Hogy vehetjük ki a szabadságunk?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Beköszöntött a nyár, a dolgozók elkezdik tervezni az éves nyaralásukat, lázasan számolgatják hány nap szabadság jár nekik, hogy biztosítani tudják pihenésüket. Ugyanilyen elánnal készítik a nyári beosztásokat a munkáltatók is, hogy üzleti menetük ne érezze meg a nyári szabadságolásokat valamint azért, hogy üzletvitelük éves szinten a lehető legoptimálisabb legyen. De mik is pontosan a szabadság kiadásának a szabályai? Az alábbiakban részletezzük.
A szabadság éves napjainak a meghatározásához elsősorban azt kell megnézni, hogy a munkavállalónak mennyi munkában töltött ideje van, ugyanis ez alapján jár neki a szabadság. Itt fontos megjegyezni, hogy munkában töltött időnek minősül többek között a szülési szabadság, a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság első hat hónapja és 2015. január elsejétől a keresőképtelenség teljes időtartama is.
Maga a szabadság két részből tevődik össze, van alap- és pótszabadság. Minden munkavállalónak évenként 20 nap alapszabadság jár az adott munkáltatónál amennyiben nem történt év közben munkahely váltás. Az alapszabadsághoz jön hozzá az életkorhoz kötődő pótszabadság, ami elsőként a munkavállaló 25. életévének a betöltése évében jár. Ezt követően ez a pótszabadság a törvény által meghatározott időközönként 1-1 nappal emelkedik, amíg 45 éves korra eléri a maximum évi 10 pótszabadság napot. De nem csak életkor után jár pótszabadság, a szülő munkavállalót 16 évesnél fiatalabb gyermeke után is megilleti a pótszabadság, 1 gyermek esetében 2, 2 gyermeknél 4, 3 vagy több gyermek után pedig összesen 7 nap. Továbbá többek között az apának is jár pótszabadság gyermeke születése esetén, legkésőbb a szülést követő második hónap végéig.
Az alap vagy pótszabadság alapvetően éves szinten jár, így amennyiben a munkavállaló év közben lépett be vagy ki,a jelenlegi munkaadónál éves szintű alap- és pótszabadsága arányosításra kerül. Ez alól csakis az apát gyermeke születése esetén megillető pótszabadság a kivétel, ilyenkor ugyanis nem kell arányosítani.
A szabadsággal kapcsolatban mindig fontos kiemelni, hogy a szabadság kiadása a munkáltató joga és kötelezettsége. Ez annyit jelent a gyakorlatban, hogy a munkáltató az, aki meghatározza, hogy a munkavállaló mikor menjen el szabadságra és kötelessége is őt elküldeni. Mindazok mellet, hogy a törvény a munkáltatóra rója a szabadság kiadásának felellőségét részben azt is megszabja, hogy hogyan legyen ez kiadva. Ennek függvényében a munkavállalónak köteles a szabadságot az esedékesség évében kiadni és évente legalább 14 nap egybefüggő szabadságot biztosítani, amely intervallumba a munkanapok mellett a heti pihenőnap, a szabadnap és a munkaszüneti nap is beleszámítandó.
Továbbá van évi 7 szabadság nap, amiről a munkavállaló rendelkezik, hiszen azt a kérésének megfelelő időpontban kell kiadni, legfeljebb két részletben. A szabadság kiadásával kapcsolatosan az is lényeges, hogy mind a munkáltatónak, mind a munkavállalónak előzetesen, 15 nappal a szabadság kiadása, illetve kérése előtt kell a másik felet erről a szándékról tájékoztatni.
Sokszor kérdésként merül fel az is, hogy próbaidő vagy felmondási idő alatt lehet-e, kell-e a munkavállalónak szabadságot kiadni. Mivel mindkét időszak a munkaviszony részét képzi, így egy-két kivétellel vonatkoznak rá a fentiekben leírt általános szabályok. Ebből kifolyólag a munkáltató kiadhat szabadságot a próbaidő tartama alatt is, viszont a munkavállaló, a próbaidőtartamától függően már kötöttebb ilyen téren, a törvény alapján ugyanis a munkaviszony első három hónapjában (a próbaidőtől függetlenül) a munkavállaló nem igényelhet szabadságot.
Ami pedig a felmondási időt illeti, ez esetben is kiadhat a munkáltató szabadságot, viszont a felmondási idő csakis azon részére, amelyben a munkavállaló köteles munkát végezni. Tehát arra az időszakra, amire a munkavégzés alól fel lett mentve, nem adható ki szabadság. A dolgozók esetében itt is szintén él a 7 napos szabály, abban az esetben, amennyiben ezt a dolgozó az év folyamán még nem használta ki.Amennyiben a munkaviszony megszűnésekor mégis marad szabadság, ebben az egyetlen esetben, a törvény megengedi annak pénzben történő megváltását.
Munkáltatói oldalról nyáron az is sokszor felmerül, hogy bizonyos gazdasági szempontok miatt leáll az adott tevékenység, így ezen időszakban a munkáltató nem szeretné foglalkoztatni dolgozóit. Annak következtében, hogy a szabadság kiadásának joga nála van, így ilyen esetekben ezzel élhet is, természetes a 15 napos előzetes tájékoztatást figyelembe véve. Amennyiben az fordulna elő, hogy a leállási időszak hosszabb, mint a rendelkezésre álló kiadható szabadság napok száma, úgy a fennmaradó időszakra a munkavállalót mentesíteni kell a munkavégzés alól. Erre az időszakra a törvény alapján a dolgozónak állási időt kell fizetni.
A cikk szerzője az UCMS Group Hungary.
