A főszabálytól eltérő munkaidő szabályozása


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A munkaidőre és pihenőidőre vonatkozó szabályoktól való elté­rés tilalmát, illetve lehetőségét tartalmazó rendelkezések közül a szabályozási technika mellett kieme­lendő, hogy egyes bekezdések maguk is előírhatják a szabály feltétel nélküli betartását. Például a gyermekét egyedül nevelő munkavállaló esetén gyermeke hároméves koráig a heti pihenő­napok egyenlőtlenül nem oszthatók be. A 113. § (2) bekezdés c) pontja tilalmat megfogalmazó rendelkezés, a 135. § az eltérés tilalmát nem ismétli meg.


Vannak azonban olyan szabályok, ahol az előírás kijelentő módban, vagy a kötelezést kifejező mondatszerkezetben áll: „A munkaidőt heti öt napra, hétfőtől péntekig kell beosztani” [Mt. 97. § (2) bek.]. A „kell” megfogalmazás arra utalhat, hogy az ál­talános munkarend egy olyan – a munka díjazásánál, az elszá­molásnál is használt – fogalom és egyben általános beosztási minta, amelytől az eltérés nem megengedett, bár ezt az Mt. 135. § (1) bekezdése a felsorolásban kifejezetten nem tartalmaz­za. Ez az értelmezés természetesen nem eredményezheti azt, hogy a munkáltató ne dönthessen olyan munkarend kialakításá­ról, amely a munkaidő és a pihenőidő beosztását a fentiektől el­térő, de a működése szempontjából általánosnak minősülő for­mában írja le. Ilyen eset lehet, ha pl. a munkavégzésre előírt idő hétfőtől csütörtökig napi 10 óra, vagy hétfőtől csütörtökig a munkaidő 8 órától 16.30-ig, pénteken 14 óráig tart.

Amennyiben az általános munkarendre, mint számolási egy­séget meghatározó szabályra tekintünk, akkor láthatjuk, hogy a munka- és pihenőidőre, valamint a munka díjazására vonatkozó rendelkezések is felhívják. Alkalmazni kell a munkaidőkeretben ledolgozandó órák meghatározásakor, a szabadság munkaidő-beosztás hiányában történő kiadásakor, illetve a havi bér, a tá­volléti díj egy órára, egy napra történő kifizetendő összegének meghatározásakor, a munkaviszony munkaidőkeret lejárata előtti, vagy a hónap közben történő megszűnésekor követendő eljárásban. A fentiekben felsorolt előírások eltérést nem engedő jellegét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a 135. §, illetve a 165. § az eltérő megállapodások körében nem sorolja fel.

Ebből az a következtetés vonható le, hogy kollektív szerződés az idézett törvényi rendelkezésektől eltérhet a munkavállaló ja­vára és hátrányára is; a munkáltató a munkavállalóval történt megállapodás, vagy a munkarend és bérezés kialakítása tekinte­tében megillető jogosítványai alapján egyoldalúan rendelkezhet róla, feltéve, hogy az eltérés a munkavállalóra nézve kedvezőbb következménnyel jár [Mt. 43. § (1) bek.].

A munkaidőre és pihenőidőre vonatkozó szabályok közül kó­gens, azaz eltérést nem engedő rendelkezések az alábbiak:

– a szabadságot – a munkaviszony fennállása alatt – megváltani nem lehet,

– az anya egybefüggő 24 hét szülési szabadságra jogosult,

– szülési szabadság annak a nőnek is jár, aki a gyermeket örök­befogadási szándékkal nevelésbe vette,

– a munkaidő-nyilvántartás tartalma és vezetése kötelező.

A kollektív szerződés az alábbi esetekben általában a munkavál­laló javára, kivételesen a hátrányára térhet el:

– munkaidő fogalmak munkavállaló javára történő eltérő meg­állapítása;

– a teljes napi munkaidő 8 óránál rövidebb időtartamban is megállapítható, a teljes napi munkaidő 12 órára való emelése kizárható készenléti jellegű munkakörben vagy a tulajdonos hozzátartozója, mint munkavállaló esetében is;

– akár 12 havi munkaidőkeret is előírható, ha azt technikai vagy munkaszervezési okok indokolják;

– a munkavállalóra kedvezőbb szabályok határozhatók meg a munkaidőkeret lejárta előtti munkaviszony-megszűnés esetére (pl. a munkavállaló oldalán felmerült okok esetén is a munkáltató oldalán felmerült okok esetére előírt jogkövetkez­mények írhatók elő);

– kötetlen munkarend esetén a felsoroltakhoz képest további szabályok betartásától is el lehet tekinteni;

– elszámolási időszak esetén annak időtartama a törvényesnél hosszabb időben is meghatározható;

– a beosztás szerinti napi, heti munkaidő mértéke csökkenthető;

– osztott napi munkaidő esetén napi kettőnél több részlet is elő­írható, illetve az egyes részletek közötti 2 óra pihenőidő csök­kenthető;

– a vasárnapra rendes munkaidő elrendelését lehetővé tévő munkakörök köre csökkenthető;

– a munkaszüneti napon is rendeltetése folytán rendes munka­időben ellátható munkakörök köre szűkíthető;

– a napi pihenőidő mértéke felemelhető;

– a heti pihenőnap és a heti pihenőidő szabályai a munkaválla­lók számára kedvezően módosíthatók (pl. havonta egy vasár­nap kiadása helyett több is előírható);

– a rendkívüli munka szabályai a munkavállalók javára módo­síthatók (pl. kötelező írásbeli elrendelés általánossá tétele, munkaszüneti rendkívüli munka eseteinek korlátozása). A rendkívüli munka éves mértéke megemelhető (legfeljebb 300 órára) vagy csökkenthető;

– ügyelet, készenlét esetén a munkavállalók hátrányára is el le­het térni (pl. 4 órát meghaladó tartamú ügyelet, készenlét a törvényben felsorolt eseteken kívül is előírható), készenlét esetén a havi 168 óránál több is előírható;

– védett munkavállalók (várandós, 3 éves gyermeket nevelő anya vagy egyedül nevelő más munkavállaló, egészségkárosító kockázatok között foglalkoztatott munkavállaló, fiatal munkavállaló) számára a törvényben foglaltakhoz képest to­vábbi kedvezmények állapíthatók meg;

– az alapszabadság mértéke megemelhető, a szabadságra jogo­sító, munkában töltött idők köre bővíthető, az életkor után járó pótszabadság mértéke növelhető, illetve csökkenthető, az egyéb pótszabadságok mértéke és esetköre bővíthető;

– a szabadság kiadására vonatkozó igény bejelentésére, ill. munkáltató általi közlésére nyitva álló határidő meghosszab­bítható, illetve lerövidíthető, az egybefüggően kiadandó 14 nap, a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kiadan­dó 7 munkanap meghosszabbítható vagy lerövidíthető, eset­leg a rendelkezés eltörölhető, az esedékesség évét követő év­ben való kiadás szabályai a munkavállaló hátrányára megvál­toztathatók;

– a szabadság megváltására akkor is sor kerülhet, ha ez a mun­kavállaló javát szolgálja (a törvény szabályai alapján nem egyértelmű azonban a felhatalmazás köre, esetleg olyan kö­rülmények határozhatók meg a kollektív szerződésben, ame­lyek esetén vélelmezhető, hogy a munkavállaló érdekét szol­gálja a szabadságmegváltás – pl. ha a munkavállaló kéri –, de a joggyakorlatnak kell kialakítania, hogy ezt elfogadja-e jog­szerű megoldásként);

– a betegszabadság szabályaitól a munkavállalók javára lehet eltérni (pl. 15 nap felemelése);

– a szülési szabadság esetén a szülés elé eső 4 hetes időszak szabályától a munkavállaló javára és hátrányára is el lehet tér­ni, a szülési szabadság megszűnésének esetkörét a munkavál­laló javára meg lehet változtatni;

– a gyermek után járó fizetés nélküli szabadságot a gyermek 3. (gyes folyósítása esetén a 10.) életévét követően is biztosítani lehet, a fizetés nélküli szabadság megszűnésére vonatkozó szabályok a munkavállaló javára módosíthatók;

– hozzátartozó ápolása vagy tényleges önkéntes tartalékos ka­tonai szolgálatteljesítés céljára adott fizetés nélküli szabadság feltételei a törvénynél kedvezőbben határozhatók meg;

– a fenti fizetés nélküli szabadságok igénybevételének szabá­lyai a munkavállalók javára módosíthatók (pl. 15 napos beje­lentési határidő lerövidítése, a fizetés nélküli szabadságról való visszatérésnek 30 napnál korábban való lehetővé tétele).

Munkajogi Klub Online Extra

 

 

+ GARANTÁLT MEGLEPETÉS – Egy könyv, amely választ ad számos munkajogi kérdésre

 

Megrendelés >>

Az Mt. a fentieken túl lehetőséget ad arra, hogy egyes ágaza­tokban (hajózás, repülés, közúti személyszállítás és árufuvaro­zás, egészségügy), meghatározott munkakörökre kollektív szer­ződés, vagy a felek írásbeli megállapodása a munkaidőre és a pihenőidőre vonatkozóan eltérő szabályokat állapítson meg [Mt. 135. § (4)–(5) bek.]:

– utazó munkavállalók esetén [Mt. 135. § (4)] el lehet térni a 99. § (2) bekezdésében (napi munkaidő 12, készenléti munka­körben 24, heti munkaidő 48, készenléti munkakörben 72 órá­nál több is lehet), 101–108. §-ban, a 109. §-ban foglaltaktól (vasárnapi, munkaszüneti napi munka, munkaközi szünet, napi pihenőidő, heti pihenőnap és pihenőidő, rendkívüli mun­ka fogalma és éves maximuma);

Az Mt. fenti rendelkezéseitől másik törvény az ágazati, szak­mai sajátosságokra tekintettel [Mt. 298. § (3) bek.] eltérhet. Ilyen speciális szabályokat tartalmaz például a vízi közlekedés­ről szóló 2000. évi XLII. törvény, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény, valamint az egészségügyi tevékenységről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény.

A fenti írás a részlet a Munka- és pihenőidő szabályai c. könyvből.


Kapcsolódó cikkek

2024. május 9.

Elkezdődött a visszaszámlálás, időben el kell kezdeni a felkészülést a bérszakadék megszüntetésére

Európai uniós szabályozás és gazdasági érdekek is indokolják, hogy a munkáltatók törekedjenek a nemek közötti bérkülönbségek felszámolására. Sok még a nyitott kérdés a szabályozás 2026-os hazai bevezetéséig, de a bérek átláthatóságára irányuló lépéseket már most el kell kezdeni, hiszen a munkáltatók számára így is csupán bő egy év áll rendelkezésre. Várhatóan komoly kihívást jelent majd a megfelelő, jogi és HR ismeretekkel egyaránt rendelkező szakember megtalálása, aki képes lesz menedzselni a vállalkozásoknál a bérszakadék megszűnéséhez vezető folyamatot, beleértve természetesen a dolgozói oldalon felmerülő kérdéseket, feszültségeket.

2024. május 9.

Kizárólag megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató üzem Dabason a Prohuman cégcsoportnál

Jelentős tartalékot jelenthet a magyar munkaerőpiacon a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatása. Ezért is nyitott a Prohuman cégcsoport Dabason kizárólag fogyatékosággal élőket foglalkoztató csomagolóüzemet, ahol már 55 kolléga végez értékteremtő munkát. Magyarország piacvezető HR szolgáltatója így immár irodái mellett öt telephelyen és egy call centerben dolgozik megváltozott képességű dolgozókkal országszerte.

2024. május 8.

Mindent felforgat a mesterséges intelligencia, de a hazai vállalkozók még a kanyarban sincsenek

A vezetői képzések aranykorukat élik, mind a fejlett piacokon, mind globálisan rekordnövekedést mutatva, a következő évtizedben duplázva a szektor bevételét. A BetterManager kutatása alapján minden vezetői képzésre költött dollár hétszeresen térül meg a cégnek, míg egy másik kutatás egy éven belüli 4,1-szeres megtérülést mutatott ki, tehát jelentős megtérülésű versenyképességi faktor a cégvezetők folyamatos tanulása.