A hét kérdése: kiküldetés, párhuzamos munkavégzés


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Mt.-ben szereplő 44 napos kiküldetési, kirendelési korlátozáson túl van-e lehetőség egyéni kiküldetési megállapodásra és így a külföldi napidíj további fizetésére? Kiküldetés keretén belül milyen bejelentési kötelezettségei vannak Ausztriában a magyar munkavállalónak, illetve munkáltatójának?


Magyarországon működő Kft. magyarországi állandó lakhellyel rendelkező – teljes munkaidős – cégvezetőjét szeretné osztrák kapcsolt vállalkozásához előreláthatólag 6 hónap időtartamra munkavégzésre küldeni. Ott heti 4*8 munkaórát töltene el, míg Magyarországon a fennmaradó 1 munkanapon végezne munkát. Jelen tervek szerint a munkavállaló csak a magyar Kft.-től részesülne munkabérben, amit – ha ez jogszerűen megoldható – továbbszámlázna a cég az osztrák kapcsolt vállalkozásnak, további térítés nélkül (csak a munkabért és a felmerült költségeket).

A jogszabályban szereplő 44 nap kiküldetés után két tagállamban végzett párhuzamos munkavégzésre tekintettel kért A1-es igazolás kiállítható-e, ha a munkavállaló munkaideje Magyarországon nem érné el a 25 százalékot (heti 1*8 óra)?

183 nap osztrák munkavégzés elteltével – az egyezmény szerint – a munkavállalónak Ausztriában kellene megfizetnie az adóelőleget a Magyarországon kifizetett bére után?  Ehhez, ha jól értelmeztük a munkavállalónak a NAV-tól kellene illetőségigazolást igényelnie?

Van-e további előzetes teendője a munkavállalónak, magyar, illetve az osztrák munkáltatónak?

1-2 tanulmányban olvasott információ alapján a munkavállalónak az osztrák munkavégzés alatt magánál kell tartania többek között a munkaszerződés, bizonyítvány, bérjegyzék, munkaidő nyilvántartás, bérutalás bizonylatainak német nyelvre fordított változatát, ebből szüksége-e hivatalos fordítást készíttetnie cégünknek?
Szükséges-e a megfelelő osztrák bért biztosítani a munkavállaló számára?

Amennyiben a Kft. a munkavállalóját ideiglenesen (legfeljebb két évig) Ausztriába kiküldetéssel munkavégzésre irányítja, lehetőség van arra, hogy a kiküldetés időtartama alatt Magyarország tb-rendszerében maradjon, azaz a társadalombiztosítási járulékokat továbbra is Magyarországon kell megfizetni.

A magánszemély adóügyi illetőséggel továbbra is Magyarországon bír, ha ez az időtartam 6 hónap. Ausztriában nem kell a magánszemélynek munkavállalási engedélyt beszereznie. Előfordulhat azonban, hogy Ausztria hatósága előzetes nyilatkozatot követel meg a tervezett kiküldetésről a magánszemélytől. Ezt a nyilatkozatot a munkaadó Kft-nek elkészítenie.

A magyar jog alkalmazandóságáról és a biztosítási jogviszony fennállásáról szóló igazolást az illetékes egészségbiztosítási szakigazgatási szervtől kell kikérnie a munkáltatónak. A kérelmet az OEP-nél erre rendszeresített formanyomtatványon kell előterjeszteni. Az illetékes szerv a fentiek tanúsítására az A1 jelű igazolást állítja ki. Ezen igazolás 24 hónapra szól, de méltánylást érdemlő körülmények indokolhatják a kivétel megállapítását, a munkáltató kérelmezheti, hogy az A1 jelű igazolást legfeljebb 5 évre adják ki.

További felmerül kérdésekre egyértelmű választ a kiküldött munkavállalókkal foglalkozó összekötő hivatal vagy az egyablakos ügyintézési pont adhat, ezután Ausztriában kell érdeklődni.

 

A munkáltatónak kötelessége, hogy a kiküldés időtartama alatt megfeleljen az Ausztriában a munkavállalók védelmére vonatkozó hatályban lévő alapvető szabályoknak, így többek között a minimálbér, a munkaidő stb. tekintetében.

Abban az esetben Magyarországon adóztatható a magánszemély jövedelem, ha három feltételnek megfelel.

  1. 183 napot nem haladja meg a kiküldetés
  2. a díjazást tekintve a magyarországi kft. nem bír illetőséggel Ausztriában
  3. a díjazást költségét nem az Ausztriában viselik

Ha e három feltétel bármelyike hiányzik, akkor a jövedelem adóztatásának joga Ausztriát illeti meg, a külföldi munkavégzésből (kiküldetésből) származó jövedelem Ausztriában lesz adóköteles. A magyarországi adóztatás csak abban az esetben következik be, ha a három feltétel együttesen teljesül.

A kérdésben leírtak alapján a külföldi munkáért járó bért a magyar Kft. átterheli a külföldi kapcsolt vállalkozásának, így a három feltétel együttesen nem teljesül, a külföldi munkavégzésre tekintettel kifizetett (juttatott) valamennyi jövedelem Ausztriában lenne adóköteles. Amennyiben a 183 napot meghaladja a tartózkodás hossza, akkor már két feltétel nem teljesülne, így biztos, hogy Ausztriában adózik a magánszemély jövedelme.

A kérdésekre Győri Éva válaszolt. További kérdéseket és válaszokat itt talál.


Kapcsolódó cikkek

2024. október 4.

Kiderült, hogy mennyit dolgoznak valójában a cégvezetők

Rendkívül leterheltek a magyar cégvezetők, aminek elsődleges oka, hogy nem tudnak kitörni a vállalkozás gyomrából. Egy friss kutatás szerint a cégvezetők hetente akár több mint 60 órát is dolgozhatnak, mert nem tudnak kinevelni vezetőket, akik az ő fejükkel tudnának gondolkodni, és ezzel állandó mókuskerékben találják magukat. Szerencsére van kitől tanulni, az 1. Szabad Cégvezető Konferencián közismert, sikeres vállalkozók mesélnek arról, hogyan tették a nulláról önjáróvá a cégüket.

2024. október 4.

Külföldi fizikai munkára is kiterjeszthető az utasbiztosítás

A Covid-időszakot követően évről évre dinamikusan nő az utasbiztosítások száma, ami az utazások számának növekedésén túl az utazók egyre növekvő tudatosságának is az eredménye. Azt azonban továbbra is csupán kevesen tudják, hogy a pihenési célú, rövidebb utazásokon kívül kedvező biztosítási lehetőségek állnak a munkavállalási vagy tanulmányi célból, hosszabb időre külföldön tartózkodók számára is – hívja fel a figyelmet az Insura.hu biztosításközvetítő társaság.

2024. október 1.

A munkajogi elévülés meghatározása és szerepe a gyakorlatban

Az elévülés, mint az idő múlásának jogi következménye nem csupán munkajogi fogalom, a többi jogterület, így a polgári jog vagy akár a büntetőjog is használja. Az elévülés intézményének célja, hogy az igények érvényesítését csupán meghatározott időbeli keretek között biztosítsa a felek részére, a már hosszabb ideje nyugvó állapotokat utóbb már ne lehessen bolygatni. Az elévülés beálltával maga az igény nem szűnik meg, azonban azt a továbbiakban már nem lehet bíróság előtt érvényesíteni, azaz annak teljesítését kikényszeríteni a másik féltől.