Ezek a távmunka specialitásai
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munka törvénykönyve szerint a távmunka a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen rendszeresen folytatott olyan tevékenység, amelyet információtechnológiai vagy számítástechnikai eszközzel végeznek és eredményét elektronikusan továbbítják. Mi szerepeljen a munkaszerződésben?
A távmunkavégzés egy atipikus munkavégzési típus, hiszen eltér a tipikus foglalkoztatási formáktól. A munka törvénykönyve szerint a távmunka a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen rendszeresen folytatott olyan tevékenység, amelyet információtechnológiai vagy számítástechnikai eszközzel végeznek és eredményét elektronikusan továbbítják.
Vagyis a távmunka lényege az, hogy a munkavállaló otthoni számítógépe összeköttetésben van a munkahellyel, és ezen keresztül tart kapcsolatot a munkáltató a munkavállalóval, továbbá így adhatja ki az utasításokat és feladatokat, a munkavállaló pedig ezen hálózati összeköttetésen keresztül küldheti be az elkészített munkáját.
Ahhoz, hogy a fentiek szerinti távmunka keretében történhessen a foglalkoztatás, fontos, hogy a munkaszerződésben a felek megállapodjanak a távmunkavégzés tényében. Annak kötetlenségében azonban nem szükséges megállapodni, csak akkor, ha ettől eltérően szeretnék meghatározni a munkarendet.
|
|
Rendelje meg a Munkajogi kiskönyvtár sorozat 8-11. köteteit csomagban akciósan 8100 Ft + áfa áron!
Külföldiek magyarországi foglalkoztatása
Személyes adatok kezelése a munkaviszonyban
A munkaviszony létesítése
Bérszámfejtés a gyakorlatban
|
Speciális tájékoztatási kötelezettségek is vannak
A munkáltatónak egyrészről vannak általános (amelyek minden fajta munkavégzésnél lényegesek), másrészről speciális tájékoztatási kötelezettségei.
Általános tájékoztatási kötelezettségek körébe tartozik, hogy a munkáltatónak legkésőbb a munkaviszony kezdetétől számított tizenöt napon belül írásban kell tájékoztatnia a munkavállalót az alábbiakról:
a) a napi munkaidőről,
b) az alapbéren túli munkabérről és egyéb juttatásokról,
c) a munkabérről való elszámolás módjáról, a munkabérfizetés gyakoriságáról, a kifizetés napjáról,
d) a munkakörbe tartozó feladatokról,
e) a szabadság mértékéről, számítási módjáról és kiadásának, valamint
f) a munkáltatóra és a munkavállalóra irányadó felmondási idő megállapításának szabályairól, továbbá
g) arról, hogy a munkáltató kollektív szerződés hatálya alá tartozik-e, valamint
h) a munkáltatói jogkör gyakorlójáról.
Fontos továbbá a fentiekről való tájékoztatás akkor is, ha ezekben változás következik be a foglalkoztatás során. Ebben az esetben a változást követő tizenöt napon belül kell írásban tájékoztatni a munkavállalót. Így kell tenni a munkáltató megnevezése és lényeges adatai változása esetén is.
Amennyiben a munkaviszony tizenöt napon belül szűnik meg (például felmondás történik), akkor is meg kell tenni a fenti tájékoztatásokat, azonban eltérő határidőben, ugyanis ebben az esetben az utolsó munkában töltött naptól, legkésőbb a munkaviszony megszűnésétől számított ötödik munkanapon kell tájékoztatni a munkavállalót.
Nem kell azonban a fentiekről tájékoztatni a dolgozót, ha a munkaszerződés már eleve úgy rendelkezik, hogy a munkaviszony tartama nem haladja meg az egy hónapot, vagy a munkaidőt úgy határozzák meg benne, hogy az nem több heti nyolc óránál. Kivétel ez alól a munkáltatói jogkör gyakorlójáról való tájékoztatás, mert ez minden esetben kötelező.
A fenti általános tájékoztatási kötelezettségeken kívül, a távmunkavégzés körében a munkáltatónak vannak olyan speciális tájékoztatási kötelezettségei is, amelyek a távmunkát végző munkavállalókkal szemben kötelező erővel bírnak. Eszerint tájékoztatnia kell a dolgozókat:
a) a munkáltató általi ellenőrzés szabályairól,
b) a számítástechnikai vagy elektronikus eszköz használata korlátozásának szabályairól, továbbá
c) arról a szervezeti egységről, amelyhez a munkavállaló munkája kapcsolódik.
Fontos szabály azonban az is, hogy a munkáltató a távmunkát végző munkavállalónak minden olyan tájékoztatást megadjon, amelyet más munkavállalónak is biztosít, tehát ilyen szempontból nem tehet különbséget a távmunkát végző és a többi dolgozó között.
Ezen felül a munkáltató köteles biztosítani azt is, hogy a munkavállaló a területére (székhelyére, telephelyére, fióktelepére) beléphessen és más munkavállalóval kapcsolatot tarthasson.
Eltérőek az utasítási és ellenőrzési jogok
Távmunkavégzés keretében a munkáltató utasítási és ellenőrzési jogai is eltérnek az általános munkaviszonyokra jellemző szabályoktól.
A távmunka egyik jellegzetessége, hogy a munkáltató utasítási joga kizárólag a munkavállaló által ellátandó feladatok meghatározására terjed ki. Bár az Mt. megengedi azt is, hogy a felek ettől eltérően állapodjanak meg, azonban ez nem tipikus. A munkáltató utasítási jogkörébe tartozóan előírhatja, hogy az általa biztosított számítástechnikai vagy elektronikus eszközt a munkavállaló kizárólag a munkavégzéshez használhatja. Azonban a munkavégzés ellenőrzése során a munkáltató nem tekinthet be a munkavállalónak a munkavégzéshez használt számítástechnikai eszközön tárolt, nem a munkaviszonyból származó kötelezettséggel összefüggő adataiba. A betekintési jogosultság tekintetében a munkaviszonyból származó kötelezettséggel összefüggő adatnak minősül annak ellenőrzése is, hogy a munkavállaló betartja- e a munkáltató korlátozását arra vonatkozóan, hogy kizárólag a munkavégzéshez használhatja a számítástechnikai eszközt.
A távmunkát végző munkavállaló nagyobb önállósága a munkavégzés területén, általában erősebb munkáltatói ellenőrzési jogokkal párosul. Ezért amennyiben a munkáltató ellenőrizni kívánja a távmunkában foglalkoztatott dolgozót, abban az esetben az ellenőrzés módját és a munkavégzés helyeként szolgáló ingatlan területén történő ellenőrzés esetén annak bejelentése és megkezdése közötti legrövidebb tartamot is a munkáltató állapítja meg, kivéve persze ha a felek ettől eltérően állapodnak meg.
Az ellenőrzés során azonban fontos, hogy az ne jelentsen a munkavállaló, valamint a munkavégzés helyeként szolgáló ingatlant használó más személy számára aránytalan terhet.
Eltérő munkavédelmi szabályok
A távmunkavégzésre a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) rendelkezéseit kell alapul venni, ha a munkavédelmi szabályokat szeretnénk megvizsgálni. Ebben a tekintetben a törvény alapján eltérő szabályok vonatkoznak arra, ha a dolgozó távmunkában végzi tevékenységét.
Ilyen általánostól eltérő szabály például, hogy a távmunkavégzés keretében amennyiben a felek úgy állapodnak meg, akkor a munkavállaló által biztosított munkaeszközzel is történhet a munkavégzés. Tehát ebben az esetben nem feltétel, hogy mindenképp a munkáltató biztosítsa azt. Azonban lényeges szabály, hogy az ilyen munkaeszköz használatát a munkáltató munkavédelmi szempontú előzetes vizsgálatot követően engedélyezze. Távmunkavégzés esetén további lényeges munkavédelmi szabály, hogy az csak a munkáltató által munkavédelmi szempontból előzetesen megfelelőnek minősített munkahelyen folytatható. Továbbá a munkahelyen a munkavállaló csak a munkáltató hozzájárulása alapján változtathatja meg a munkavédelmi szempontból lényeges munkakörülményeket, vagyis ebből kiindulva elvileg a saját lakását sem alakíthatja át a dolgozó saját belátásának megfelelően. A törvény meghatározza azt is, hogy a munkáltató, vagy megbízottja amennyiben ellenőrzést, vagy munkavédelmi eljárásokat folytat le, beléphet a munkavégzési helyként szolgáló ingatlan területére, vagyis a dolgozó lakásába, valamint a szükséges ideig ott tartózkodhat. Ezen túlmenően a hatóság is végezhet ellenőrzéseket a munkavégzés helyszínén, amelyeket munkanapokon 8-20 óráig folytathat le, az ehhez szükséges belépéshez azonban a munkavállaló beleegyezését feltétlenül be kell szereznie.
