Kérdés: munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Részmunkaidős munkaviszonynál hogyan kell arányosítani a beosztás szerinti munkanapokat?


Adott egy vidéki munkahelyen dolgozó munkavállaló, akit napi 4 órában, általános munkarendben foglalkoztat a munkáltató. A munkáltató döntése alapján a munkavállalót budapesti székhelyére rendelte fel. Az Mt. 53.§. (2.) alapján amennyiben a munkaviszony részmunkaidőre jött létre úgy a 44 beosztás szerinti munkanapot vagy a 352 órát arányosítani kell. Azonban nem egyértelmű, hogy mi minősül arányosításnak? Jelen esetben a munkavállaló csak évi 22 napot foglalkoztatható így vagy 176 órát? Illetve melyik (nap vagy az óra) az irányadó jelen esetben? Az óraszám csak egyenlőtlen munkaidő beosztás alkalmazásakor vehető figyelembe?

A szóban forgó szabály szerint a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás tartama naptári évenként összesen a negyvennégy beosztás szerinti munkanapot vagy háromszázötvenkét órát nem haladhatja meg. Ezt arányosan kell alkalmazni, ha a munkaviszony évközben kezdődött, határozott időre vagy az általánostól eltérő teljes napi vagy részmunkaidőre jött létre [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 53. § (2) bekezdés]. Ha a munkavállaló napi négy órás részmunkaidőben dolgozik, akkor a törvény szerinti – az általános teljes munkaidőt (napi nyolc órát) alapul vevő – időkorlát fele lesz irányadó. A beosztás szerinti munkanapban és az órában meghatározott időkorlát egyenértékű.

Munkajogi Klub Online Extra

 

 

+ GARANTÁLT MEGLEPETÉS – Egy könyv, amely választ ad számos munkajogi kérdésre

 

Megrendelés >>

A munkanapban történő elszámolás azt jelenti, hogy ha a munkavállalót az adott munkanapon a munkáltató a munkaszerződésétől eltérően foglalkoztatja, akkor ez egy nappal csökkenti az adott évben felhasználható 44 munkanapos, illetve azzal arányos időkeretet, függetlenül attól, hogy az adott munkanapon mennyi volt a beosztott munkaidő. Az órás elszámolásnál viszont a beosztás szerinti időtartamot kell figyelembe venni, és annak megfelelően csökkenteni az éves keretet. Az óraszámon alapuló elszámolásnak értelemszerűen csak egyenlőtlen munkaidő-beosztásnál van jelentősége. Egyenlő munkaidő-beosztás mellett ugyanis minden munkanapra azonos óraszámot oszt be a munkáltató, így nincs különbség az órákban és a munkanapokban történő elszámolás között.

Válaszadó: dr. Kártyás Gábor. További kérdéseket és válaszokat itt talál.


Kapcsolódó cikkek

2024. október 4.

Kiderült, hogy mennyit dolgoznak valójában a cégvezetők

Rendkívül leterheltek a magyar cégvezetők, aminek elsődleges oka, hogy nem tudnak kitörni a vállalkozás gyomrából. Egy friss kutatás szerint a cégvezetők hetente akár több mint 60 órát is dolgozhatnak, mert nem tudnak kinevelni vezetőket, akik az ő fejükkel tudnának gondolkodni, és ezzel állandó mókuskerékben találják magukat. Szerencsére van kitől tanulni, az 1. Szabad Cégvezető Konferencián közismert, sikeres vállalkozók mesélnek arról, hogyan tették a nulláról önjáróvá a cégüket.

2024. október 4.

Külföldi fizikai munkára is kiterjeszthető az utasbiztosítás

A Covid-időszakot követően évről évre dinamikusan nő az utasbiztosítások száma, ami az utazások számának növekedésén túl az utazók egyre növekvő tudatosságának is az eredménye. Azt azonban továbbra is csupán kevesen tudják, hogy a pihenési célú, rövidebb utazásokon kívül kedvező biztosítási lehetőségek állnak a munkavállalási vagy tanulmányi célból, hosszabb időre külföldön tartózkodók számára is – hívja fel a figyelmet az Insura.hu biztosításközvetítő társaság.

2024. október 1.

A munkajogi elévülés meghatározása és szerepe a gyakorlatban

Az elévülés, mint az idő múlásának jogi következménye nem csupán munkajogi fogalom, a többi jogterület, így a polgári jog vagy akár a büntetőjog is használja. Az elévülés intézményének célja, hogy az igények érvényesítését csupán meghatározott időbeli keretek között biztosítsa a felek részére, a már hosszabb ideje nyugvó állapotokat utóbb már ne lehessen bolygatni. Az elévülés beálltával maga az igény nem szűnik meg, azonban azt a továbbiakban már nem lehet bíróság előtt érvényesíteni, azaz annak teljesítését kikényszeríteni a másik féltől.