok) csak eseti jelleggel került megállapításra szabálytalanság a célellenőrzés során.
A lefolytatott ellenőrzések során elhangzott munkáltatói véleményekből az derült ki, hogy amennyiben a munkáltatónál nincs előre betervezett leállás, úgy nagyon nehéz, szinte lehetetlen betartani az Mt.-nek azt a rendelkezését, hogy a munkavállaló tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzés alól.
A harmadik esetkör, hogy a munkáltató a munkaviszony fennállása óta egyáltalán nem adott ki szabadságot a munkavállalónak:
A legsúlyosabb szabadság kiadásával kapcsolatos jogsértés kisebb mértékben fordult elő. Ezeknél a szabálytalanságoknál feltételezhető a munkáltatói szándékosság (példatár 2. 3. 4. példa), de volt olyan eset, amikor a munkáltató – nem igazolt – gazdasági érdekre hivatkozott, míg egy másik esetben pusztán a figyelmetlenség volt a magyarázat a szabadság kiadásának elmulasztására.
A szabadság kiadásával összefüggő szabálytalanságok vonatkozásában összességében elmondható, hogy a kisebb létszámot foglalkoztató vállalkozásoknál (kereskedelem, vendéglátás) fordultak elő nagyobb arányban, mivel a kieső munkaerőt nem tudta / akarta pótolni a munkáltató. A nagyobb munkáltatóknál a szabadság kiadásának betartására bevett szokás egy-egy előre betervezett leállás, így ezen munkáltatóknál, ha el is követték ezt a szabálytalanságot, inkább munkaszervezési okokra vezethető vissza a törvénynek nem megfelelő működés.
Az ellenőrzés során a munkáltatók közül többen jelezték, hogy célszerű lenne törvényi lehetőségként biztosítani azt, hogy az év végéig ki nem adott szabadság megváltható legyen. Természetesen a törvényi szabályozás nem véletlenül tiltja a javasolt megoldást. A szabadság kiadása – annak a munkavállalókra gyakorolt rövid és hosszú távú hatásai miatt – nem pótolható a szabadság pénzbeli megváltásával.
A szabadság kiadásán túl, más szabadsággal kapcsolatos jogsértés miatt lényegesen kevesebbszer intézkedtek a hatóság munkatársai. (Kiemelendő továbbá, hogy ezek az intézkedések nagyobb munkavállalói létszámot nem érintettek, mivel 1-1 munkavállaló vonatkozásában kerültek megállapításra ezek a szabálytalanságok.)
Forrás: NGM
A szabadság mértékének helytelen megállapítását a munkaügyi hatóságok nem tapasztalták, ebben nyilván szerepet játszanak a korszerű bérszámfejtő programok is. Elmondható, hogy mind a munkáltatók, mind a munkavállalók tisztában voltak az évi rendes- és pótszabadságok mértékével. Megjegyzendő azonban, hogy több esetben a munkáltatók a munkaviszony létesítését követően kiadott írásbeli tájékoztatókban a szabadság mértékével kapcsolatban csak az Mt. vonatkozó rendelkezéseit idézték be, ezért a munkavállalók nem mindig voltak tisztában vele, hogy mennyi (alap- és pót) szabadság jár nekik. Az Mt. lehetővé teszi, hogy a munkáltató a tájékoztatást a munkaviszonyra vonatkozó szabály rendelkezésére történő hivatkozással adja meg, tehát nem jogszerűtlen a fenti megoldás, de a munkavállalók „jogismeretét” a szabadság mértékéről, a számítási módjáról és kiadásáról egyáltalán nem növeli.
A szabadság nyilvántartásával összefüggő jogsértésekkel kapcsolatosan elmondható, hogy a munkaidő-nyilvántartáson „sz” betűvel, vagy kiírva szerepeltették a munkáltatók a kiadott szabadságnapokat. Az éves szabadság-nyilvántartásokat („szabadságkartont”) kevés kivétellel megfelelőnek találták a hatóság munkatársai.
A célellenőrzés során vizsgált munkáltatók esetében elenyésző számban fordult elő (a munkaviszony fennállása alatt) a szabadság jogellenes pénzben történő megváltása.
A szabadsággal kapcsolatos szabályok ellenőrzését megnehezíti, ha a munkáltató utólag korrigálja a nyilvántartást, a munkavállalók egy része pedig munkahelyét féltve nem mondja el, ha nem kapja meg a törvényben számára biztosított szabadságát. Ezen okból kifolyólag a szabálytalanságok bizonyítása is nehézséget okoz, mivel a munkáltató általában a szabályosan kiadott szabadságok listáját, a munkavállalók által aláírt nyilvántartást nyújtja be. A szabadsággal kapcsolatos szabálytalanságok, így sok esetben bejelentés kapcsán derülnek ki, a munkaügyi hatóság által tartott helyszíni ellenőrzés során.
