Bölcsi, napközi adómentesen
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A nem pénzben kapott juttatások közül továbbra is adómentes a munkavállalónak ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott bölcsödei szolgáltatás, illetve családi napközi – a munkáltató pedig a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségként, ráfordításként számolhatja el. Milyen életkorig, hol és milyen szolgáltatások tartoznak az adómentes juttatások körébe?
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) 1. számú mellékletének 8.6. pontja a) és c) alpontjaiban foglaltak alapján a nem pénzben kapott juttatások közül adómentes az ingyenesen vagy kedvezményesen juttatott
- a gyermeknek vagy rá tekintettel más magánszemélynek a közoktatásról szóló törvény, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény vagy a tankönyvpiac rendjéről szóló törvény alapján, a hallgatónak a felsőoktatásról szóló törvény alapján nem pénzben biztosított ellátás;
- bölcsődei szolgáltatás.
Ilyenkor az adómentesség a juttatott bevétel nem pénzbeli formájára vonatkozik. Nem pénzben megszerzett bevételnek minősül különösen az elengedett, átvállalt tartozás; a magánszemély helyett teljesített kiadás, befizetés [Szja tv. 4. § (2) bekezdés c) pont].
Így adómentes juttatásnak tekinthető az is, ha a munkáltató a szolgáltatás vásárlásáról a nevére szóló számla ellenében téríti meg a munkavállaló által megelőlegezett összeget vagy pedig egy meghatározott összeget átad a munkavállalónak azzal, hogy a szolgáltatás vásárlásáról a nevére szóló számlával egy meghatározott időpontig számoljon el. Nem felel meg azonban az adómentesség feltételeinek az, ha a számla a munkavállaló, és nem a munkáltató nevére szól.
A munkáltató nem csak a munkavállalóját részesítheti ilyen juttatásban, hanem a gyermek másik szülőjét, vagyis a munkavállaló házastársát, élettársát is, mert a törvény nem tartalmaz korlátozó rendelkezést arra nézve, hogy ilyen juttatásra csak a felek közötti munkaviszony esetében kerülhetne sor.
Bölcsöde 6 éves korig?
Az Szja tv. nem határozza meg azt, hogy mit kell érteni bölcsőde alatt. A gyermekvédelmi törvény (1997. évi XXXI. törvény) és a 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet meghatározásai alapján az alábbiakra hívjuk fel a figyelmet:
· Állami és nem állami szerv által (például egy munkáltató által a munkavállalók gyermekeinek ellátása céljából) fenntartott bölcsőde, családi napközi szolgáltatásaira is alkalmazhatók az adómentességre vonatkozó szabályok
- A bölcsőde a családban nevelkedő 3 éven aluli gyermekek napközbeni ellátását biztosító intézmény, ahol a gyermek a 4. életévének betöltését követő augusztus 31-éig nevelhető, ha testi vagy szellemi fejlettségi szintje alapján még nem érett az óvodai nevelésre.
- A bölcsőde alapfeladatán túlmenően, térítési díj ellenében külön szolgáltatásokat (például játszócsoportot, időszakos gyermekfelügyeletet, gyermekhotelt, egyéb, gyermeknevelést segítő szolgáltatást) működtethet, amelyeket a gyermek 6. életévének betöltéséig lehet igénybe venni.
Ha tehát a gyermek betöltötte a 3. életévét, akkor a bölcsőde az alapellátásokat a 4. életévének betöltését követő augusztus 31-éig nyújthatja számára, a fent felsorolt további szolgáltatásokat pedig a gyermek 6. életévének betöltéséig, így az eddig ingyenesen vagy kedvezményesen nyújtott bölcsődei szolgáltatások minősülhetnek adómentesnek.
Családi napközi
Az Szja tv. 8.6. pontjában a) alpontja az adómentes juttatások között említi a gyermeknek vagy rá tekintettel más magánszemélynek a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény alapján nem pénzben biztosított ellátást is.
A családi napközi keretében nyújtott ellátás a gyermekvédelmi törvény hatálya alá tartozik, így a, családi napköziben nyújtott alapellátás és a törvényben meghatározott speciális szolgáltatások ingyenes vagy kedvezményes formában történő nyújtása is adómentesnek tekinthető.
A munkáltató költségként számolhatja el
A természetben adott juttatások a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (7) bekezdés 3. pontjában foglaltak értelmében személyi jellegű egyéb kifizetésnek tekinthetők, és a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 3. számú melléklet B) pontjának 3. alpontja alapján, az ott írt feltételek szerint a vállalkozási tevékenység érdekében felmerülő költségként, ráfordításként vehetők figyelembe.
(Forrás: NAV)
