A munkaerőköltség tartalma

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A munkaerőköltség a munkavállalók foglalkoztatással kapcsolatos valamennyi költséget magába foglalja, a munkaerő árát jelenti. Mint ilyen, igen nagy arányt képvisel a vállalkozások költségszerkezetében, így a munkaerőköltség nagysága egyértelműen befolyásolja a vállalkozás nyereségét, eredményességét és, mind a külföldi, mind a belföldi vállalkozók, befektetők piaci döntéseit is nagyban orientálja. A munkaerő hatékony foglalkoztatása megköveteli a megfelelő ösztönzési rendszer alkalmazását, akár a bérrendszer, akár a béren kívüli juttatások területén. Természetesen a vállalkozások lehetőségei meghatározók a munkaerőköltség szintjének kialakításakor. A cikksorozat a munkaerőköltséggel kapcsolatos kérdéseket járja körbe, és a következő témaköröket mutatja be: a munkaerőköltség tartalma; a munkaerőköltség a munkaerő ára; a munkaerőköltség döntést befolyásoló tényező; a munkaerőköltség mutatói; a munkaerőköltség tervezése.

A munkaerőköltség fogalma

A munkaerőköltség a vállalkozás foglalkoztatottjaival összefüggő valamennyi költséget jelenti. A munkaerőköltség egy olyan komplex mutató, amely a munkavállalók munkájának ellenértékeként kifizetett összegeken kívül magába foglalja a különféle természetben nyújtott és szociális juttatásokat, illetve költségtérítéseket és a továbbképzéssel kapcsolatos költségeket, tartalmazza a munkáltató társadalombiztosítási hozzájárulását, közterheit. A munkaerőköltséghez tartozik a munkavállalók díjazása (beleértve a fizetést, valamint a munkáltatók társadalombiztosítási hozzájárulásait), a szakképzési költségek, valamint egyéb kiadások, mint például munkaerő-toborzási költségek, a munkaruhára fordított kiadások, valamint a munkaerőköltségnek tekintett, foglalkoztatáshoz kapcsolódó adók és a kapott támogatások különbsége.

A munkaerő árának tisztázása, a munkaerőköltségre vonatkozó számbavételi rend kialakítása az Európai Unión belüli országokban már a kilencvenes évek elejétől fontos kérdéssé vált.

Az Európai Unió tagországait érintő szabad tőkeáramlás, a szoros gazdasági együttműködés, a belső piacok nyitottsága szükségessé tették a mutatók egységesítését és alkalmazását, a strukturális, szerkezeti elemzésekhez alkalmas statisztikai információs bázis kialakítását.

Az EU tagországokban a munkaerő árára vonatkozó elméleti kérdések tisztázását követően a foglalkoztatási költségekre vonatkozó felvételek összehangolása is megtörtént. A munkaerőköltség aktuális komponenseinek, elemeinek a meghatározását a 2005. október 21-i 1737/2005/EK rendelet tartalmazza. Ez az EK rendelet az 1726/1999/EK rendeletet módosítja a munkaerőköltségre vonatkozó információ meghatározása és továbbítása tekintetében.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 1966-ban a munkaügyi statisztikusok 11. értekezletén fogalmazta meg a munkaerőköltség fogalmára, tartalmára és osztályozására vonatkozó ajánlásokat. Az ILO ajánlások szerint statisztikai szempontból a munkaerőköltség fogalomkörébe tartoznak:

1. a munkáért járó díjazások,

2. a le nem dolgozott időre járó kifizetések,

3. a jutalmak, prémiumok, a túlóradíjak,

4. a természetbeni juttatások, az étkezési hozzájárulások, a munkavállalóknak nyújtott lakástámogatások,

5. a szociális és egyéb juttatások, a dolgozók munkába járási költségeinek térítése, a ruházati költségtérítés,

6. a munkáltató társadalombiztosítási hozzájárulása,

7. a továbbképzési költségek,

8. a munkaerő-toborzással kapcsolatos költségek,

9. a bérekhez kapcsolódó adó jellegű kifizetések, illetve támogatások, amelyek a munkáltatók terheit hivatottak csökkenteni.

A munkaerőköltség statisztika megfigyelése

A vállalkozások munkaerőköltségének elemzésére a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (ILO) ajánlásai szerint a Központi Statisztikai Hivatal Magyarországon adatgyűjtést végez, amely alapján nemzetközi összehasonlításokat készít az Európai Unió országai között.

Az Európai Unió tagországaiban a munkaerőköltségek színvonalának megfigyelése már hosszabb múltra tekint vissza. A statisztikai munkaerőköltség-felvételekre Magyarországon 1992. óta négyévenként kerül sor, azonos tartalommal és azonos időszakra vonatkozóan. A megfigyelt munkaerőköltség-elemek száma növekvő, az új juttatási formák megjelenése miatt.

A munkaerőköltségre vonatkozó statisztikák többéves, éves és negyedéves statisztikák hierarchikus rendszerét alkotják azzal a céllal, hogy átfogó és részletes képet adjanak a munkaerőköltségek különböző gazdasági ágazatokon belüli szintjéről, szerkezetéről és rövid távú alakulásáról az Európai Unióban és egyes harmadik országokban. Minden statisztika a munkaerőköltség egységes fogalom meghatározását veszi alapul. A munkaerőköltség szintjére vonatkozó adatok alapjául a munkaerőköltség-felmérés és a negyedéves munkaerőköltség-index felhasználásával végzett extrapoláció szolgál. A munkaerőköltség-felmérés a munkaerőköltségek szintjéről igen részletes adatokat gyűjtő négyévenkénti felmérés. A munkaerőköltség-indexszel való extrapolálás céljából az adatokat kizárólag összesítve használják fel.

A munkaerőköltség országonkénti, ágazatonkénti, munkáltatónkénti színvonalának összehasonlítására a fajlagos munkaerőköltség szolgál. A viszonyítási alapként használható a teljes munkaidőben foglalkoztatottak létszáma vagy az általuk ledolgozott munkaórák (teljesített munkaórák) száma, melyek az elvégzett munka mennyiségét fejezi ki.

A munkaerő ára alakulásának nyomon követhetőnek kell lennie. Ezért van szükség az élőmunkával kapcsolatos ráfordítások számbavételére, mérésére és szükség szerinti befolyásolására.

A gazdasági tisztánlátás megköveteli, hogy a munkaerő árát, illetve annak változását megfelelő rendszerességgel értékeljük. Az emberi erőforrás menedzsment számára elengedhetetlen a munkaerő árára vonatkozó megfelelő minőségű információ, megbízható statisztika a foglalkoztatási költségekről, a keresetek alakulásáról, a szociális célú kiadásokról, a személyzetfejlesztési ráfordításokról.

Útmutató a munkaerőköltség számbavételéhez

A munkaerőköltséget a Központi Statisztikai Hivatal az általa kiadott Útmutató az intézményi munkaügy-statisztikai kérdőívek kitöltéséhez című kiadványának megfelelően csoportosítja. Az egységes munkaügy-statisztikai információgyűjtés és tájékoztatás az egységes fogalmi rendszerre épülő, mindenki számára azonosan értelmezhető útmutatón alapszik. A munkaügy-statisztikai fogalmak a statisztikai adatgyűjtéseken túlmenően is széles körben használatosak. Különböző jogszabályok hivatkoznak rájuk, továbbá a statisztikai számbavétel egyes kategóriái, fogalmai alapján pl. statisztikai állományi létszám, bérköltség, átlagkereset normatív támogatásokat, illetve elvonásokat, adókat határoznak meg. A fogalmi rendszer kialakításánál, módosításánál a módszertani munkákban a KSH szakemberein kívül az érintett tárcák, az érdekképviseletek, valamint felkért vállalkozások szakértői is részt vesznek.

A munkaügyi statisztika főbb megfigyelési területei: foglalkoztatottság, munkaviszonyból származó kereset és egyéb munkajövedelem, munkaerőköltség, munkaidő, üres álláshelyek száma, sztrájk.

A KSH 2015. január 1-jétől érvényben lévő aktuális útmutatója szerinti a munkaerőköltség fő elemei az alábbiak:

 

1. Kompenzációs költségek

1.1 Munkajövedelem

1.1.1 Kereset

1.1.2 Egyéb munkajövedelem

1.2 Szociális költségek

1.2.1 Alapszerűen fizetett juttatások (járulékok, hozzájárulások)

1.2.1.1 A munkáltató által a különböző alapokba kötelezően teljesített járulékok, hozzájárulások, befizetések

1.2.1.2 Kollektív szerződés, ágazati megállapodás, egyedi munkaszerződés szerint teljesített szociális hozzájárulások

1.2.2 A munkavállalónak közvetlenül nyújtott szociális juttatások, valamint a munkavállalók érdekében teljesített szociális hozzájárulások

1.2.2.1 Betegséggel és balesettel kapcsolatos hozzájárulások

1.2.2.2 Végkielégítés

1.2.2.3 Egyéb szociális juttatások

2. Szakoktatás, képzés, továbbképzés költsége

3. Egyéb munkaerőköltség

1. Adók

2. Támogatások

A kompenzációs költségek a munkajövedelem, és a szociális költségek együttes összegét jelentik. A munkajövedelmen belül fontos szerepe van a keresetnek, tartalmát tekintve elsősorban a hagyományos bérelemeket foglalja magába A kereseten felül a munkajövedelem másik része az egyéb munkajövedelem, ide tartozik a kereseten felül adott juttatások túlnyomó része.

A kereset a munkavégzésre irányuló jogviszony alapján a munkavállaló részére adott díjazás (munkabér, munkadíj, illetmény). A kereset fogalomkörébe tartozó kifizetések a vállalkozásoknál tartalmilag megfelelnek a számviteli bérköltség fogalomnak, eltérést az időbeli elhatárolás okozhat.

A kereset összetevői:

• alapbér, illetve törzsbér,

• bérpótlékok,

• kiegészítő fizetés (le nem dolgozott időre adott díjazás),

• prémium,

• jutalom,

• 13. havi és további havi fizetés.

Egyéb munkajövedelmek a munkavállaló részére jogszabályban kötelezően meghatározott, valamint a munkáltató által önként nyújtott juttatások. Ide tartozó leggyakoribb kifizetések:

 

• lakhatási költségtérítés, pl. a munkavállaló által bérelt lakás albérlet bérleti díjának a munkáltató által részben vagy teljesen megtérített hányada,

• a vissza nem térítendő lakásépítési támogatás és a kedvezményes kamatozású lakásépítési kölcsön után a munkáltató által átvállalt kezelési költség összege, továbbá a kedvezményes kamat közötti különbözet összege,

• étkezési térítés akár természetben, akár levásárolható jegy formájában, illetve pénzben nyújtják,

• a munkába járással kapcsolatos költségtérítések, pl. a helyi vagy távolsági járatokra szóló bérletek árának a munkáltató által történő teljes vagy részbeni megtérítése,

• a kizárólag saját használatra biztosított, illetve magáncélra is igénybe vehető cégautóval kapcsolatos költségtérítések, pl. lízingdíj, biztosítási díj, üzemanyag-költségtérítésből az SZJA törvényben meghatározott jövedelemrész,

• jubileumi jutalom, törzsgárda jutalom,

• tárgyjutalmak pénzben kifejezett értéke,

• egyéb természetbeni munkajövedelmek, mint pl. ruházati költségtérítés, üdülési hozzájárulás (SZÉP kártya juttatás), a térítésmentes üdültetés önköltségen elszámolt értéke, a munkáltató saját termékéből a munkavállaló részére térítésmentesen vagy kedvezményesen, önköltségen számított értéke illetve kedvezmény (pl. vállalati újság), a munkavállalónak adott termékek, szolgáltatási díjak pl. ajándék, színházjegy, stb.

A szociális költségek a munkáltató kötelező, illetve önkéntes társadalombiztosítási hozzájárulásait, illetve a munkavállalóknak nyújtott szociális juttatásokat tartalmazza.

A munkáltató által kötelezően teljesítendő járulékok, hozzájárulások:

• szociális hozzájárulási adó,

• a foglalkozás-egészségügyi kiadások, járulék,

• egészségügyi hozzájárulás,

• rehabilitációs hozzájárulás,

• a megváltozott munkaképességű munkavállalók kereset-kiegészítése,

• a betegszabadság díjazása,

• a táppénzből a munkáltatót terhelő hányad (1/3 része),

• a munkahelyi baleset esetén a munkáltató által a munkavállalónak fizetett táppénz-kiegészítés összege.

A kollektív szerződés, ágazati megállapodás, egyedi munkaszerződés szerint teljesített hozzájárulások, költségek pl.:

• a munkavállaló részére kötött, de a munkáltató által fizetett baleset-, élet- és nyugdíjbiztosítás díja,

• az önkéntes kölcsönös egészségpénztárba vagy önkéntes nyugdíjpénztárba befizetett munkáltatói hozzájárulás

• jóléti és kulturális költségek, pl. segély, a munkavállaló családjának nyújtott támogatások,

• a saját és a bérelt jóléti és kulturális intézmények működtetési költségei,

• végkielégítés,

• az érdekképviseleti szervezetek részére nyújtott támogatás összege,

• a kötelező mértéket meghaladó táppénz-kiegészítés.

További eleme a munkaerőköltségnek a szakoktatás, képzés, továbbképzés költsége. Ide tartozik a törvény alapján visszatérített összegekkel csökkentett szakképzési hozzájárulás, a tanulmányi ösztöndíjak, a képzési, továbbképzési díjak, a nyelvtanulás támogatására fordított összegek, az önkéntes tűzoltók részére szervezett rendszeres tréningen való részvétel díja, valamint az oktatáshoz kapcsolódó technikai eszközök költsége.

Az egyéb munkaerő költségek között szerepelnek a munkaerő-toborzáshoz kapcsolódó költségek, így a hirdetési díjak, az úgynevezett fejvadász cégek megbízási díja, az alkalmassági vizsgálatok költsége, stb.

A munkaerő árán belül az adók között kell számba venni a természetben nyújtott juttatások és egyes egyéb munkajövedelem-elemek után a munkáltatót terhelő személyi jövedelemadót. A támogatások csoportjában kell elszámolni a munkadíjnak azt a hányadát, melyet támogatott foglalkoztatás címen a munkáltató visszaigényelhet. A támogatások egyenlege csökkenti a munkaerőköltséget.

Eltérés a kereset fogalmának EU és magyar értelmezésében

Az EU-ban egyes pénzbeli és természetbeni juttatásokat is a kereset részének tekintik. Az EU-ban a kereset fogalmába sorolható a külföldi kiküldetés munkabér összegét meghaladó díjazása, a lakhatási költségtérítés, az étkezési térítés, a munkába járással kapcsolatos költségtérítések, pl. a helyi vagy távolsági járatokra szóló bérletek árának a munkáltató által történő teljes vagy részbeni megtérítése, a saját használatra biztosított cégautóval kapcsolatos költségtérítések, a jubileumi jutalom, a tárgyjutalom. Ezek a juttatások a munkával kapcsolatos jövedelmeknek tekinthetők. A magyar rendszerezésben a KSH 1998 óta „egyéb munkajövedelmek” címen tartja nyilván ezeket a munkaerőköltség elemeket, nem a kereset címen. Ennek legfőbb oka a keresettől eltérő, vagy adómentes, vagy kedvezményes adózási módban keresendő.

A munkaerőköltség fogalma

A munkaerőköltség a vállalkozás foglalkoztatottjaival összefüggő valamennyi költséget jelenti. A munkaerőköltség egy olyan komplex mutató, amely a munkavállalók munkájának ellenértékeként kifizetett összegeken kívül magába foglalja a különféle természetben nyújtott és szociális juttatásokat, illetve költségtérítéseket és a továbbképzéssel kapcsolatos költségeket, tartalmazza a munkáltató társadalombiztosítási hozzájárulását, közterheit. A munkaerőköltséghez tartozik a munkavállalók díjazása (beleértve a fizetést, valamint a munkáltatók társadalombiztosítási hozzájárulásait), a szakképzési költségek, valamint egyéb kiadások, mint például munkaerő-toborzási költségek, a munkaruhára fordított kiadások, valamint a munkaerőköltségnek tekintett, foglalkoztatáshoz kapcsolódó adók és a kapott támogatások különbsége.

A munkaerő árának tisztázása, a munkaerőköltségre vonatkozó számbavételi rend kialakítása az Európai Unión belüli országokban már a kilencvenes évek elejétől fontos kérdéssé vált.

Az Európai Unió tagországait érintő szabad tőkeáramlás, a szoros gazdasági együttműködés, a belső piacok nyitottsága szükségessé tették a mutatók egységesítését és alkalmazását, a strukturális, szerkezeti elemzésekhez alkalmas statisztikai információs bázis kialakítását.

Az EU tagországokban a munkaerő árára vonatkozó elméleti kérdések tisztázását követően a foglalkoztatási költségekre vonatkozó felvételek összehangolása is megtörtént. A munkaerőköltség aktuális komponenseinek, elemeinek a meghatározását a 2005. október 21-i 1737/2005/EK rendelet tartalmazza. Ez az EK rendelet az 1726/1999/EK rendeletet módosítja a munkaerőköltségre vonatkozó információ meghatározása és továbbítása tekintetében.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 1966-ban a munkaügyi statisztikusok 11. értekezletén fogalmazta meg a munkaerőköltség fogalmára, tartalmára és osztályozására vonatkozó ajánlásokat. Az ILO ajánlások szerint statisztikai szempontból a munkaerőköltség fogalomkörébe tartoznak:

1. a munkáért járó díjazások,

2. a le nem dolgozott időre járó kifizetések,

3. a jutalmak, prémiumok, a túlóradíjak,

4. a természetbeni juttatások, az étkezési hozzájárulások, a munkavállalóknak nyújtott lakástámogatások,

5. a szociális és egyéb juttatások, a dolgozók munkába járási költségeinek térítése, a ruházati költségtérítés,

6. a munkáltató társadalombiztosítási hozzájárulása,

7. a továbbképzési költségek,

8. a munkaerő-toborzással kapcsolatos költségek,

9. a bérekhez kapcsolódó adó jellegű kifizetések, illetve támogatások, amelyek a munkáltatók terheit hivatottak csökkenteni.

A munkaerőköltség statisztika megfigyelése

A vállalkozások munkaerőköltségének elemzésére a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (ILO) ajánlásai szerint a Központi Statisztikai Hivatal Magyarországon adatgyűjtést végez, amely alapján nemzetközi összehasonlításokat készít az Európai Unió országai között.

Az Európai Unió tagországaiban a munkaerőköltségek színvonalának megfigyelése már hosszabb múltra tekint vissza. A statisztikai munkaerőköltség-felvételekre Magyarországon 1992. óta négyévenként kerül sor, azonos tartalommal és azonos időszakra vonatkozóan. A megfigyelt munkaerőköltség-elemek száma növekvő, az új juttatási formák megjelenése miatt.

A munkaerőköltségre vonatkozó statisztikák többéves, éves és negyedéves statisztikák hierarchikus rendszerét alkotják azzal a céllal, hogy átfogó és részletes képet adjanak a munkaerőköltségek különböző gazdasági ágazatokon belüli szintjéről, szerkezetéről és rövid távú alakulásáról az Európai Unióban és egyes harmadik országokban. Minden statisztika a munkaerőköltség egységes fogalom meghatározását veszi alapul. A munkaerőköltség szintjére vonatkozó adatok alapjául a munkaerőköltség-felmérés és a negyedéves munkaerőköltség-index felhasználásával végzett extrapoláció szolgál. A munkaerőköltség-felmérés a munkaerőköltségek szintjéről igen részletes adatokat gyűjtő négyévenkénti felmérés. A munkaerőköltség-indexszel való extrapolálás céljából az adatokat kizárólag összesítve használják fel.

A munkaerőköltség országonkénti, ágazatonkénti, munkáltatónkénti színvonalának összehasonlítására a fajlagos munkaerőköltség szolgál. A viszonyítási alapként használható a teljes munkaidőben foglalkoztatottak létszáma vagy az általuk ledolgozott munkaórák (teljesített munkaórák) száma, melyek az elvégzett munka mennyiségét fejezi ki.

A munkaerő ára alakulásának nyomon követhetőnek kell lennie. Ezért van szükség az élőmunkával kapcsolatos ráfordítások számbavételére, mérésére és szükség szerinti befolyásolására.

A gazdasági tisztánlátás megköveteli, hogy a munkaerő árát, illetve annak változását megfelelő rendszerességgel értékeljük. Az emberi erőforrás menedzsment számára elengedhetetlen a munkaerő árára vonatkozó megfelelő minőségű információ, megbízható statisztika a foglalkoztatási költségekről, a keresetek alakulásáról, a szociális célú kiadásokról, a személyzetfejlesztési ráfordításokról.

Útmutató a munkaerőköltség számbavételéhez

A munkaerőköltséget a Központi Statisztikai Hivatal az általa kiadott Útmutató az intézményi munkaügy-statisztikai kérdőívek kitöltéséhez című kiadványának megfelelően csoportosítja. Az egységes munkaügy-statisztikai információgyűjtés és tájékoztatás az egységes fogalmi rendszerre épülő, mindenki számára azonosan értelmezhető útmutatón alapszik. A munkaügy-statisztikai fogalmak a statisztikai adatgyűjtéseken túlmenően is széles körben használatosak. Különböző jogszabályok hivatkoznak rájuk, továbbá a statisztikai számbavétel egyes kategóriái, fogalmai alapján pl. statisztikai állományi létszám, bérköltség, átlagkereset normatív támogatásokat, illetve elvonásokat, adókat határoznak meg. A fogalmi rendszer kialakításánál, módosításánál a módszertani munkákban a KSH szakemberein kívül az érintett tárcák, az érdekképviseletek, valamint felkért vállalkozások szakértői is részt vesznek.

A munkaügyi statisztika főbb megfigyelési területei: foglalkoztatottság, munkaviszonyból származó kereset és egyéb munkajövedelem, munkaerőköltség, munkaidő, üres álláshelyek száma, sztrájk.

A KSH 2015. január 1-jétől érvényben lévő aktuális útmutatója szerinti a munkaerőköltség fő elemei az alábbiak:

 

1. Kompenzációs költségek

1.1 Munkajövedelem

1.1.1 Kereset

1.1.2 Egyéb munkajövedelem

1.2 Szociális költségek

1.2.1 Alapszerűen fizetett juttatások (járulékok, hozzájárulások)

1.2.1.1 A munkáltató által a különböző alapokba kötelezően teljesített járulékok, hozzájárulások, befizetések

1.2.1.2 Kollektív szerződés, ágazati megállapodás, egyedi munkaszerződés szerint teljesített szociális hozzájárulások

1.2.2 A munkavállalónak közvetlenül nyújtott szociális juttatások, valamint a munkavállalók érdekében teljesített szociális hozzájárulások

1.2.2.1 Betegséggel és balesettel kapcsolatos hozzájárulások

1.2.2.2 Végkielégítés

1.2.2.3 Egyéb szociális juttatások

2. Szakoktatás, képzés, továbbképzés költsége

3. Egyéb munkaerőköltség

1. Adók

2. Támogatások

A kompenzációs költségek a munkajövedelem, és a szociális költségek együttes összegét jelentik. A munkajövedelmen belül fontos szerepe van a keresetnek, tartalmát tekintve elsősorban a hagyományos bérelemeket foglalja magába A kereseten felül a munkajövedelem másik része az egyéb munkajövedelem, ide tartozik a kereseten felül adott juttatások túlnyomó része.

A kereset a munkavégzésre irányuló jogviszony alapján a munkavállaló részére adott díjazás (munkabér, munkadíj, illetmény). A kereset fogalomkörébe tartozó kifizetések a vállalkozásoknál tartalmilag megfelelnek a számviteli bérköltség fogalomnak, eltérést az időbeli elhatárolás okozhat.

A kereset összetevői:

• alapbér, illetve törzsbér,

• bérpótlékok,

• kiegészítő fizetés (le nem dolgozott időre adott díjazás),

• prémium,

• jutalom,

• 13. havi és további havi fizetés.

Egyéb munkajövedelmek a munkavállaló részére jogszabályban kötelezően meghatározott, valamint a munkáltató által önként nyújtott juttatások. Ide tartozó leggyakoribb kifizetések:

 

• lakhatási költségtérítés, pl. a munkavállaló által bérelt lakás albérlet bérleti díjának a munkáltató által részben vagy teljesen megtérített hányada,

• a vissza nem térítendő lakásépítési támogatás és a kedvezményes kamatozású lakásépítési kölcsön után a munkáltató által átvállalt kezelési költség összege, továbbá a kedvezményes kamat közötti különbözet összege,

• étkezési térítés akár természetben, akár levásárolható jegy formájában, illetve pénzben nyújtják,

• a munkába járással kapcsolatos költségtérítések, pl. a helyi vagy távolsági járatokra szóló bérletek árának a munkáltató által történő teljes vagy részbeni megtérítése,

• a kizárólag saját használatra biztosított, illetve magáncélra is igénybe vehető cégautóval kapcsolatos költségtérítések, pl. lízingdíj, biztosítási díj, üzemanyag-költségtérítésből az SZJA törvényben meghatározott jövedelemrész,

• jubileumi jutalom, törzsgárda jutalom,

• tárgyjutalmak pénzben kifejezett értéke,

• egyéb természetbeni munkajövedelmek, mint pl. ruházati költségtérítés, üdülési hozzájárulás (SZÉP kártya juttatás), a térítésmentes üdültetés önköltségen elszámolt értéke, a munkáltató saját termékéből a munkavállaló részére térítésmentesen vagy kedvezményesen, önköltségen számított értéke illetve kedvezmény (pl. vállalati újság), a munkavállalónak adott termékek, szolgáltatási díjak pl. ajándék, színházjegy, stb.

A szociális költségek a munkáltató kötelező, illetve önkéntes társadalombiztosítási hozzájárulásait, illetve a munkavállalóknak nyújtott szociális juttatásokat tartalmazza.

A munkáltató által kötelezően teljesítendő járulékok, hozzájárulások:

• szociális hozzájárulási adó,

• a foglalkozás-egészségügyi kiadások, járulék,

• egészségügyi hozzájárulás,

• rehabilitációs hozzájárulás,

• a megváltozott munkaképességű munkavállalók kereset-kiegészítése,

• a betegszabadság díjazása,

• a táppénzből a munkáltatót terhelő hányad (1/3 része),

• a munkahelyi baleset esetén a munkáltató által a munkavállalónak fizetett táppénz-kiegészítés összege.

A kollektív szerződés, ágazati megállapodás, egyedi munkaszerződés szerint teljesített hozzájárulások, költségek pl.:

• a munkavállaló részére kötött, de a munkáltató által fizetett baleset-, élet- és nyugdíjbiztosítás díja,

• az önkéntes kölcsönös egészségpénztárba vagy önkéntes nyugdíjpénztárba befizetett munkáltatói hozzájárulás

• jóléti és kulturális költségek, pl. segély, a munkavállaló családjának nyújtott támogatások,

• a saját és a bérelt jóléti és kulturális intézmények működtetési költségei,

• végkielégítés,

• az érdekképviseleti szervezetek részére nyújtott támogatás összege,

• a kötelező mértéket meghaladó táppénz-kiegészítés.

További eleme a munkaerőköltségnek a szakoktatás, képzés, továbbképzés költsége. Ide tartozik a törvény alapján visszatérített összegekkel csökkentett szakképzési hozzájárulás, a tanulmányi ösztöndíjak, a képzési, továbbképzési díjak, a nyelvtanulás támogatására fordított összegek, az önkéntes tűzoltók részére szervezett rendszeres tréningen való részvétel díja, valamint az oktatáshoz kapcsolódó technikai eszközök költsége.

Az egyéb munkaerő költségek között szerepelnek a munkaerő-toborzáshoz kapcsolódó költségek, így a hirdetési díjak, az úgynevezett fejvadász cégek megbízási díja, az alkalmassági vizsgálatok költsége, stb.

A munkaerő árán belül az adók között kell számba venni a természetben nyújtott juttatások és egyes egyéb munkajövedelem-elemek után a munkáltatót terhelő személyi jövedelemadót. A támogatások csoportjában kell elszámolni a munkadíjnak azt a hányadát, melyet támogatott foglalkoztatás címen a munkáltató visszaigényelhet. A támogatások egyenlege csökkenti a munkaerőköltséget.

Eltérés a kereset fogalmának EU és magyar értelmezésében

Az EU-ban egyes pénzbeli és természetbeni juttatásokat is a kereset részének tekintik. Az EU-ban a kereset fogalmába sorolható a külföldi kiküldetés munkabér összegét meghaladó díjazása, a lakhatási költségtérítés, az étkezési térítés, a munkába járással kapcsolatos költségtérítések, pl. a helyi vagy távolsági járatokra szóló bérletek árának a munkáltató által történő teljes vagy részbeni megtérítése, a saját használatra biztosított cégautóval kapcsolatos költségtérítések, a jubileumi jutalom, a tárgyjutalom. Ezek a juttatások a munkával kapcsolatos jövedelmeknek tekinthetők. A magyar rendszerezésben a KSH 1998 óta „egyéb munkajövedelmek” címen tartja nyilván ezeket a munkaerőköltség elemeket, nem a kereset címen. Ennek legfőbb oka a keresettől eltérő, vagy adómentes, vagy kedvezményes adózási módban keresendő.

---