Az átalány-kártérítés és a sérelemdíj


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A munkajogi gyakorlatban a munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetésének egyik lehetséges jogkövetkezményeként járó kompenzációs átalányt szokás átalány-kártérítésnek nevezni. Mit értünk pontosan átalány-kártérítés alatt? Hogyan viszonyul egymáshoz az átalány-kártérítés és a sérelemdíj megítélése?


Kompenzációs átalány

A munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként a munkavállaló kétféle módon érvényesítheti igényét. Lehetősége van arra, hogy a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban Mt.) 82. § (1)-(2) bekezdésének megfelelően követelje a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben okozott kárának megtérítését. Ebben az esetben tételesen ki kell munkálnia, hogy a jogviszony megszüntetéssel összefüggésben milyen kára merült fel, azaz ezen a jogalapon kizárólag a már felmerült kár megtérítése követelhető. Az elmaradt jövedelem jogcímén megtérítendő károk mértékének felső limitértéke a munkavállaló tizenkét havi távolléti díja [Mt. 82. § (2)].

Amennyiben a munkavállalónak kára még nem keletkezett, vagy nem tudja, vagy nem kívánja tételesen bizonyítani felmerült kárát, úgy lehetősége van arra, hogy a munkáltatói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeget követelje [Mt. 82. § (4)], ezt szokás kompenzációs átalánynak, vagy átalány-kártérítésnek nevezni. A felmondási idő minimálisan 30 nap, amely a munkaviszonyban töltött idővel arányosan meghosszabbodik. A felek által kikötött felmondási idő maximum hat hónap lehet. A 3/2014.(III.31.) KMK vélemény is megerősítette, hogy a kompenzációs átalányra való jogosultságot önmagában a munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetése megalapozza, tehát amennyiben a munkavállaló ilyen módon kívánja igényét érvényesíteni, úgy a perben a tényleges kár megléte nem vizsgálható. A jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeként ez az összeg automatikusan megilleti a munkavállalót. Úgy is fogalmazhatunk, hogy amennyiben egy munkavállaló a jogellenes jogviszony megszüntetést követően rövid időn belül elhelyezkedik, vagy a megtérült jövedelme miatt nincsen felmerült kára (például olyan esetben, amikor az új munkahelyén másfélszer magasabb a távolléti díja), úgy a jogellenességnek ez az egyetlen jogkövetkezménye. Ebből az a következtetés is levonható, hogy a munkavállalók érdekeltek lehetnek abban, hogy munkaszerződésükben a maximális hat havi felmondási időt kössék ki, hiszen ekkor már hat havi távolléti díjat követelhetnek. A másik oldalról a munkáltatóknak a jövőben biztosan nem éri meg eltérni az Mt-ben rögzített felmondási idő mértékétől.

Munkajogi kiskönyvtár csomag 2015

A csomag tartalma:

– Atipikus munkajogviszonyok

– Munkajogi kárfelelősség a gyakorlatban

– Külföldiek magyarországi foglalkoztatása

Rendelje meg csomagban 20% kedvezménnyel >>

Megjegyzendő, hogy az átalány-kártérítés kifejezés nem pontos abban az esetben, amikor a munkavállalónak nincsen tényleges kára, hiszen kár hiányában nem beszélhetünk kártérítésről. Ebben az esetben ezért helyesebb a kompenzációs átalány, vagy a jogellenes megszüntetés pönális jellegű szankciója kifejezés használata.

Az általános kártérítés

Nem szabad összetéveszteni a kompenzációs átalány jogintézményét az általános kártérítéssel, mely a ténylegesen felmerült károkért járó becsült összegű kártérítés. Az Mt. 173. § (2) bekezdése rögzíti, hogy amennyiben a kár vagy egy részének mértéke pontosan nem számítható ki, úgy a munkáltató olyan összegű általános kártérítés megfizetésére köteles, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas. Az általános kártérítés egy összegben, vagy járadékként is megállapítható. Kiemelendő, hogy a kompenzációs átalány esetkörével szemben az általános kártérítés megítélésének feltétele a kár bekövetkeztének bizonyítása, csupán a kár mértékét nem lehet pontosan, összegszerűen meghatározni.

Az átalány-kártérítés és a sérelemdíj viszonya

A sérelemdíj a személyiségi jogok megsértésének felróhatóságtól függő szankciója, az átalány kártérítés pedig a jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezménye. A két jogintézménynek eltérő a jogalapja, ebből következően a kétfajta igény egymás mellett, párhuzamosan áll fenn, nem lehet az egyiket a másikba beszámítani. A kétféle igényt külön kell értékelni, az átalány-kártérítésbe a sérelemdíj nem számít bele. Hangsúlyozandó, hogy a nem vagyoni kártérítés esetében is külön kezelte a bírói gyakorlat a kétféle igényt. A sérelemdíj szabályainak bevezetésével a jogalkotó még egyértelműbbé tette, hogy ezeket a követeléseket nem lehet „összemosni”, tekintettel arra, hogy a sérelemdíj nem kártérítés. Mást kell értékelni a sérelemdíj és az átalány-kártérítés, vagy az általános kártérítés megítélésénél. Az átalány-kártérítés összegszerűsége a jövőben nem fog problémát jelenteni, hiszen a régi Mt-hez képest a bíróságnak nincsen mérlegelési köre, hogy milyen mértékű átalányt ítél meg, hiszen az egy fix összeg és a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeként automatikusan jár, ha a munkavállaló erre irányuló kereseti kérelmet terjeszt elő. A sérelemdíj iránti igényt a bíróságnak ekkor is el kell bírálnia.

Jogesetelemzés felsőfokon

Valós munkaügyi jogvitás ügyek feldolgozása dr. Berke Gyula, dr. Pál Lajos, dr. Lőrincz György és Tálné dr. Molnár Erika közreműködésével.

2015. június 9. – Best Western Hotel Hungária, Budapest

További részletek és jelentkezés>>

Az általános kártérítés esetén a kártérítés és a sérelemdíj összegszerűségének vizsgálatakor nehezebb különválasztani az értékelendő szempontokat. A kártérítésnél szigorúan a vagyoni károkat kell körülhatárolni, s azokat az egyéni körülményeket, amelyeket a vagyoni károk esetén összegszerűen meghatároztunk, a sérelemdíj megítélésénél nem szabad kétszeresen értékelni. Egy példán keresztül lehet érzékeltetni a problémát. Egy zongoraművész keze megsérül, ezért két éven keresztül nem tud játszani. A sérülésből eredően vagyoni kára, jövedelemkiesése keletkezik. Másrészt a baleset folytán az egészséghez való joga sérül. E tényállás alapján a bíróságnak meg kell határoznia a jövedelemkiesés összegét, s e körben kell azt értékelnie, hogy zongoraművészről lévén szó, a vagyoni kár jelentős összegű lesz. A sérelemdíj iránti követelése esetén viszont már nem értékelhető az, hogy éppen egy zongoraművész keze sérült meg, hiszen ez azt jelentené, hogy a zongoraművész egészséghez való jogát a jog jobban védi, mint azon személyek jogát, akik munkájukhoz nem kizárólagosan a kezüket használják. Ezért célszerű a vagyoni károk körében figyelembe venni ezt a speciális körülményt.

Megállapítható tehát, hogy a tényállási elemeket eltérően kell értékelni a vagyoni károk és a sérelemdíj körében, tekintettel arra, hogy a sérelemdíj nem kártérítési jogi jogintézmény.



Kapcsolódó cikkek