Kedvezmények a szociális hozzájárulási adónál (I.)
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munkáltatók jelentősen csökkenthetik a terheiket, ha alaposan megismerik a szociális hozzájárulási adó terhére érvényesíthető kedvezmények rendszerét. Kétrészes cikksorozatunkban áttekintjük a kedvezményeket, ennek első részét olvashatják most.
2012. január 1-i hatályba lépéssel bevezették a foglalkoztatói kötelezettségek gerincét alkotó szociális hozzájárulási adót. Főszabályként ez a 27 százalékos mértékű kötelezettség a kifizetőt terheli, ha adófizetési kötelezettséget megalapozó jogviszony keretében teljesít adóköteles kifizetést a természetes személy részére.
A kifizetők által érvényesíthető adókedvezmények a
- megváltozott munkaképességű munkavállalók,
- 25-30 év alatti munkavállalók,
- gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban részesült, részesülő munkavállalók,
- 55 év feletti munkavállalók,
- tartósan álláskeresőnek minősülő munkavállalók,
- szabad vállalkozási zónában működő vállalkozások munkavállalói,
- kutatói munkakörben foglalkoztatott munkavállalók,
- részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók,
- közfoglalkoztatási jogviszonyban foglalkoztatott munkavállalók,
munkaviszonyban történő foglalkoztatásához kötődnek.
Az előzőeken túlmenően az egyéni vállalkozó, illetve a közkereseti társaság, a betéti társaság, a korlátolt felelősségű társaság, a közös vállalat, az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, a szabadalmi ügyvivői iroda, a szabadalmi ügyvivői társaság, az ügyvédi iroda, a közjegyzői iroda, a végrehajtói iroda, és az egyéni cég érvényesíthet adókedvezmény, ha az egyéni vállalkozó illetve az említett gazdálkodók tagja megváltozott munkaképességűnek minősül.
| Munkajogi kiskönyvtár csomag |
|
A Munkajogi kiskönyvtár sorozat 2014-ben megjelent kötetei csomagban 20% kedvezménnyel kaphatók. A csomag A munka díjazása; A munka és a pihenőidő szabályai; A munkaviszony megszűnése és megszüntetése című kiadványainkat tartalmazza.
Bővebb információk és megrendelés itt.
|
A kifizető által érvényesíthető adókedvezményekre vonatkozó szabályokat a pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény(Pftv.) 4/A. §-a, valamint III. fejezete és az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításárólszóló 2011. évi CLVI. törvény(Eat.) 461.-462/F. §-ai tartalmazzák.
A START-kártyával történő foglalkoztatás kedvezménye
Az adóhatóság a Pftv. szerinti pályakezdő fiatal részére a 2012. december 31-éig benyújtott igények alapján állította ki az adókedvezmény igénybe vételét megalapozó START-kártyát.
Az adókedvezmény mértékének meghatározása során releváns körülmény, hogy a pályakezdő munkavállaló rendelkezik-e végzettséggel, illetve milyen végzettséggel rendelkezik, de nincs jelentősége annak, hogy a foglalkoztatás határozott, vagy határozatlan idejű.
A munkáltató a kedvezményezett foglalkoztatás időtartamára a letétben tartott érvényes START-kártya birtokában legfeljebb 2014. december 31-éig érvényesítheti a kedvezményt. A kártya érvényességének időtartama a START-kártya kötelező tartami eleme, ami az alap- és középfokú végzettséggel rendelkező vagy végzettséggel nem rendelkező pályakezdő fiatal esetében két év, a felsőfokú végzettségű pályakezdő fiatal esetén egy év, de legfeljebb a kiállítás keltétől az igénylő huszonötödik életévének, felsőfokú végzettséggel rendelkező igénylő esetén a harmincadik életévének betöltéséig terjedő időszak lehet.
A kedvezmény mértéke
Az alap- és középfokú végzettséggel rendelkező vagy végzettséggel nem rendelkező pályakezdő fiatal foglalkoztatásakor a részkedvezmény egyenlő a munkavállalót az adómegállapítási időszakra megillető, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, bruttó munkabérnek, de legfeljebb a minimálbér másfélszeresének tizenhét százalékával a foglalkoztatás első évében, illetve hét százalékával a foglalkoztatás második évében.
A felsőfokú végzettségű pályakezdő fiatal foglalkoztatásakor a részkedvezmény egyenlő a munkavállalót az adómegállapítási időszakra megillető, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett bruttó munkabérnek, de legfeljebb a minimálbér kétszeresének tizenhét százalékával a foglalkoztatás első kilenc hónapjában, illetve hét százalékával a foglalkoztatás azt követő három hónapjában.
Ha a pályakezdő fiatal foglalkoztatása után a munkaadót megillető adókedvezmény – a foglalkoztatás első évének naptári hónapon belüli letelte és a foglalkoztatás második évének ugyanezen naptári hónapon belüli kezdete miatt – részben tizenhét és hét százalékos mértékben is fennáll, a fizetési kötelezettség megállapításakor a meghatározott összegű munkabér (adókedvezmény alap) alapulvételével:
a) a hónap első napjától a foglalkoztatás első évének letelte napjáig terjedő időszakra eső munkabér (adókedvezmény alap) tizenhét százalékát,
b) a foglalkoztatás második évének első napjától a hónap utolsó napjáig terjedő időszakra jutó munkabér (adókedvezmény alap) hét százalékát,
c) ha a foglalkoztatás második évének első napját magában foglaló hónapban a foglalkoztatási jogviszony megszűnik, a munkabér, adókedvezmény alap hét százalékát a foglalkoztatás második évének első napjától a foglalkoztatási jogviszony megszűnése napjáig terjedő időszakhoz igazodóan
kell számításba venni.
Ha az adókedvezmény – a foglalkoztatás első évének hónapon belüli letelte, valamint a foglalkoztatás második évének kezdete miatt – részben tizenhét és hét százalékos mértékben is fennáll, az adókedvezmény meghatározásakor az előzőeketazzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az adókedvezményes fizetési kötelezettség alapjául szolgáló bruttó munkabér az iskolai végzettségtől függetlenül legfeljebb a kötelező legkisebb havi munkabér kétszeresét meg nem haladó összegű lehet.
Az adókedvezmény mértékének hónapon belüli változása esetén a legfeljebb a kötelező legkisebb havi munkabér másfélszeresének, felsőfokú végzettséggel rendelkező munkavállaló esetén kétszeresének megfelelő összegű bruttó munkabér arányos részének megállapítása az adott hónap naptári napjainak számával való osztással, továbbá az így kapott egy napra jutó bruttó munkabér annyi napra történő figyelembevételével történik, ahány napra a tizenhét és a hét százalékos mértékű adókedvezmény külön-külön fennáll.
A 25 év alatti START-kártyával, vagy azt helyettesítő igazolással nem rendelkező munkavállalók esetében az Eat. szabályai is lehetőséget biztosítanak adókedvezmény érvényesítésére, amelyről a későbbiekben esik szó.
A közfoglalkoztatási jogviszonyban foglalkoztatottak után érvényesíthető kedvezmény
A kedvezményre vonatkozó szabály szerint ezt a típusú adókedvezményt a közfoglalkoztatónak minősülő munkáltató a közfoglalkoztatási jogviszonyban foglalkoztatott munkavállalójával összefüggésben érvényesítheti.
Közfoglalkoztató lehet:
a) helyi és nemzetiségi önkormányzat, valamint ezek jogi személyiséggel rendelkező társulása,
b) költségvetési szerv,
c) egyházi jogi személy,
d) közhasznú jogállású szervezet,
e) civil szervezet,
f) az állami és önkormányzati tulajdon kezelésével és fenntartásával megbízott, vagy erre a célra az állam, önkormányzat által létrehozott gazdálkodó szervezet,
g) vízitársulat,
h) erdőgazdálkodó, amennyiben a közfoglalkoztatás keretében
ha) az erdő külön törvényben meghatározott közjóléti céljainak megvalósítása érdekében végzett feladatok ellátására,
hb) a természeti károkat szenvedett erdőterületek rehabilitációjára,
hc) erdészeti sétautak, turistautak és tanösvények kijelölésére, karbantartására,
hd) határjelek és környezetének karbantartására,
he) tűzpászták készítését és tűzmegelőzést szolgáló feladatok ellátására,
hf) kommunális hulladék gyűjtésére és elszállítására,
hg) az erdőterület kommunális szennyeződéstől való tisztítására
kerül sor,
i) a szociális szövetkezet meghatározott feladatok ellátása esetén(pl: szociális, nevelési, oktatási, kulturális, kulturális örökség megóvása, műemlékvédelmi feladat),
j) a vasúti pályahálózat-működtető szervezet a vasúti pálya és környezete tisztántartásával, a kapcsolódó területek növényzetének karbantartásával, továbbá a vasúti üzemi létesítmények fenntartója az üzemi létesítmény állagmegóvásával kapcsolatos feladatai ellátásában,
k)a kötelező önkormányzati feladat ellátásában közreműködő, törvény alapján kijelölt közérdekű szolgáltató.
A részkedvezmény egyenlő a közfoglalkoztatott természetes személyt az adómegállapítási időszakra megillető, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a közfoglalkoztatottat terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett közfoglalkoztatási bér, de legfeljebb a közfoglalkoztatási garantált bér 130 százalékának tizenhárom és fél százalékával.
(A közfoglalkoztatási bér és a közfoglalkoztatási garantált bér 2014. december 31-éig hatályos összegét a 170/2011. (VIII. 24.) Korm. rendelet módosításáról szóló 496/2013. (XII. 29.) Korm. rendelettartalmazza.)
Ügyelni kell arra, hogy a közfoglalkoztatottat a betegszabadsága tartamára a közfoglalkoztatási bér, illetve közfoglalkoztatási garantált bér 70%-a illeti meg és kérdésként merült fel, hogy a betegszabadság díjazását a kedvezmény alapjának megállapításakor figyelembe lehet-e venni.
Az Eat. 463. § (4) bekezdése arról rendelkezik, hogy a szociális hozzájárulási adóból törvény alapjánérvényesíthető kedvezmény kiszámításánál a munkavállalót a munkaviszonyára tekintettel megillető (bruttó) munkabért a számviteli törvényben foglaltak alkalmazásával kell meghatározni.
A számvitelről szóló törvény szerint a betegszabadság díjazása, a munkáltatót terhelő táppénz, táppénz-kiegészítés, személyi jellegű egyéb kifizetés nem tekinthető munkabérnek, így a bérköltségnek sem része, és ebből következően a szociális hozzájárulási adókedvezmény alapjául sem szolgálhat.
A közfoglalkoztatási jogviszonyban foglalkoztatott természetes személlyel összefüggésben kizárólag az előzőekben ismertetett kedvezmény vehető igénybe.
A részmunkaidős foglalkoztatáshoz kapcsolódó kedvezmény
A részmunkaidős foglalkoztatással járó kedvezmény akkor illeti meg a munkáltatót, ha a gyermekgondozási szabadságról visszatérő – gyermekgondozási szabadság időtartama alatt terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban vagy gyermekgondozási segélyben részesült – munkavállaló munkakörét közvetlen a visszatérését követően két, heti 20-20 órás részmunkaidős foglalkoztatásával tölti be.
Az egyik részmunkaidős foglalkoztatottnak mindenképpen a visszatérő munkavállalónak kell lenni, míg a másik munkavállaló vagy az lehet, akivel a munkáltató a gyermekgondozási szabadságon lévő dolgozó munkakörének ellátására létesített munkaviszonyt, vagy a visszatértést követően vele azonos vagy hasonló munkakör ellátására létesít munkaviszonyt.
A részkedvezmény egyenlő a munkavállalókat az adómegállapítási időszakra megillető, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabérnek, de legfeljebb a minimálbér kétszeresének hét százalékával.
Ugyanabban a munkakörben foglalkoztatott munkavállalók után a kedvezmény csak abban az esetben jár, ha a két részmunkaidős személy foglalkoztatása – a visszatérő munkavállaló munkába állásának időpontjától számítottan – legalább 1 évig fennáll, a kedvezmény azonban legfeljebb 3 évig érvényesíthető.
További feltétel, hogy a kedvezmény a munkáltatót csak abban az esetben illeti meg, ha a létszámát a részmunkaidős foglalkoztatás kezdetét megelőző hónap átlagos statisztikai létszámához képest növeli, és azt a részmunkaidős foglalkoztatás időtartama alatt nem csökkenti.
Nem minősül az állományi létszám csökkentésének, ha a létszám olyan munkavállalóval csökken, aki
- a statisztikai előírások szerint nem tartozik az átlagos statisztikai állományi létszámba, vagy
- munkaviszonyát felmondással vagy azonnali hatályú felmondással szüntette meg.
Fontos, hogy ez a részkedvezmény és egyéb, törvény alapján járó foglalkoztatási célú adókedvezmény ugyanazon személy után egyidejűleg nem vehető igénybe.
Megváltozott munkaképességre tekintettel érvényesíthető kedvezmények
- Megváltozott munkaképességű munkavállalókkal összefüggésben érvényesíthető adókedvezmény
A munkaadó az őt terhelő számított adóból adókedvezményt vehet igénybe, melynek mértéke az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabér, de legfeljebb a minimálbér kétszeresének 27 százaléka. Az adókedvezmény érvényesíthetőségét az érvényes Rehabilitációs kártya alapozza meg, amelyet az adóhatóság állít ki, de a rehabilitációs hatóságnál kell igényelni.
A kedvezményre egy megváltozott munkaképességű személy után egyszerre csak egy munkaadó jogosult, és csak arra az időszakra, amelyben a Rehabilitációs kártyát letétben tartotta.
| Bérszámfejtők feladatai a 2015-ös szabályok alapján |
|
Személyi jövedelemadó
Társadalombiztosítás
Járulékfizetés
Munkaügy
Előadók: Dr. Andrási Jánosné, Farkasné Gondos Krisztina, Széll Zoltánné, Dr. Kártyás Gábor
Időpont: 2014. november 20.
|
Rehabilitációs kártyára az a megváltozott munkaképességű személy jogosult, akinek a rehabilitációs hatóság által végzett komplex minősítés szerint
- foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, vagy
- tartós foglalkozási rehabilitációt igényel.
Rehabilitációs kártyára az a személy is jogosult, aki
- 2011. december 31-én III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban, rendszeres szociális járadékban részesült, vagy
- rehabilitációs járadékban részesül.
A jogosultság akkor szűnik meg, ha a rehabilitációs hatóság azt állapítja meg, hogy az előzőekben ismertetett feltételek már nem valósulnak meg.
A Rehabilitációs kártya érvényességének
- kezdő időpontja az a nap, amikor az állami adóhatóság a kártyát kiállította,
- záró időpontja a kártya visszavonásának napja.
A Rehabilitációs kártyára való jogosultság megszűnése esetén a kártyát az adóhatóság vonja vissza, és a Rehabilitációs kártyával rendelkező személy a visszavont kártyát az állami adóhatóságnak visszaszolgáltatja.
Ha az állami adóhatóság a Rehabilitációs kártyát visszavonja, erről értesíti a Rehabilitációs kártyát letétben tartó munkaadót. A munkaadó az értesítés átvételét követő naptól nem jogosult az adókedvezményre és a kártyát haladéktalanul, legfeljebb 30 napon belül kell az adóhatóság részére leadnia.
Amennyiben a természetes személy a kártya visszavonásakor nem áll munkaviszonyban, akkor neki kell a kártyát visszaszolgáltatni, erre szintén legfeljebb 30 nap áll rendelkezésre.
- Megváltozott munkaképességű vállalkozók
Az adókedvezményt az egyéni vállalkozó, a közkereseti társaság, a betéti társaság, a korlátolt felelősségű társaság, a közös vállalat, az egyesülés, az európai gazdasági egyesülés, a szabadalmi ügyvivői iroda, a szabadalmi ügyvivői társaság, az ügyvédi iroda, a közjegyzői iroda, a végrehajtói iroda, az egyéni cég érvényesítheti.
Az adókedvezményt az egyéni vállalkozó a saját maga után fizetendő szociális hozzájárulási adóból, illetve az előzőekben nevesített gazdálkodó a tagjával fennálló adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszonyára tekintettel terhelő adóból érvényesítheti. A társas vállalkozások esetében lehet fontos, hogy a kedvezmény a megváltozott munkaképességű társas vállalkozóval összefüggésben érvényesíthetik. Ha a társaság tagja a társasággal munkaviszonyt létesít, akkor a kedvezmény érvényesíthetőségét már a Rehabilitációs kártya alapozza meg, illetve megbízási jogviszonyban álló magánszeméllyel összefüggésben a kedvezmény nem érvényesíthető.
Az adókedvezmény érvényesítésére abban az esetben van lehetőség, ha az egyéni vállalkozó, illetve a tag 2011. december 31-én – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény alapján megállapított – I., II., vagy III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjra volt jogosult és a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló alapján rokkantsági ellátásban, vagy rehabilitációs ellátásban részesül,
vagy ha az egyéni vállalkozó, illetve a tag rokkantsági ellátásban részesül és egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 50 százalékos vagy kisebb mértékű.
A kedvezmény alapja az egyéni vállalkozó által saját maga után megállapított, illetve a tag után a kifizető által megállapított adóalap, de legfeljebb a minimálbér kétszerese. A kedvezmény mértéke huszonhét százalék, azaz a minimálbér kétszereséig 100%-os szociális hozzájárulási adókedvezményvehető igénybe.
A megváltozott munkaképességű vállalkozók után a minimálbér kétszereséig járó szociális hozzájárulási adó kedvezmény állami támogatásnak minősül, és az uniós joggal összhangban csekély összegű támogatáskén nyújtható.A csekély összegű támogatás odaítélésének feltétele, hogy a kedvezményezett nyilatkozik arról, hogy az előző három pénzügyi évben általa igénybe vett csekély összegű (de minimis) támogatások támogatástartalma nem haladja meg a 200 000 eurónak, közúti szállítási ágazatban a 100 000 eurónak megfelelő forint összeget.
Az alábbiakban ismertetett adókedvezmények esetében érvényesülő közös szabályok:
A kedvezmény a munkaviszonyban álló munkavállaló foglalkoztatásával összefüggésben érvényesíthető.
Az Eat. alkalmazásában munkaviszony:
- A Munka Törvénykönyve szerinti munkaviszony,a közalkalmazotti jogviszony, a közszolgálati jogviszony, a kormányzati szolgálati viszony, a bírósági jogviszony, az igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszony, az ügyészségi szolgálati jogviszony, a hivatásos nevelőszülői jogviszony, az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony, a közfoglalkoztatási jogviszony.
- A Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek, az Országgyűlési Őrség, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal hivatásos állományú tagjának e jogviszonya.
- A Magyar Honvédség szerződéses állományú tagjának e jogviszonya.
- A katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona e jogviszonya.
- A nemzeti felsőoktatásról szóló törvényben meghatározott hallgatói munkaszerződés alapján létrejött munkaviszony.
- Az előző jogviszonynak megfelelő, külföldi jog alapján fennálló jogviszony, amely alapján a munkát Magyarország vagy a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló közösségi rendelet hatálya alá tartozó másik tagállam területén végzik.
Részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén a kedvezmény legfeljebb 100 ezer forintnak a részmunkaidő és a teljes munkaidő arányában csökkentett része után illeti meg a munkáltatót. Kutatói munkakörben történő részmunkaidős foglalkoztatás esetén legfeljebb 500 ezer forintnaka részmunkaidő és a teljes munkaidő arányában csökkentett része képezi az adókedvezmény alapját.
Részmunkaidős foglalkoztatásnak minősül az a foglalkoztatás, amelynek munkaszerződésben meghatározott időtartama nem éri el a betöltött munkakörre érvényes teljes munkaidőt. Amennyiben az adómegállapítási időszakon belül csökken a munkavállaló munkaideje teljes munkaidőről részmunkaidőre, akkor az adómegállapítási időszakon belül a munkáltatónak nincs arányosítási kötelezettsége, azaz a teljes adómegállapítási időszakban a teljes munkaidős foglalkoztatásnak megfelelően érvényesítheti a kedvezményt.
[A bedolgozói jogviszony esetében merült fel kérdésként, hogy a bedolgozó jogviszonya teljes, vagy részmunkaidős foglalkoztatásnak minősül-e, hiszen esetükben a munkáltatónak nincs adata a munkavállaló munkaidejéről. A bedolgozói jogviszony a Munka Törvénykönyve szerint munkaviszonynak minősül. A munkaszerződésben a feleknek meg kell állapodniuk a munkabérben és a munkakörbe. A munkaszerződés főszabály szerint teljes napi munkaidőre jön létre. A felek a munkaszerződésben megállapodhatnak részmunkaidőben vagy rövidebb teljes munkaidőben is, ezért esetükben is a munkaszerződésben foglaltakból kell kiindulni az adókedvezmény érvényesítése során.]
- Nincs arányosítási szabály arra az esetre sem, ha a munkaviszony, hónap közben jött létre, vagy került megszüntetésre. Ebben az esetben is teljes adómegállapítási időszakra érvényesíthető a kedvezmény.
- Az adókedvezmények nem vonhatók össze.
- A szociális hozzájárulási adóból törvény alapján érvényesíthető kedvezmény kiszámításánál a munkavállalót a munkaviszonyára tekintettel megillető (bruttó) munkabért a számviteli törvényben (Számv tv.) foglaltak alkalmazásával kell meghatározni. ASzámv tv. 79. § (2) bekezdése szerint bérköltség minden olyan – az üzleti évhez kapcsolódó – kifizetés, amely a munkavállalókat, az alkalmazottakat, a tagokat megillető, az érvényes rendelkezések szerint bérként vagy munkadíjként elszámolandó járandóság, ideértve a természetes személy tulajdonos (tag) személyes közreműködése ellenértékeként kivett összeget is, az alkalmazásban állók és a munkavégzésre irányuló további jogviszonyban állók részére az üzleti évre bérként számfejtett, elszámolt összeg (ideértve az üzleti év után elszámolt, jóváhagyott prémiumokat, jutalmakat, valamint a 13. és a további havi fizetést is), amely elemeiben megfelel a statisztikai elszámolások szerinti keresetnek, függetlenül attól, hogy az ilyen címen kifizetett összegek után kell-e személyi jövedelemadót fizetni vagy sem, illetve alapját képezi-e vagy sem a társadalombiztosítási járulékoknak.
Az adókedvezmény alapjául azonban kizárólag a munkaviszonyban állók számára kifizetett munkabér szolgál.
A Számv tv. 3. § (7) bekezdésének 2. pontja, 79. § (3) bekezdése szerint a betegszabadság díjazása, a munkáltatót terhelő táppénz, táppénz-kiegészítés, személyi jellegű egyéb kifizetés nem tekinthető munkabérnek, így a bérköltségnek sem része és ebből következően a szociális hozzájárulási adókedvezmény alapjául sem szolgál.
- Amennyiben a munkáltató a munkavállalójával összefüggésben több jogcímen érvényesíthetne kedvezményt, választhat, hogy melyiket veszi igénybe. Fontos, hogy nincs helye önellenőrzésnek, ha az adózó a törvényben megengedett választási lehetőséggel jogszerűen élt.
- A kedvezményt a magánszemély foglalkoztatásában érintett valamennyi munkáltató érvényesítheti.
