A köztulajdonban álló munkáltatóval fennálló munkaviszony


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az alábbiakban az Atipikus munkajogviszonyok című kiadványból közöljük a köztulajdonban álló munkáltatóval kapcsolatos részt. 


A szabályozás társadalmi-gazdasági indokai

A közszférában – különösen a rendszerváltoztató privatizáció teljes befejezése, azaz 1997–98 óta – gazdasági társaságok nagyszámú alapítására került sor, holott a közszféra alapvetően költségvetési szerveken keresztül jelenik meg a munkaerőpiacon. Az egyes minisztériumok, kormány- és más hivatalok, továbbá az önkormányzatok számos gazdasági társaságot alapítottak, széles körű társasági infrastruktúrát építettek ki. Ennek megszüntetése érdekében a költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló 2008. évi CV. törvény kimondta, hogy gazdasági társaságot közszférában csak akkor lehet létrehozni, ha a költségvetési szervi forma a közcél elérésére nem elégséges.

ADÓklub Online 2016 – Androidos okostelefonnal

 

ADÓ szaklap online

ADÓ-kódex szaklap online

Számviteli tanácsadó szaklap online

Áfa-kalauz szaklap online – ADÓ

kérdések és válaszok

Ado.hu Prémium cikkek

Rendelje meg most >>

A köztulajdonban álló munkáltató jogviszonya az Mt.-ben

Az Mt.-hez fűzött miniszteri indokolás a 204–207. §-a kapcsán tényként állapítja meg (fentiekből következően helyesen), hogy a korábbi szabályozás alapján a munkaviszony feleinek „szerződései gyakran olyan munkafeltételek kialakulásához vezettek, amelyek nem biztosították a köztulajdonban lévő vagyonnal való hatékony gazdálkodást, a közfunkciók teljesítését, a közösségi célokhoz kapcsolódó nyilvánosságot, sőt a jogalkalmazás számos visszaélésszerű (rendeltetésellenes) megállapodásra is rámutatott. A megállapodások nemcsak a munkaviszonyokat érintették, hanem a munkavállalók munkaviszony megszűnését követő időszakra fennálló versenytilalmi kötelességeit is.” Az indokolás szerint a törvény e szakaszainak célja, hogy a köztulajdonban álló társaságokra vonatkozó, fent ismertetett szabályozásból kiemelje az azok által létesített munkaviszonyokra vonatkozó szabályokat, és azokat az Mt.-ben rendezze, mégpedig a munkaviszonynak az általánostól eltérő formái körében, praktikusan az atipikus munkaviszonyok között, a XV. fejezetben.

Minthogy a vezető állású munkavállalóval könyvünk következő fejezete foglalkozik, e helyütt nem térünk ki a vezető állású munkavállaló fogalmának tisztázására, csupán a köztulajdonban álló foglalkoztatottak tekintetében érvényesülő sajátos szabályokat tárgyaljuk. A tulajdonosi jogokat gyakorló jogosult meghatározni azokat a munkaköröket, amelyekben kizárólag az Mt. 208. § (2) bekezdésében foglaltak alkalmazásával köthető munkaszerződés. Ezek az ún. kiemelkedő jelentőségű vagy fokozottan bizalmi jellegű munkakörök, amelyek tekintetében érvényesül a vezető tisztségviselőre vonatkozó díjazási minimum (a kötelező legkisebb munkabér hétszeresét elérő alapbér) is. A köztulajdonban álló munkáltató az Mt. alapján a közalapítvány, valamint az a gazdasági társaság, amelyben az állam, helyi önkormányzat, nemzetiségi önkormányzat, önkormányzati társulás, térségi fejlesztési tanács, költségvetési szerv vagy közalapítvány külön-külön vagy együttesen számítva többségi befolyással rendelkezik [Mt. 204. § (1) bekezdés]. A köztulajdonban álló gazdasági társaságnál a felmondási idő az általános szabályokhoz igazodik, a kollektív szerződés vagy a felek megállapodása ettől nem térhet el, így hosszabb felmondási időt nem határozhat meg, a végkielégítés szabályaitól sem térhet el. A törvény rendelkezik a rövidebb teljes munkaidő tilalmáról is [Mt. 205. (1) bekezdés c) pontja], amely azonban nem akadálya a részmunkaidőben történő foglalkoztatásnak.52 

A közjogias szabályokkal összevetve e pontot, megállapítható, hogy a bizalmi munkakörben foglalkoztatott munkavállaló díjazási minimuma egybeesik az igazgatóság elnöke részére meghatározott kifizetési maximummal, amely tény véleményünk szerint jelentős bérfeszültséghez vezethet a társaságon belül. A tulajdonos döntési körébe tartozik egyfelől a teljesítménykövetelmény és az ahhoz kapcsolódó teljesítménybér, valamint az egyéb juttatások meghatározása. Vezető állású munkavállalóval versenytilalmi megállapodás csak akkor köthető, ha ahhoz a tulajdonosi jogokat gyakorló a hozzájárulását adta, és legfeljebb egyéves időtartamra, illetve az ellenérték nem haladhatja meg a munkavállalót az azonos időszakra megillető távolléti díj ötven százalékát. 

50 Sárközy T.: A gazdasági társaságok vezetési rendszeréről. Gazdaság és Jog,
2010/7–8. 2010, 5. o.

Az Atipikus munkaviszonyok című kiadványonkat itt vásárolhatja meg. 
52 Kardkovács K.: (szerk): i. m. 2012, 338. o.


Kapcsolódó cikkek

2024. október 4.

Kiderült, hogy mennyit dolgoznak valójában a cégvezetők

Rendkívül leterheltek a magyar cégvezetők, aminek elsődleges oka, hogy nem tudnak kitörni a vállalkozás gyomrából. Egy friss kutatás szerint a cégvezetők hetente akár több mint 60 órát is dolgozhatnak, mert nem tudnak kinevelni vezetőket, akik az ő fejükkel tudnának gondolkodni, és ezzel állandó mókuskerékben találják magukat. Szerencsére van kitől tanulni, az 1. Szabad Cégvezető Konferencián közismert, sikeres vállalkozók mesélnek arról, hogyan tették a nulláról önjáróvá a cégüket.

2024. október 4.

Külföldi fizikai munkára is kiterjeszthető az utasbiztosítás

A Covid-időszakot követően évről évre dinamikusan nő az utasbiztosítások száma, ami az utazások számának növekedésén túl az utazók egyre növekvő tudatosságának is az eredménye. Azt azonban továbbra is csupán kevesen tudják, hogy a pihenési célú, rövidebb utazásokon kívül kedvező biztosítási lehetőségek állnak a munkavállalási vagy tanulmányi célból, hosszabb időre külföldön tartózkodók számára is – hívja fel a figyelmet az Insura.hu biztosításközvetítő társaság.

2024. október 1.

A munkajogi elévülés meghatározása és szerepe a gyakorlatban

Az elévülés, mint az idő múlásának jogi következménye nem csupán munkajogi fogalom, a többi jogterület, így a polgári jog vagy akár a büntetőjog is használja. Az elévülés intézményének célja, hogy az igények érvényesítését csupán meghatározott időbeli keretek között biztosítsa a felek részére, a már hosszabb ideje nyugvó állapotokat utóbb már ne lehessen bolygatni. Az elévülés beálltával maga az igény nem szűnik meg, azonban azt a továbbiakban már nem lehet bíróság előtt érvényesíteni, azaz annak teljesítését kikényszeríteni a másik féltől.