Hogyan foglalkoztassunk gyakornokokat?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A felsőoktatási hallgatók szakmai gyakorlatának hatályos sza­bályozását tekinti át részleteiben a HR&Munkajog cikke. A szabályozás fontos eleme, hogy a kötelező regisztráció mellett sok esetben a felsőoktatási intézménynek és a szakmai gyakorlóhelynek együttműködési megállapodást kell kötnie.

A szakmai gyakorlat

Korunk egyik legnagyobb és legösszetettebb kihívása – amelyet csak részben lehet a gazdasági válság követ­kezményeként értékelni –, az ifjúsági munkanélküliség problémája. Bár a mai fiatalok a történelem talán legfelkészültebb, legszerteágazóbb ismerettel rendelkező nemzedékének tekinthetők, mégis nekik vannak a legnagyobb elhelyezkedési, életkezdési problémái, és ez a világon mindenütt – bár eltérő mértékben jelentkező –, de egyelőre megoldatlan probléma. A fiatalok foglalkoztatásának elősegítésére az Európai Bizottság 2012 decembe­rében fogadta el az eddigi legátfogóbb kezdeményezést, az Ifjúsági Foglalkoztatási csomagot, amelynek négy fő pillére közül – Ifjúsági Garancia, Szakmai gyakorlat, Tanulószerződéses gyakorlati képzés, Mobilitás elősegítése – jelen írásomban a szakmai gyakorlat, azon belül is a felsőoktatási hallgatók szakmai gyakorlatának hatályos sza­bályozását kívánom áttekinteni.

A 2013-as adatok szerint az Európai Unió 27 tagországában a teljes munkaképes korú lakosság 8-9 százaléka (26,5 millió fő) volt munka nélkül, az ifjúsági munkanélküliség mértéke azonban ennél jóval magasabb, 23,5 százalékos volt. A negatív rekordot Spanyolország és Görögország tartja, ahol a 18 és 24 év közöttiek 56, illetve 61,5 százaléka keresett munkát, a legkedvezőbb helyzet pedig Németországban és Ausztriában volt, ahol a fiataloknak „csak” 7,7, illetve 8,6 százaléka volt állástalan. Magyarországon a 2001. évi 11 százalékról 2012-re 28,1 százalékra emelkedett a fiatalok munkanélküliségi rátája, azonban az ország egyes régiói között igen jelentős volt az eltérés. Napjainkra – elsősorban a fiatalok foglalkoztatását elő­segítő intézkedések következtében – ez az arány némileg javult.

A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat 2014. júniusi adatai alapján a munkaügyi szervek összesen 438 571 fő álláskeresőt tartottak nyilván, amelyből 69 080 fő volt 25 évesnél fiatalabb, illetve 56 049 fő volt a pályakezdő munkanélküli. Ez utóbbiak közül 23 201 fő volt, aki 8 általá­nos vagy annál alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezett, 10 481 fő volt a szakmunkásképzőt vagy szakiskolát, 19 587 fő a középiskolát végzettek száma és 2779 fő volt, aki egyetemi vagy főiskolai végzettséggel keresett állást.

Munkajogi kérdés-válasz szolgáltatás

Használja kérdés-válasz szolgáltatásunkat és kérdezzen szakértőinktől, akik egyénre szabott segítséget nyújtanak az Ön számára 5 munkanapon belül. A kérdezési lehetőség mellett hozzáférést biztosítunk adatbázisunkhoz is, ahol több száz munkajogi kérdés-válasz közül böngészhet. A szolgáltatást a munkajog.hu portál felületén keresztül éri el, ahol többféle csomagajánlat közül is választhat. Részletes információ >>

A fiatalok munkanélkülisége kapcsán tehát nem lehet eltekinteni attól, hogy a fiatalok sajátosan kedvezőtlen munkapiaci helyzete több szálon is kapcsolódik az okta­tási rendszerhez. Az iskolai végzettségi szint emelkedésével nőnek a foglalkoztatási esélyek. Azok a fiatalok, akik megfelelő képzettség vagy szakirányú iskolai végzettség nélkül lépnek ki a munkaerőpiacra, jellemzően hosszan tartó álláskereséssel számolhatnak. De azok sincsenek könnyű helyzetben, akik rendelkeznek valamilyen szak­tudással, hiszen a munkaadók leginkább gyakorlattal ­rendelkező munkavállalókat keresnek, és nem szívesen vállalják a pályakezdők betanítását. Éppen ezért kiemelkedően fontos, hogy az iskolából kilépő, pályakezdő, mun­katapasztalat nélküli, vagy csekély munkatapasztalattal rendelkező fiatal számára az iskola olyan szaktudást, piacképes ismereteket biztosítson, amelyek birtokában meg tud állni a munkaerőpiac kihívásaival szemben. Emellett fontos lenne az is, hogy az iskolában töltött évek alatt – az elméleti ismeretek megszerzése mellett – a fiatalok szert tegyenek gyakorlati tudásra, munkatapasztalatra is. Ennek egyik formája a felsőoktatási hallgatók szakmai gyakorlata.

A szakmai gyakorlóhelyre vonatkozó követelmények

A szakmai gyakorlat rendjének hatályos szabályozását a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Nftv.) tartalmazza. Az Nftv. 108. § 36. pontja értelmében szakmai gyakorlat a felsőoktatási szak­képzésben, alap-, mester- és osztatlan képzésben, külső gyakorlóhelyen vagy felsőoktatási intézményi gyakorlóhelyen teljesítendő részben önálló hallgatói tevékenység. Ezen meghatározást tovább pontosítja a felsőoktatási szakképzésről és a felsőoktatási képzéshez kapcsolódó szakmai gyakorlat egyes kérdéseiről szóló 230/2012 (VIII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 4. § 4. pontja, mely szerint a szakmai gyakorlat a képzésnek azon része, amely a felsőoktatási szakképzés, az alapképzési, a mesterképzési szak képzési és kimeneti követelményeiben meghatározott időtartamban a szakképzettségnek megfelelő munkahelyen és munkakörben lehetőséget nyújt a megszerzett tudás és a gyakorlati készségek együttes alkalmazására, az elméleti és gyakorlati ismeretek összekapcsolására, a munkahely és munkafolyamatok megismerésére, a szakmai kompetenciák gyakorlására.

A Korm. rendelet 4. § 5. pontja értelmében szakmai gyakorlóhely lehet bármely jogi személy, illetve gazdál­kodó szervezet, amelyet az Oktatási Hivatal nyilvántartásba vett. A jogszabály tehát nem támaszt külön felté­teleket, meghatározott követelményeket a gyakorlóhellyel szemben, nem kell igazolni, hogy megfelelő színvonalú szakmai gyakorlatot biztosít-e a hallgató számára, kizá­rólag nyilvántartásba vételi kötelezettség áll fenn vele szemben. A regisztrációra azért van szükség, mert ezáltal ellenőrizhetővé válnak a szakmai gyakorlóhelyek, illetőleg maga a szakmai gyakorlat teljesítése is. Az Nftv. hatálybalépését megelőzően ilyenfajta ellenőrzésére nem volt lehetőség, esetlegesen maguk a felsőoktatási intézmények próbálták – többnyire a karrierirodájukon keresztül – ellenőrizni a szakmai gyakorlat jogszerű lebonyolítását.

A kötelező regisztráció mellett – amennyiben az adott szak, felsőoktatási szakképzés képzési és kimeneti követelményei hat hét vagy annál hosszabb szakmai gyakor­latot határoznak meg – a felsőoktatási intézmény hall­gatóinak szakmai gyakorlata biztosítására a felsőoktatási intézménynek és a szakmai gyakorlóhelynek együttműködési megállapodást kell kötnie [Korm. rendelet 15. § (2) bekezdés]. Az együttműködési megállapodást – a 16. §-­ban foglalt tartalmi elemekkel – írásba kell foglalni, s arról az Oktatási Hivatalnak nyilvántartást kell vezetnie. E tekintetben azonban a gyakorlatban némi bizonytalanság volt tapasztalható. Míg ugyanis a 15. § (1) bekezdése csak lehetőségként említi az együttműködési megállapodás kötését, addig a második bekezdés – igaz, csak a hat hetet meghaladó gyakorlat esetére – ezt kötelezővé teszi. Mivel azonban a hallgatók a szakmai gyakorlatot sok esetben nem egybefüggően, hanem több részletben teljesítették, a felsőoktatási intézmények számára kérdéses volt, hogy ez esetben is meg kell-e kötniük az együttműködési megállapodást és azt nyilvántartásba kell-e vetetniük. Tekintettel azonban arra, hogy a Korm. rendelet 20. § (5) bekezdése szerint a működési engedély felülvizsgálatára irányuló eljárásban 2015. szeptember 1-jét követően vizsgálni kell az együttműködési megállapodásra vonatkozó szabályok megtartását is, ezért – álláspontom szerint – amennyiben az adott szak képzési követelményei hat hét gyakorlatot írnak elő, az együttműködési megállapodást akkor is meg kell kötni, ha azt a hallgató az adott gya­korlóhelyen nem egybefüggően teljesíti.

Hallgatói munkaszerződés

Az Nftv. 44. § (1) bekezdése szerint a hallgató a szakmai gyakorlaton hallgatói munkaszerződés alapján végezhet munkát. Hasonlóképpen rendelkezik a Korm. rendelet 17. § (1) bekezdése is azzal, hogy emellett a 18. § (1) bekezdésében meghatározza a hallgatói munkaszerződés minimális tartalmi elemeit is. A hallgatói munkaszerződés megkötése tehát nem a felek akaratára van bízva, ­hanem – függetlenül attól, hogy milyen időtartamú a munkavégzés – kötelező feltétele a hallgató szakmai gyakorlat alatti munkavégzésének. A hallgató tehát – tény­legesen – csak a munkaszerződés megkötése után állhat munkába, hiszen ennek hiányában a munkáltatónál betöltött státusza, a Korm. rendeletben meghatározott jogai és kötelezettségei jogilag rendezetlenek maradnak.

A hallgatói munkaszerződés alapján munkát végző hallgató foglalkoztatására – az Nftv. 44. § (2) bekezdése alapján – a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) rendelkezéseit kell megfele­lően alkalmazni.

Dr. Zemplényi Adrienne HR&Munkajog 2014/9. számában megjelent cikkéből mindent megtudhat a szakmai gyakorlat díjazásáról és a  hallgatói munkaszerződéshez kötődő jogosultságok, kötelezettségekről is.
 

---