Így írják át a kismamák felmondási védelmét


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A jövő évi költségvetést a kismamák felmondási védelmének újraírása is megalapozza – legalábbis ebbe a salátatövénybe került ez a tétel is.


A költségvetést megalapozó salátatörvényben bukkant föl az a javaslat (mégpedig szóról szóra megegyezően), amelyet már korábban is olvasni lehetett tavaly az Mt. tervezett módosító javaslatában, amely azonban végül nem jutott el a parlament elé. 

A javaslattal a kormány az Alkotmánybíróság egyik döntését kívánja kezelni, amellyel a testület a várandós anyák jogai mellett állt ki

A szaktárca javaslata az indoklása szerint a jogbizonytalanságot szeretné csökkenteni – írtuk korábban a tervezetről – ám ilyen szándékról már nem olvashatunk a most beterjesztett indoklásában.

Talán nem is véletlen, hogy kimaradt, hiszen – mint azt korábban is írtuk – nem teljesen világos, hogy a jogalkotó szándéka pontosan arra irányul-e, hogy a munkáltatónak kötelező legyen visszavonnia a felmondását, ha a munkavállalója terhességéről – avagy arról, hogy „emberi reprodukciós” eljárásban vett részt –  csak utólag értesül.

Három Navigátor adózási, számviteli témában,

15% kedvezménnyel

A csomag tartalmazza az Art. Navigátort, az Áfa Navigátort, és a Számviteli Navigátort, amelyek a csomagkedvezménytől függetlenül külön is rendelhetőek!

Megrendelés >>

Az Ab tavaly semmisítette meg a jelenleg hatályos Munka Törvénykönyve   65. § (5) bekezdése néhány szavát, mégpedig azt, hogy „a felmondás közlését megelőzően” (a továbbiakban fölelevenítjük tavalyi elemzésünket). Az új Mt. szerint eredetileg ugyanis a várandós anyának csak akkor járt volna felmondási védelem, ha a felmondás közlését megelőzően közölte volna állapotát a munkáltatójával – gyakorlatilag tehát a főnöke az elsők között kellett volna legyen, akivel a jó hírt megosztja, már ha igényt formál az őt megillető felmondási védelemre.

Az Ab azonban kinyilvánította a véleményét, hogy a jogszabály ebben a formában a gyermeket vállaló nőt a felmondás közlésétől függetlenül kötelezi arra, hogy tájékoztatassa a munkáltatót a magán- vagy intim szférájába tartozó körülményekről.  Az Ab azt is megemlíti indoklásában, hogy a jogalkotó azon munkavállalók számára, akik még nem szereztek tudomást a várandósságukról, lehetetlen feltételt szab a felmondási védelem érvényesítéséhez, s ezzel ésszerűtlen okból különbséget tesz a várandós dolgozó nők között.

Az Ab tehát kimondta a „a felmondás közlését megelőzően” szövegrész alkotmányellenességét, így az a jelenleg hatályos Mt.-ben nem szerepel.  (Így nem vonatkozik már nem csak várandósságra, hanem „a nő jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésének, de legfeljebb ennek megkezdésétől számított hat hónap tartama alatt” esetre sem).

Mint arról korábban írtunk, a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja – elemzésükben maguk is hosszasan hivatkozva az Ab döntésére – úgy vélte, indokolt lenne az Mt. akként való módosítása, mely szerint az ilyen felmondási tilalomba ütköző munkáltatói felmondást a munkáltató egyoldalúan visszavonhassa, helyreállítva a munkavállaló munkaviszonyát. 

Az előterjesztő szaktárca minden bizonnyal figyelembe vette a joggyakorlat-elemző csoport javaslatát. 

A tervezett jogszabályrész egészen pontosan úgy hangzik, hogy „a munkavállaló a (3) bekezdés a) és e) pontban meghatározott körülményre [az egyik a várandósság, a másik az emberi reprodukciós eljárásban való részvétel – a szerk.] akkor hivatkozhat, ha erről a munkáltatót tájékoztatta. A felmondást követő munkavállalói tájékoztatás közlésétől számított tizenöt napon belül a munkáltató a felmondást írásban visszavonhatja.”

Ha az első mondatot tekintjük, akkor a felmondási védelem sziklaszilárd, ha a várandósság – vagy a „reprodukciós eljárás” – valamiképp a munkáltató tudomására jut. A második mondatban azonban a –hat toldalék mégiscsak inkább a felmondás visszavonásának a lehetőségére utal, mint kötelezettségére, legalábbis bizonytalanságot keltve a jogalkotó szándékát illetően. A bizonytalanságot a korábbi tervezet indoklás sem oldotta fel, amely szintén úgy fogalmaz: „visszavonhatja” – a most benyújtott tervezet indoklása meg egyáltalán nem tér ki a kérdésre.

Fölvethető persze, ha a munkáltató nem él a visszavonás lehetőségével, perelni lehet, s majd mérlegeli egyedileg a bíróság, helyesen tette, vagy nem – s tekintve a jogszabályrész első mondatát, valószínűsíthető a nem.

Az Ab már említett döntése alaposan bemutatja a régi Mt. alapján kialakul bírói gyakorlatot, s eszerint elkülönült a várandósság és az emberi reprodukciós eljárásban részvétel megítélése. Leírták, egyszer  a Legfelsőbb Bíróság annak ellenére megalapozottnak találta a terhességre mint felmondási tilalomra hivatkozást, hogy a közalkalmazott még a felmentés közlésekor sem tájékoztatta a munkáltatót az általa tudott körülményről. Egy másik döntésében kimondta viszont, hogy az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelésre – a jóhiszemű, kölcsönös együttműködési kötelezettség megsértése miatt – nem hivatkozhat az a munkavállaló, aki az igazolatlan távollét munkáltató általi számonkérése során nem tájékoztatta a munkáltatót a távollét valós okáról.  A bírói gyakorlat szerint a felmondás közlésekor fennálló terhesség a munkavállaló és a munkáltató tudomása nélkül is felmondási tilalmat valósít meg – olvasható az Ab ítéletében.

A tárca tervezete azonban nem ítéli meg másképp a várandósságot és a reprodukciós eljárást, ami arra utal, hogy a jogalkotónak nem feltétlenül az a célja, hogy a korábbi gyakorlatnak biztosítson jogi keretet.

Az biztos, hogy a felmondás visszavonásánál a tervezet szerint a munkavállaló számára viszonylag kedvező az Mt. 83. § (2)-(4) bekezdéseit kell alkalmazni. Azaz a munkaviszony megszüntetése és annak helyreállítása közötti tartamot munkaviszonyban töltött időnek kell tekinteni, meg kell téríteni a munkavállaló elmaradt munkabérét, egyéb járandóságát és ezt meghaladó kárát. Elmaradt munkabérként a munkavállaló távolléti díját kell figyelembe venni. Az elmaradt munkabér és egyéb járandóság összegének számításánál le kell vonni, amit a munkavállaló megkeresett, vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna, továbbá a munkaviszony megszüntetésekor kifizetett végkielégítést – mondja ki a hatályos Mt.


Kapcsolódó cikkek

2024. október 4.

Kiderült, hogy mennyit dolgoznak valójában a cégvezetők

Rendkívül leterheltek a magyar cégvezetők, aminek elsődleges oka, hogy nem tudnak kitörni a vállalkozás gyomrából. Egy friss kutatás szerint a cégvezetők hetente akár több mint 60 órát is dolgozhatnak, mert nem tudnak kinevelni vezetőket, akik az ő fejükkel tudnának gondolkodni, és ezzel állandó mókuskerékben találják magukat. Szerencsére van kitől tanulni, az 1. Szabad Cégvezető Konferencián közismert, sikeres vállalkozók mesélnek arról, hogyan tették a nulláról önjáróvá a cégüket.

2024. október 4.

Külföldi fizikai munkára is kiterjeszthető az utasbiztosítás

A Covid-időszakot követően évről évre dinamikusan nő az utasbiztosítások száma, ami az utazások számának növekedésén túl az utazók egyre növekvő tudatosságának is az eredménye. Azt azonban továbbra is csupán kevesen tudják, hogy a pihenési célú, rövidebb utazásokon kívül kedvező biztosítási lehetőségek állnak a munkavállalási vagy tanulmányi célból, hosszabb időre külföldön tartózkodók számára is – hívja fel a figyelmet az Insura.hu biztosításközvetítő társaság.

2024. október 1.

A munkajogi elévülés meghatározása és szerepe a gyakorlatban

Az elévülés, mint az idő múlásának jogi következménye nem csupán munkajogi fogalom, a többi jogterület, így a polgári jog vagy akár a büntetőjog is használja. Az elévülés intézményének célja, hogy az igények érvényesítését csupán meghatározott időbeli keretek között biztosítsa a felek részére, a már hosszabb ideje nyugvó állapotokat utóbb már ne lehessen bolygatni. Az elévülés beálltával maga az igény nem szűnik meg, azonban azt a továbbiakban már nem lehet bíróság előtt érvényesíteni, azaz annak teljesítését kikényszeríteni a másik féltől.