Hogyan jelentsünk beteget?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Egy „Ma depi vagyok.” sms a szomszéd irodában dolgozó barátnőnek még kevés lehet. A betegség miatti hiányzás bejelentésének három aranyszabálya: haladéktalanul, az arra jogosult személy felé, és a keresőképtelenség orvosi igazolásával tegyük meg.
A Munka Törvénykönyve nem ír elő külön bejelentési határidőt a keresőképtelenség miatti hiányzásra. Ezért azt az általános alapelvet kell alkalmazni, miszerint a tájékoztatást olyan időben és módon kell megtenni, hogy az lehetővé tegye a jog gyakorlását és a kötelezettség teljesítését. Ha a munkavállaló nem tud megjelenni a munkahelyén, akkor a munkáltatónak intézkednie kell a helyettesítéséről, a távollét okát rögzítenie kell a naprakészen vezetett munkaidő-nyilvántartásban, és eszerint kell majd a bért is elszámolnia. Ezért a betegség miatti hiányzás (illetve általában bármely távollét) bejelentését haladéktalanul meg kell tenni. Az már a betegség jellegétől függően változó lehet, hogy ez pontosan mit jelent. Elképzelhető, hogy a munkavállaló annyira rossz állapotban van, vagy olyan sürgősen van szüksége orvosi segítségre, hogy a munkáltató értesítésére a betegség észlelése után csak jóval később kerülhet sor. Ezekben a helyzetekben is abból kell kiindulni, hogy a munkavállaló az első lehetséges alkalommal értesítse a munkáltatóját távolmaradása okáról. Megjegyzem, hogy a modern telekommunikációs eszközök mellett egyre ritkulnak azok a helyzetek, amikor hosszabb ideig, esetleg napokig ne lenne lehetőség jelezni a távollét okát.
A bejelentést a munkáltatói jogkör gyakorolója felé kell megtenni. Nem elegendő, ha a munkavállaló egy kollégájával „megüzeni”, hogy aznap nem megy dolgozni, vagy a távolmaradása miatt érdeklődő kollégáknak válaszol a közösségi oldalon, hogy bizony beteg lett. A munkáltatói joggyakorlás rendjét – a jogszabályok keretei között – a munkáltató jogosult meghatározni. Így az is a munkáltató döntésére bízott kérdés, hogy ebben a kérdésben ki lesz a kompetens személy, ám a munkáltatói jogkör gyakorlójának személyéről a munkavállalót írásban tájékoztatni kell. Fontos, hogy a munkavállaló bejelentése egyértelmű legyen. Nem minősül világos tájékoztatásnak, ha a munkavállaló még az előző napi műszak végén jelzi a felettesének, hogy „bujkál benne valami”, és elképzelhető, hogy másnap nem tud dolgozni jönni. Hasonlóan nem fogadható el korrekt tájékoztatásként, hogy „láthatták, hogy nem szálltam fel a munkásbuszra”. Ennek ugyanis az egyszerű késéstől a más közlekedési eszköz választásáig igen sok oka lehet.
A munkavállaló keresőképtelen állapota nem a szubjektív közérzeten múlik, hanem orvosi szakkérdés. Ezért csak akkor jelent igazolt távollétet, ha a keresőképtelenséget az arra jogosult kezelőorvos igazolja. Magától értetődően a munkavállaló a betegség bejelentésekor általában még nincs az orvosi igazolás birtokában (pl. a nappali műszakba kell mennie, ám reggel rosszul érzi magát, viszont a háziorvos aznap csak este hattól rendel). Ilyenkor a távollét jogi megítélése még függőben van: amíg az orvos nem igazolja a keresőképtelenséget, addig a munkáltató nem köteles azt igazolt távollétnek elismerni. A munkavállaló – egyébként a társadalombiztosítási szabályokból is következő – kötelezettsége az, hogy mielőbb megjelenjen az orvos előtt. Természetesen előfordulhat, hogy a kezelőorvos nem állapítja meg a munkavállaló keresőképtelenségét (a vizsgálat napjára vonatkozóan sem). Ebben az esetben a munkáltató más jogcímen elfogadhatja a munkavállaló távollétét (pl. szabadság, vagy fizetés nélküli szabadság formájában), bár erre nem köteles.
Érdekesség, hogy az egészségbiztosítási törvény szerint a keresőképtelenség a vizsgálatra jelentkezés időpontjától eltérően, legfeljebb öt napra visszamenőleg is igazolható. Sőt, kivételesen indokolt esetben akár hat hónapra visszamenőleg is helye van az igazolásnak. Nem kizárt ezért, hogy a munkavállaló nem a bejelentés napján megy el az orvoshoz, hanem csak később, ám az állapota alapján megállapítható, hogy a megelőző napokban is fennállt már a keresőképtelensége. A keresőképtelenség fennállásának igazolása – elhúzódó betegség esetén – folyamatos kötelezettség, amelyről a munkavállalónak kell gondoskodnia (az orvos által legalább kéthetenként kiállított igazolással).
