Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A növekvő banki költségek, és a pénzügyi tranzakciós illeték mértékének emelkedése miatt az interneten egyre több olyan cikk látott napvilágot, amely mintegy az újdonság erejével tudatta az olvasóval, hogy munkabérének kifizetését készpénzben is kérheti. Az utóbbi években valóban dominánssá vált a munkabérek bankszámlára utalással történő teljesítése, ami elsősorban a munkáltatók számára kényelmes megoldás, hiszen a bérfizetés napján a munkabér kifizetése érdekében nem kell a munkavállaló után „keresőhadjáratot” indítani.
Ugyanakkor ne felejtkezzünk el arról, hogy a 2012. július 1. napjáig hatályos Munka Törvénykönyve (1992. évi Mt.) és az azt felváltó új törvény (2012. évi I. törvény, a továbbiakban: új Mt.) egyaránt lehetővé tette, illetve jelenleg sem zárja ki a munkabér készpénzben, illetve a munkavállaló által megjelölt fizetési számlára utalással történő teljesítését.
A két törvénykönyv között annyi különbség fedezhető fel, hogy az 1992. évi Mt. a készpénzben történő teljesítést tekintette főszabálynak, amelytől eltérően a munkabér teljesítésére fizetési számlára utalással kollektív szerződés rendelkezése, vagy a munkavállaló megbízása alapján kerülhetett sor.
A hatályos Mt. viszont egyenrangú alternatívának tekinti a készpénzben, illetve a fizetési számlára utalással megvalósuló teljesítést: a felek megállapodásától, vagy kollektív szerződéstől függ a munkabér kifizetés módja. Amennyiben tehát a munkavállaló fizetési számlát jelöl meg munkabére teljesítése céljából, a munkabért átutalással kell (lehet) teljesíteni. Ennek hiányában a készpénzes fizetés irányadó. Kollektív szerződés ugyanakkor jogszerűen előírhatja, hogy a munkáltató a munkabért kizárólag fizetési számlára utalással teljesíti, és nem köteles a készpénzben való kifizetésre.
Abban az esetben, ha sem a kollektív szerződés, sem a felek megállapodása nem rendezi a munkabér teljesítésének módját, felmerül a kérdés, hogy a munkáltató miként köteles teljesíteni, hiszen a hatályos Mt. szerint a készpénzben illetve az utalás útján történő kifizetés egyenrangú teljesítési módok. Köteles-e ilyen esetben a munkáltató a munkavállaló készpénzben való teljesítésre vonatkozó kérésének eleget tenni, vagy a munkabér fizetés kötelezettjeként egyoldalúan határozhatja meg a teljesítés módját?
Az Mt. által alkalmazni rendelt polgári jogi szabályok között egy hasonló esetet rendező szabályt találunk, miszerint ha a felek a szerződés tárgyaként több szolgáltatást úgy határoztak meg, hogy azok közül választani lehet, de a választásra jogosult félről nem rendelkeztek, akkor főszabály szerint a választás joga a kötelezettet illeti meg. Azonban ez a szabály csak „látszatra” egyezik a felvetett problémával, ugyanis esetünkben egyféle szolgáltatásról, a munkabérről van szó, tehát nem a szolgáltatások, hanem annak teljesítési módjának különbségével állunk szemben. Olybá tűnik, hogy a polgári jog ezen kisegítő szabálya sem oldja meg dilemmánkat.
Egy munkajogi alapelv, a méltányos mérlegelés elve merülhet még fel, amely kapaszkodót nyújthat a kérdés eldöntéséhez. Ezen szabály alkalmazása azonban azt a feltételezést követeli meg, hogy a teljesítés módjának meghatározására a munkáltató, mint teljesítésre kötelezett egyoldalúan jogosult. Az alapelv értelmében a munkáltató a munkavállaló érdekeit a méltányos mérlegelés alapján köteles figyelembe venni, a teljesítés módjának egyoldalú meghatározása a munkavállalónak aránytalan sérelmet nem okozhat. Ez alapján azonban eseteként szükséges azt megvizsgálni, hogy aránytalanul nagyobb sérelmet (költséget) okoz-e a munkavállalónak a munkáltató által választott utalással teljesítés, mint amekkorát a munkáltató szenvedne el azzal, ha a munkavállaló kérésének megfelelően készpénzben fizeti ki a teljesítést.
A témában mostanában megjelent cikkek egyik fő üzenete az, hogy költségesebbé válik a munkavállalónak, ha munkabére teljesítését fizetési számlára utalással, és nem készpénzben kéri. Szögezzünk le azonban egy újabb fontos tételt: a bankszámlán végrehajtott műveletek (pl. készpénzfelvétel) eddig is együtt jártak banki költségekkel, amelyeket korábban is a munkavállaló volt köteles viselni. A Kormány intézkedései folytán abban történt változás, hogy ezek a banki költségek jelentősen megemelkedtek, amik a bankszámla fenntartását terhesebbé tették. Az 1992. évi Mt. már tartalmazta azt a garanciális szabályt, miszerint a munkabér fizetési számlára történő átutalása a munkavállaló részére költséget nem okozhat. Ez a szabály 2012. július 1-jével sem tűnt el a munkajogból. Az Mt. ezt a garanciát azzal a kivétellel írja elő, hogy a nem magyarországi székhellyel vagy fiókteleppel rendelkező pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett fizetési számlára, azaz külföldi számlára történő átutalás költségeit a munkáltató nem köteles vállalni, azok a munkavállalóra háríthatók. Tehát a külföldi fizetési számlától eltekintve a munkabér kifizetése a munkavállaló részére költséget nem okozhat. Így a munkáltató nem terhelheti a munkavállalóra az átutalással együtt járó tranzakciós illetéket, viszont a munkabér bankszámláról történő felvételének banki költségét továbbra is a munkavállaló köteles viselni.
A versenyszférával szemben a közszférában azonban törvény írja elő a munkabér fizetési számlára utalással történő teljesítését. Ennek hiányában pénzforgalmi számláról történő készpénzkifizetés kézbesítésével, azaz postai úton teljesít a munkáltató. Rögzítésre került azonban a jogszabályokban az is, miszerint az illetmény fizetési számlára történő átutalása és egyszeri felvétele, illetve az illetménykifizetés a munkavállaló részére költségtöbbletet nem okozhat. A Kúria ezzel kapcsolatos idén nyáron hozott ítélete megerősítette, hogy a bankszámla-fenntartási költséget és a bankkártya éves használati díját attól függetlenül meg kell fizetni a közszférában alkalmazottak részére, hogy a bankszámlájukat más célokra is használják-e, mivel az illetmény felvételével kapcsolatos éves bankkártya-díj és számlavezetési díj attól függetlenül merül fel, hogy a munkavállaló kártyáját, illetve számláját az illetmény felvételén kívül egyéb tranzakciókra is használja-e. A Kúria tehát a tranzakciós díjat, és a teljes számlavezetési díjat, valamint a teljes kártyadíjat is elfogadta bankszámla-költségtérítésként.
A megnövekedett banki költségekre figyelemmel minden bizonnyal több munkavállaló felül fogja vizsgálni a munkabér teljesítések eddig bevett gyakorlatát, és a bankszámlás fizetési műveleteihez kapcsolódó költségek csökkentése érdekében a munkabére készpénzben történő kifizetését fogja kérni munkáltatójától. Amennyiben a felek a munkabér fizetési számlára utalással történő teljesítéséről a munkaszerződésben kifejezetten megállapodtak, akkor ettől eltérő, azaz a készpénzes kifizetésben történő megállapodáshoz a munkaszerződés módosítása, tehát a felek megállapodása szükséges.
A munkabér teljesítés módjának megváltoztatása körében a munkavállalót is terheli azonban együttműködési kötelezettség. Így például nem várhatja el a munkáltatójától, hogy azon tárgyhavi munkabérét is már –kérésének megfelelően – készpénzben teljesítse, amelynek utalására vonatkozóan a munkáltató már megbízást adott a bank részére.
A banki költségek jelenlegi változásaival tehát nincs új a nap alatt a munkabér kifizetés lehetséges módjai körében: a munkabér készpénzben történő teljesítésének lehetősége eddig is a munkavállaló rendelkezésére állt, és a jövőben is jogszerűen választható lesz.
