A munkáltató személyében bekövetkező változás és a tájékoztatási kötelezettség
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A törvényi feltételek megvalósulása esetén a munkáltató személyében a változás akkor is bekövetkezik, ha az átvevő munkáltató a tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget – a Kúria eseti döntése.
Ami a tényállást illeti, a felperes határozatlan idejű munkaviszonyban állt az alperessel, és egy könyvesboltban boltvezetői munkakörben dolgozott. Az alperes 2017. február 24-én, 2017. március 1-től kezdődő hatállyal a könyvesboltokban végzett könyv-kiskereskedelmi tevékenység átadás-átvételéről állapodott meg egy Kft.-vel, az üzletekben dolgozók továbbfoglalkoztatásával és a leltár szerinti készlet átvételével. A megállapodásban rögzített, a hatálybalépéshez szükséges bérbeadói hozzájárulást nem szerezték be. A felperes munkáját ugyanazon a munkahelyen és munkakörben, változatlan munkaidőben végezte tovább. Az alperes ellen 2017. október 31-én felszámolási eljárás indult, melyben a felperes 2017. november 23-án hitelezőiigény-bejelentéssel élt a 2017. március 1-től november 30-ig terjedő időszakra ki nem fizetett munkabér és kamatai iránt. Az alperes felszámolója a felperes alperessel fennálló munkaviszonyát 2017. december 1-jén 50 nap felmondási idővel felmondta. A felszámoló a felperes hitelezői igényét elutasította, és tájékoztatta arról, igényét 30 napon határidőn belül munkaügyi perben érvényesítheti.
A felperes a keresetében 1 673 330 forint elmaradt munkabér és ezen összegek késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetében azt állította, hogy az alperesi munkáltató nem tett eleget a foglalkoztatási és munkabér fizetési kötelezettségének, melynek hiányában 2017. március 1. napjától a Kft.-vel létesített új munkaviszonyt. Vitatta, hogy a munkáltató személyében változás következett volna be és munkáltatói jogutódlásra került volna sor. Az alperes szerint a felperes eljárása joggal való visszaélésnek minősül.
Az első- és másodfokú eljárás
A közigazgatás és munkaügyi bíróság a keresetet elutasító ítéletében úgy foglalt állást, hogy az alperes és a Kft. között a 2017. február 24-én kelt megállapodás igazoltan végbe ment, ennek alapján a Kft. a könyvesboltot 2017. március 1-jével átvette. A könyvkészletek átvételét követően a munkavállalók az átadás előtti tevékenységi kört folytatták tovább, megőrizve ezzel a gazdasági egység identitását, így a munkáltatói oldalon bekövetkezett alanycsere folytán végbement a munkáltató személyében bekövetkezett változás. A felperes alperesnél fennállt munkaviszonya a Kft.-nél változatlan tartalommal fennmaradt, így 2017. március 1-től kezdődően a foglalkoztatási és munkabér fizetési kötelezettség is ezt a munkáltatót terhelte, amelynek eleget tett. A munkajogi jogutódlást követően az alperes már nem rendelkezhetett joghatályosan a felperes munkaviszonya megszüntetéséről és a felperest az alperestől munkabér sem illette meg.
A törvényszék az ítéletet helybenhagyta. Meglátása szerint az elsőfokú bíróság a jogszabályok és az azzal összefüggően kialakult bírói gyakorlat helyes alkalmazásával és értelmezésével jutott arra a helytálló következtetésre, hogy az alperes és a Kft. között megvalósult a gazdasági egység (anyagi vagy nem anyagi erőforrások szervezett csoportja) jogügyleten alapuló átvétele, ebből következően az átvétel időpontjában fennálló munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek az átadóról az átvevő munkáltatóra szálltak át. A munkáltató személyében bekövetkező változás okán a feleknek nem kellett rendelkezniük sem a munkaviszony megszüntetéséről, sem az új munkaviszony létesítéséről, ezért az ezzel kapcsolatban keletkezett okiratok a munkáltatói jogutódlás vizsgálata során nem minősültek releváns bizonyítékoknak.
A bérelt üzlethelyiségekben üzemeltetett könyvesboltokban végzett könyv-kiskereskedelmi tevékenység átadás-átvétele a boltban dolgozók változatlan továbbfoglalkoztatásával és a leltár szerinti készlet átvételével megtörtént, ebben az időpontban az alperes még nem állt felszámolási eljárás hatálya alatt. Az Mt. 36. § (1) bekezdésében foglaltak, vagyis, hogy a „gazdasági egység (anyagi vagy nem anyagi erőforrások szervezett csoportja) jogügyleten alapuló átvételének időpontjában fennálló munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek az átadóról az átvevő munkáltatóra szállnak át” csak felszámolási eljárás során nem alkalmazhatók.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
A felperes álláspontja szerint az eljárt bíróságok az Mt. 38. § (1) bekezdésébe ütközően nem értékelték, hogy az átvevő munkáltató az átszállást követő 15 napon belül nem tett eleget tájékoztatási kötelezettségének. Az átvevő munkáltató ugyanis az átszállást követő tizenöt napon belül a munkáltató azonosító adatainak közlésével köteles írásban tájékoztatni a munkavállalót a munkáltató személyében bekövetkezett változásról, valamint a munkafeltételek változásáról. Kiemelte továbbá, hogy a Kft. működési struktúrája és a munkaköri feladatok is eltérnek az alperesétől, így nem továbbfoglalkoztatás történt, hanem az alperestől független új munkaszerződés megkötésére került sor. Ebből kifolyólag a felperes szerint nem egy identitását megőrző gazdasági egység átruházása történt meg, hatályos megállapodás pedig az alperes és a Kft. között nem jött létre. Hangsúlyozta továbbá, hogy az alperes a foglalkoztatási kötelezettségét elmulasztotta, munkaviszonyát nem szüntette meg, annak ellenére, hogy rendelkezésre állt, ezért munkabérre lett volna jogosult.
A Kúria megállapításai
A Kúria rögzítette, hogy a felperes állítása szerint az alperes és jelenlegi munkáltatója közötti megállapodás hatálybalépésének hiányában az átadó és átvevő munkáltató közötti jogügylet nem jött létre, így a munkáltató személyében bekövetkező változás nem valósult meg. Álláspontja szerint, annak megállapításához, hogy a munkáltató személyében bekövetkező alanyváltozás feltétele megvalósul-e, az összes ténybeli körülményt együttesen kell figyelembe venni. Ennek megítélése során figyelemmel kell lenni Európai Bíróság által kialakított Spijkers-kritériumokra is (bár önmagában a fennállásuk még nem alapozza meg a munkáltató személyében bekövetkező változást):
– ingó és ingatlan vagyontárgyak átadása, átvétele,
– immateriális javak (jogok) átruházása,
– a munkavállalók jelentős részének továbbfoglalkoztatása,
– az érintett gazdasági egység által s jogutódlás előtt és azt követően folytatott tevékenység hasonlósága,
– a gazdasági egységhez kapcsolódó ügyfélkörhöz fűződő kapcsolatok átvétele.
A Kúria szerint az eljárt bíróságok helytállóan értékelték az átadó és átvevő munkáltató azonos tevékenységét, a leltári készlet átvételét, a munkavállalók azonos, illetve hasonló munkakörben, változatlan alapbérrel történő továbbfoglalkoztatását, amely akkor is megvalósította a munkáltató személyében bekövetkező változást, ha az átvevő munkáltató e körben a jogszabályi előírásoknak, így az Mt. 38. §-ának megfelelő tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget. A rendelkezés célja a munkavállalók munkáltatói alanyváltozás esetén történő védelme, amely ekként – a feltételek megvalósulása esetén – akkor is megvalósul, ha az átvevő munkáltató nem ennek szándékával folytatta az átadó korábbi gazdasági tevékenységét. Kiemelte azt is, hogy nincs szükség az átadó és átvevő munkáltató közvetlen szerződéses kapcsolatára. A munkáltató személyében bekövetkező változás esetében az átadás-átvétel háromoldalú ügylettel, a gazdasági egység feletti hatalomváltással megvalósulhat, ami által a munkavállalók irányítására jogosult munkáltató személye megváltozik.
A perbeli esetben az azonos tevékenységet folytató gazdasági egység (könyvesbolt) átvétele a helyet bérbeadó cégen keresztül valósult meg akként, hogy e gazdasági társaság ugyanarra a tevékenységre az alperes helyett az átvevő Kft.-vel kötött bérleti szerződést, ezáltal a gazdasági egység a működés tényleges folytatásával megőrizte identitását, amely a munkaviszonyok folyamatosságát tekintve az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatában döntő tényezőnek minősül. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az ismertetett döntés (Kúria Mfv.X.10.352/2019.) a Kúriai Döntések 2020/9. számában 279. szám alatt jelent meg.
Releváns jogszabályhely: 2012. évi I. törvény 36. §.
