A munkahelyen kialakult és eltűrt gyakorlat nem eshet a munkavállaló terhére

Azonnali hatályú felmondást nem alapoz meg a munkáltatónál hosszabb ideig eltűrt, nem kifogásolt rossz gyakorlat – a Kúria eseti döntése.

---

Releváns jogszabályhely: a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 78. § (1) bekezdés a) pont.

---

Ami a tényállást illeti, a felperes az alperes alkalmazásában számlavezetési tanácsadó munkakört töltött be. Egy az alperes által készített kimutatás a 2017. január 1-jétől 2018. január 1-jéig terjedő időszakban megállapította, hogy a meg nem kezdett lakástakarék szerződések országos átlaga 2,84%, míg a felperes esetében 73,33% volt (60 megkötött szerződésből 44 esetben nem kezdődött meg a megtakarítás). A felperes a budapesti régióban és országosan is a harmadik legrosszabb eredményű munkavállaló volt.

Ez alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója megbízta a felperes munkavégzési helyéül szolgáló fiók vezetőjét, hogy a felperes által 2018. január 1. napjától megkötött szerződéseket azonos szempontból vizsgálja meg. Ebben a felperes 40 szerződést kötött, melyből 24 esetben nem indult el a megtakarítás (66%), továbbá nem rögzítette a csoportos beszedési megbízást. A jelentés megállapította, hogy a fiókban szabálytalan értékesítési gyakorlat alakult ki. A vezetői ellenőrzési feljegyzések tartalmaztak megállapítást e hibákról, intézkedést is előírtak a rossz gyakorlat megszüntetésére, de összességében rendben találták a munkát. A felperes tudomásul vett, és nem történt változás. Az alperes szerint a vizsgálatok azt igazolták, hogy a felperes értékesítési gyakorlata során valós értékesítés, valamint ténylegese ügyféligény és ügyintézői teljesítmény nélkül nyitotta meg a szerződéseket. Ezzel egyrészt indokolatlan erőforrást használt fel és költségráfordítást okozott a bank számára, másrészt a szerződések után jogosulatlanul számolt el pontokat, melyek után az alperes munkabérként fizetett meg. Sérelmezte, hogy a felperes a vezetői ellenőrzés során feltárult hibát, helytelen gyakorlatot nem szüntette meg.

Az alperes 2018. szeptember 28-án azonnali hatályú felmondással szüntette meg a felperes munkaviszonyát, amitszerint a felperes által megkötött szerződésekből felmondott-, felmondás alatti-, élő, megtakarítást meg nem kezdett szerződések számára alapítottak.

A felperes az azonnali hatályú felmondás jogellenességére tekintettel 5 millió forint elmaradt jövedelem címén kártérítés és kamata megfizetését, másodlagosan a munkaviszony helyreállítását kért. Álláspontja szerint a szerződések kapcsán úgy járt el, ahogy az, az adott helyzetben elvárható volt. A vele szembeni elvárás az volt, hogy felkeltse az ügyfelek érdeklődését, tájékoztassa őket az ajánlatról, abban az esetben pedig, ha szerződést kívánnak kötni, akkor írassa alá velük a részletes ajánlatot. A közreműködésével létrejött szerződések valós tranzakciók voltak, amelyet az alperes ellenőrzött és valótlan, hogy tényleges teljesítmény vagy ügyféligény nélkül kötötte volna meg azokat. Hivatkozott továbbá arra, hogy más munkavállalók is követtek el súlyos magatartást, a munkáltató mégsem szüntette meg munkaviszonyokat.

Az első- és másodfokú eljárás

A törvényszék a felperes javára döntött, és arra a következtetésre jutott, hogy a felperes valamennyi szerződést lakásvásárlási szándék miatt kötött meg, és utóbb az ügyfelek az élethelyzetükben beállt változás következtében nem tudták fizetni a szerződés részleteit. Megállapította, hogy a felmondás indokolása a felperes munkavégzés helyén, a bankfiókban kialakult szabálytalan értékesítési gyakorlatot kifogásolta és nem a felperes munkavégzését, így ezek nem minősültek az azonnali hatályú felmondás önálló indokának. Az azonnali hatályú felmondás indoka valójában az el nem kezdett szerződések nagy aránya volt, így, ha a felperes ügyfelei közül jóval nagyobb arányban a megtakarítást elkezdték volna, a munkáltató a felperes teljesítményét kedvezőbbnek ítélte volna meg, függetlenül a szabálytalan eljárástól.

Az ítélőtábla megváltoztatta az elsőfokú ítéletet és a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az alperes a vizsgálat során valóban azt írta, hogy „rendben”, de feltárta a hibákat is. A felperes ezeket a feljegyzéseket átvette, tisztában volt azzal, hogy milyen mulasztásokat követett el. Megállapította, hogy életszerű az, hogyha az ügyfél anyagi helyzetében bekövetkezett változás miatt meggondolja magát a szerződés megkötését követően, azonban a felperes esetében megvalósult 73,33%-os arány nem fogadható el, ez olyan nagymértékű volt, amely következtében megállapítható a felperes kötelezettségszegő magatartása, és hogy a tényleges „ügyféligény” felmérése nélkül, a szerződéskötés folyamatát súlyosan sértve járt el a felperes.

A bíróság bizonyítottnak találta, hogy a felperes szabálytalan értékesítési gyakorlatot folytatott. Nem mérte fel az ügyfél igényét, nem vizsgálta ténylegesen, hogy van-e havi megtakarítási szándék és lehetőség, a szerződések nagyobb százalékát a legmagasabb szerződéses összegre kötötte meg. Nem rögzítette a csoportos beszedési megbízást, illetve az SMS szolgáltatás díját nem fizettette meg. A felperes az ügyleteket nem a céljával összhangban, hanem az érte kapható pontok maximalizálása és a magas értékesítési elvárásoknak való megfelelés érdekében teljesítette. Az alperes valóban motiválta e szerződések megkötését, azokat munkabérrel díjazta, de ez nem azt jelenti, hogy szabálytalan gyakorlat megvalósítását várta el a munkavállalótól.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes szerint a másodfokú bíróság rögzítette, hogy „a felperesi kötelezettségszegés vonatkozásában legalább súlyos gondatlanság állapítható meg”. Az azonnali hatályú felmondás ezzel szemben nem súlyos gondatlanságra, hanem szándékosságra hivatkozik, a másodfokú bíróság pedig nem teheti meg jogszerűen azt, hogy a felmondás szövegét önkényesen bővíti és szándékosság helyett súlyos gondatlanságot is elfogad az azonnali hatályú felmondást megalapozó kötelezettségszegésként. Hangsúlyozta, hogy nem igaz, hogy a vezetői ellenőrzésekről készült feljegyzések hibákra utaló megállapításokat tartalmaztak volna rá vonatkozóan, és intézkedést írtak volna elő a rossz gyakorlat megszüntetésére. Ezzel szemben azt igazolják, hogy tevékenységét rendben találták, így alappal bízhatott abban, hogy jól végzi munkáját. A tanúk azt nyilatkozták, hogy szerződéskötési szándékkal érkeztek a fiókba és a felperes az igényeik szerint járt el. Az a körülmény, hogy az ügyfelek nem fizették később a szerződéses összegeket, önmagában nem ad alapot jogszerű azonnali hatályú felmondásra.

A felperes csatolta a vonatkozó belső tájékoztatót, amely szerint az alperes azt várta el az ügyintézőktől, hogy még annak az ügyfélnek is keltsék fel az igényét a lakástakarék szerződéskötésekre, aki nem is akarna ilyet kötni. Ez cáfolja a másodfokú ítéletben foglaltakat. A csoportos beszedési megbízásokkal kapcsolatos mulasztás vonatkozásában előadta, hogy ez a fizetési mód csak egy választható opció volt, de nem volt kötelező a szerződések kapcsán.

A Kúria megállapításai

Az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a munkáltató a munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással megszüntetheti, ha a munkavállaló a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi. Az azonnali hatályú felmondás esetében is irányadó az Mt. 64. § (2) bekezdésében rögzített azon feltétel, hogy a megszüntetés okának az indokolásból világosan ki kell tűnnie. A megszüntető nyilatkozat indokának valóságát és okszerűségét a nyilatkozattevő, azaz az adott esetben a munkáltató bizonyítja.

A munkáltató felmondásában csupán azt állította, hogy a felperes súlyosan etikátlan, kötelezettségszegő magatartása a pénzintézet rendeltetésszerű működésének alapelveit sértette, alkalmas volt a bank helytelen megítélésének kiváltására és magában hordozta az ügyfélpanasz kockázatát. Helytállóan állította a felperes, hogy mivel a felmondásban kifejezetten szándékos kötelezettségszegést róttak a terhére, a másodfokú bíróság is azt vizsgálhatta volna, hogy követett-e el olyan szándékos kötelezettségszegést, amely a felmondás indokolásában szerepel, az alperes tudta-e azt kétséget kizáróan igazolni és emiatt a munkaviszonya a továbbiakban nem volt fenntartható.

Kellő alap nélkül rótta az alperes a felperes terhére azt is, hogy a munkáltató által hosszabb időszakon keresztül eltűrt rossz gyakorlatot felhívás ellenére tovább folytatta, a korábbi magatartásán nem változtatott. Megállapítható volt, hogy a vizsgálat eredményei azt a megállapítást tartalmazták, hogy „rendben”. Ebből a felperes okkal juthatott arra a következtetésre, hogy munkájában súlyos szabálytalanságokat nem tártak fel. Amennyiben a munkáltató úgy ítélte meg, hogy a felperes tevékenysége során súlyos kötelezettségszegéseket követett el, úgy azt egyértelműen a tudomására kellett volna hozni és felhívni a megfelelő eljárás folytatására. Ennek hiányában megalapozottan állította a felperes, hogy a munkáltató nem jelezte neki a felmondásáig, hogy nem az elvárásainak megfelelően végezte tevékenységét. A Kúria kiemelte, hogy a szerződéskötés folyamata nem zárult le azzal, hogy a felperes egyeztette az ügyféllel a szerződéskötési szándékát, és együtt kitöltötték a szükséges iratokat. Ezt követően a felperes felettese és másik munkatársa is ellenőrizte azokat, és jóváhagyólag aláírták. Alaptalanul rótta a másodfokú bíróság a felperes terhére azt is, hogy a felperes a csoportos beszedési megbízásokat nem rögzítette a rendszerben, mivel az ügyviteli utasítás egyértelműen csupán lehetőségként rögzíti ezt.

A Kúria hangsúlyozta, hogy a felmondás indokolásában nem csak rá, hanem az egész fiókra vonatkozó megállapításokat tett a helytelen gyakorlat vonatkozásában a munkáltató. Nem vezette azonban le azt, hogy ez miért csak a felperes jogviszonya azonnali hatályú megszüntetését vonta maga után, s miért találta a munkáltató fenntarthatónak a fiók többi lakástakarék számlanyitással foglalkozó alkalmazottja jogviszonyát. A felperes munkavégzési helyén kialakult és eltűrt gyakorlat nem eshet a munkavállaló terhére. A Kúria szerint a munkáltató több kötelezettségszegést rótt a felperes terhére, ezek túlnyomó része azonban nem minősült valósnak, a bizonyított kötelezettségszegések pedig nem voltak olyan súlyúak, amelyekre figyelemmel okszerűen juthatott volna a munkáltató arra a következtetésre, hogy a felperes jogviszonya a továbbiakban nem tartható fenn. Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Az ismertetett döntés (Kúria Mfv.VIII.10.150/2022/5.) a Kúriai Döntések 2023/5. számában 137. szám alatt jelent meg.

---