A kollektív szerződést az a szakszervezet is felmondhatja, amelyik részt sem vett a megkötésében?


Korábban írtunk már az Alkotmánybíróság egy határozatáról, amelynek nyomán megváltozott a munka törvénykönyvének a kollektív szerződés módosítását érintő rendelkezése. A változás értelmében a kollektív szerződés módosításakor aláíró félként járhat el az a szakszervezet is, amelyik egy már meglévő kollektív szerződés hatálya alatt teljesíti a kollektív szerződés megkötésére való jogosultsághoz szükséges feltételt. Kérdésként merül fel ugyanakkor, hogy az ilyen szakszervezet vajon a kollektív szerződés felmondásának jogát is megkapja-e.

Az előzményekről itt olvashat.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) kollektív szerződés megkötésére a munkáltatót, a munkáltatói érdek-képviseleti szervezetet, a másik oldalról pedig a szakszervezetet vagy a szakszervezeti szövetséget jogosítja fel [Mt. 276. § (1) bekezdés]. A kollektív szerződés megkötésére a reprezentatív szakszervezet jogosult, azaz az, amelynek legalább a munkáltatónál munkaviszonyban álló munkavállalók 10%-a tagja [Mt. 276. § (2) bekezdés]. A szakszervezeti tagok létszáma ugyanakkor nem fix. Előfordulhat, hogy az egyik szakszervezet tagjainak létszámában jelentős csökkenés, míg egy másiknál komoly növekedés következik be. Utóbbi esetben előállhat az a helyzet, hogy a szakszervezet a kollektív szerződés tartalmi elemeinek megtárgyalását, majd az eszerint történő megkötését követően éri el a reprezentativitáshoz szükséges taglétszámot a munkáltatónál. Erre az esetre írja elő az Mt., hogy az utóbb reprezentatívvá váló szakszervezet jogosult a kollektív szerződés módosítását kezdeményezni és a módosítással kapcsolatos tárgyaláson részt venni [Mt. 276. § (8) bekezdés].

Az említett kérdéskört az Alkotmánybíróság is vizsgálta a 22/2023. (X. 4.) számú döntésében. A testület elé tárt ügy szerint több szakszervezet kötött a munkáltatóval kollektív szerződést, amelynek módosításában egy, a reprezentativitás feltételét csak évekkel később teljesítő szakszervezet nem vett részt, amit az érintett szakszervezet kifogásolt. Az Alkotmánybíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a reprezentativitás feltételének a kollektív szerződést megkötő szakszervezetekhez képest utóbb eleget tevő szakszervezet rendelkezik-e a kollektív szerződés módosítására és felmondására vonatkozó joggal. A jogvita idején hatályban lévő, idézett Mt.-rendelkezés ezt a két jogot nem biztosította, mivel kifejezetten csak tanácskozási jogot adott az utólag reprezentatívvá váló szakszervezetnek a kollektív szerződés módosítására irányuló tárgyalások során, szemben azokkal a szakszervezetekkel, amelyek a kollektív szerződést megkötötték. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ez alkotmányosan indokolhatatlan megkülönböztetést valósít meg, ezért a kollektív szerződés módosításához kapcsolódó tanácskozási joggal kitételt alkotmányellenesnek minősített és megsemmisítette.

A jogszabály szövegének megváltozása miatt az utóbb reprezentatívvá váló szakszervezet a kollektív szerződés módosításának kezdeményezéséhez fűződő jogán túl jogosult arra is, hogy a módosítással kapcsolatos tárgyaláson nemcsak tanácskozási (véleménynyilvánítási, esetleg javaslattételi) joggal, hanem aláíró félként is eljárjon. Az alkotmányellenesnek titulált kitétel jogszabályszövegből való puszta kiiktatásával ugyanakkor nem került tisztázásra, hogy a kollektív szerződés felmondásának joga is megilleti-e az utólag reprezentatívvá váló szakszervezetet.

Az Alkotmánybíróság döntése a reprezentativitási feltételt utóbb teljesítő szakszervezetet a kollektív szerződést megkötő szakszervezettel kívánja azonos helyzetbe hozni. Ez azt jelenti, hogy ugyanazok a jogok illetik meg az utóbb reprezentatívvá váló szakszervezetet, mint azt, amelyik a kollektív szerződést megkötötte. Ezért a megfelelő képviselettel rendelkező szakszervezet – függetlenül attól, hogy azt mikor érte el – a kollektív szerződés megkötésére, módosítására és annak felmondására is jogosult. Az Alkotmánybíróság ugyanis rámutatott, hogy a taglétszámon alapuló reprezentativitási feltételnek megfelelő szakszervezetek között a mögöttük álló dolgozók érdekeinek képviselete tekintetében nincs különbség. Még akkor sem, ha valamely szakszervezet a kollektív szerződést megkötő szakszervezethez képest csak – akár évekkel – később teljesíti ezt a feltételt. Ennek oka, hogy e körben egyetlen kritériumot kell vizsgálni, jelesül azt, hogy az adott szakszervezet elérte-e a reprezentativitáshoz megkívánt mértéket. Amennyiben igen, úgy a szakszervezet már akkora munkavállalói kört képvisel, hogy az érdekegyeztetésből és a munkavállalók érdekeit befolyásoló döntések meghozatalából – ami felölelheti a kollektív szerződés felmondással történő megszüntetését is – nem hagyható ki.

Az Alkotmánybíróság emellett kiemelte, hogy magának a kollektív szerződés intézményének is az a lényege, hogy a munkáltató mindig az éppen aktuálisan reprezentatív szakszervezetekkel egyezkedjen, majd kössön megállapodást. A dolgozók érdekeit ugyanis értelemszerűen azok a szakszervezetek ismerik és képesek ezáltal megfelelően képviselni, amelyek reprezentatívak az adott munkahelyen. Erre pedig semmi hatása nincs annak, hogy melyik szakszervezet mikor érte el a reprezentativitás megkívánt mértékét: csak az számít, hogy elérte-e vagy sem. Ha elérte, akkor mindazon jogok megilletik, amely azt a szakszervezetet is, amely eredetileg a kollektív szerződést megkötötte.

Mindezekre figyelemmel az Mt. vizsgált szabályának helyes értelmezése többet foglal magában annál, hogy a reprezentativitás kritériumát később teljesítő szakszervezet a kollektív szerződés módosításával kapcsolatos tárgyaláson teljes jogú félként eljárhat. Ezt meghaladóan az ilyen szakszervezet jogosult a kollektív szerződés felmondására is, tekintettel arra, hogy mindazon jogok megilletik, amelyek a kollektív szerződést megkötő szakszervezetet is.

Az ismertetett eset egy jó példát szolgáltat arra, hogy a jogszabályok pontos és valódi értelme, azok kizárólag nyelvtani értelmezése révén nem mindig fejthető fel. Figyelemmel kell lenni a jogszabályi rendelkezés szövege mögött meghúzódó célra, szándékra is.


Kapcsolódó cikkek

2024. május 22.

Hátrányos helyzetűek szakmatanulására nyílik 23 milliárd forintos pályázat

Szakképzési centrumok számára pályázati lehetőség nyílik 23 milliárd forintos keretösszeggel, hátrányos helyzetben lévők szakmatanulásának elősegítésére és rugalmas tanulási utak kialakítására – jelentette be az innovációért, felsőoktatásért, szakképzésért és felnőttoktatásért felelős államtitkár kedden, a Tatabányai Szakképzési Centrumban tartott sajtótájékoztatóján.

2024. május 21.

Az üres iroda fenntartása a legdrágább

Az elmúlt időszakban jelentősen átalakultak az irodahasználati szokások, ráadásul belépett a munkaerőpiacra a Z-generáció, amelynek tagjai nagyobb szabadságot, rugalmasságot várnak el az őket foglalkoztató vállalatoktól, valamint az irodákban is élményekre vágynak. Mindez kettős kihívást jelent a megfelelő munkahelyi környezet kialakításával, fenntartásával foglalkozó szakembereknek és a HR-eseknek. Új megközelítésre van szükség, hogy a dolgozók ne kényszerként éljék meg a bejárást, és a lehető legjobb teljesítményt nyújtsák az irodai munkában.

2024. május 21.

A munkáltató és a szakszervezet közös titkai

A szakszervezet tevékenysége során számos olyan információhoz juthat hozzá a munkáltatót érintően, amelyeknek nyilvánosságra hozatala jelentősen sértheti annak érdekeit. A munkáltatók védelme érdekében a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) a szakszervezetek nevében vagy érdekében eljáró személyeket titoktartásra kötelezi ezen, bizalmas információkat illetően.