A munkáltató számos intézkedést tehet a lopások megelőzése, bizonyos mértékig megtorlása érdekében. Ugyan a lopást elkövető munkavállalók nevének közzétételére nem kerülhet sor, vannak jogszerű eszközök is a munkáltató kezében.
| Releváns jogszabályok:
– 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről |
Amikor az tapasztalható, hogy a munkavégzés eszközei el-eltünedeznek, elillannak egyes közös használatra szánt eszközök, élelmiszerek, az előállított termékekben mutatkozik később hiány, esetleg maguk a munkavállalók panaszkodnak arra, hogy a munkavégzési helyre behozott tárgyaiknak kél lába, a munkáltató lépéskényszerbe kerül. A megelőzés jogi eszközeinek alkalmazása, így a megőrzési felelősség vagy a leltárfelelősség feltételeinek megteremtése és bevezetése vagy a munkavállalói biztosíték beszedése a későbbi jogérvényesítést is jóval egyszerűbbé tehetik.
Míg a leltárfelelősség elsősorban akkor jelenthet megoldást, ha a munkavállalók akár többen együtt több terméket (egy teljes leltárkészletet) kezelnek [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 182. §], addig a megőrzési felelősség bárki esetében alkalmazható, akire a munkáltató úgy bíz rá akár csak egy-egy eszközt, hogy az kizárólagos használatába, kezelésébe kerül [Mt. 180. §]. A munkavállalói biztosíték intézménye ugyan viszonylag szűk körben alkalmazható, a pénzt kezelő, nagy értékű eszközöket a munkáltató nevében átvevő, illetve átadó munkavállalók esetében jelentős visszatartó erővel bírhat az eltulajdonítás vonatkozásában [Mt. 189. §]. Mindezek mellett természetesen érdemes bevezetni olyan nem jogi jellegű intézkedéseket is, melyek a lopás megelőzését és a bizonyítást egyaránt segíthetik, például a térfigyelő kamerák felszerelését.
Amennyiben a lopás minden elővigyázatosság ellenére mégis bekövetkezik, a munkáltatónak bármely hátrányos jogkövetkezmény alkalmazását megelőzően elsősorban azt javasolt vizsgálnia, hogy az elkövető személyét illetően megfelelő bizonyítékokkal rendelkezik-e. Ugyan a munkavállaló a lopással a munkáltatónak okozott kárt köteles megtéríteni [Mt. 179. § (1) bek.], a kárfelelősség feltételeinek fennállását, a kárt magát, valamint az ezek közötti ok-okozati összefüggést a munkáltatónak magának kell bizonyítania [Mt. 179. § (2) bek.]. Tekintettel arra, hogy a lopás tipikusan szándékos cselekedet a munkavállaló részéről, az így okozott kár megtérítésére a munkavállaló teljes mértékben köteles [Mt. 179. § (3) bek.]. Tettenérés vagy kamerafelvételen rögzített cselekmény esetén a bizonyítás könnyen megoldható, amennyiben azonban nem kétségtelen, ki volt az elkövető, a jogkövetkezmények alkalmazását, így a kár megtérítésének követelését, de akár az alább taglaltakat javasolt jobban megfontolni.
Amennyiben a felek ebben munkaszerződésükben meg tudnak egyezni, esetleg a munkáltatónál kollektív szerződés van hatályban, lopás esetén a fegyelmi felelősség szabályai is alkalmazhatók [Mt. 56. § (1) bekezdés]. Ennek alapján az érintett munkavállaló az írásbeli figyelmeztetés mellett anyagi hátránnyal is szembenézhet. Különösen hasznos lehet ennek a lehetőségnek a megteremtése, ha a lopással okozott kár mértéke nem bizonyítható vagy elenyésző. Ilyen eset lehet például, ha a munkavállaló folyton elviszi a mosdóból a kéztörlőket vagy a konyhából kávét, a munkáltatónak ezzel okozott járulékos költség nem feltétlen magas, a kollégák bosszúsága viszont annál inkább. Fontos, hogy a fegyelmi jogkövetkezmények alkalmazásának lehetőségét a kár megtérítése nem zárja ki, tehát az, hogy a munkavállaló az általa okozott kárt már megtérítette, nem jelenti azt, hogy emellett a munkaviszonyából fakadó kötelezettsége megszegésére tekintettel plusz anyagi vagy más természetű hátránnyal nem sújtható.
Ugyanúgy nem akadálya az okozott kár megtérítése a súlyosabb szankciók alkalmazásának, így a munkaviszony megszüntetésének sem. Ha a kötelezettségszegés vagyis a lopás súlya kellő mértékű, a munkavállaló munkaviszonya a munkáltató által felmondással vagy akár azonnali hatályú felmondással is megszüntethető [Mt. 64. § (1) bek.]. Ennek nem feltétele, hogy a munkáltató korábban erre a lehetséges jogkövetkezményre figyelmeztesse a munkavállalókat, de a megelőzésnek egy ilyen figyelemfelhívás is eszköze lehet. A munkaviszony megszüntetése esetén kiemelten javasolt a lopás bizonyíthatóságra figyelemmel lenni, hiszen ha a munkáltató nem képes bizonyítani a munkavállaló vétkességét, a megszüntető nyilatkozatot a bíróság jogellenessé minősítheti, a munkáltató pedig kifizetésre kötelezhető.
Ha a munkáltató végképp megelégeli a lopásokat, esetleg valamely eset kapcsán ezt önmagában indokoltnak tartja, lehetősége van a rendőrség felé is feljelentést tenni. A lopást elkövető munkavállaló büntetőjogi felelősségre vonására elsősorban akkor kerülhet sor, ha a lopást 50 000 Ft-ot meghaladó értékű dologra követte el [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 370. §]. Érdemes lehet ugyanakkor jelzést tenni akkor is, ha az ellopott dolog vagy dolgok együttes értéke ettől csekélyebb, ebben az esetben a munkavállaló szabálysértésért büntethető. A rendőrségi eljárásnak előnye lehet az is, hogy az ennek során született jegyzőkönyv a lopás tényének bizonyítására alkalmas, így a munkajogi jogkövetkezmények alkalmazásának jogszerűségét is alátámaszthatják. A munkáltató feljelentést tehet akár ismert, akár ismeretlen tettes ellen, utóbbi esetben számítani kell arra, hogy a rendőrség a munkavégzési helyen vizsgálódik majd.
A munkáltató tehát nem köteles tűrni, hogy a munkavállalók eltulajdonítsák dolgait, a nyilvános megszégyenítés elkerülésével és a munkavállaló alapvető jogainak tiszteletben tartásával felléphet ez ellen, számos jogszerű eszköz áll a rendelkezésére, hogy e tekintetben rendet tegyen.
