Kiadható-e a szabadság a tárgyévet követő évben?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Munka Törvénykönyvének főszabálya szerint a szabadságot – értve ezalatt az alap- és a különböző jogcímeken járó pótszabadságokat – annak esedékessége évében, tehát a tárgyévben kell kiadni, hiszen a szabadság alapvető funkciója, hogy a munkavállaló számára hosszabb idejű regenerálódást, feltöltődést biztosítson a munkavégzés mellett. Ennek megfelelően a 2014. évre vonatkozó szabadság kiadásának legkésőbbi jogszerű időpontja 2014. december 31.

A szabadság kiadása a munkáltató kötelezettsége, még abban az esetben is, ha az a munkavállaló kérése szerint történik. Ezért a munkáltató kötelezettséget szeg, ha a szabadságot nem adja ki tárgyévben. Emiatt munkaügyi ellenőrzés során felelőssége megállapítható, és munkaügyi bírsággal is sújtható már abban az esetben is, ha a jogsértés csak egy munkavállalót érint. A törvény által nevesített néhány esetben azonban jogszerűen átvihető a szabadság egy része a tárgyévet követő évre.

Amennyiben a szabadság igénybevétele még a tárgyévben megkezdődik és az megszakítás nélkül a tárgyévet követő évben is folytatódik, akkor a következő évben kiadott legfeljebb öt munkanap szabadság még a tárgyévben kiadott szabadságnak tekintendő. Ha például idén 2014. december 29. napjától (hétfőtől) szabadságra megy az általános munkarendben dolgozó munkavállaló, és csak 2015. január 7. napján (szerdán) dolgozik újra, akkor 2014. és 2015. évben is 3-3 munkanapot tölt szabadságon a munkavállaló. A 2015. évben igénybevett 3 munkanap szabadság azonban még 2014. évben kiadott szabadságként számolandó el.

Ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a tárgyévre időarányosan járó szabadság a következő év március 31. napjáig adható ki.

Ugyancsak átvihető a szabadság a következő év március 31. napjáig, ha azt a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdeke vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok indokolja, egyúttal ezt kollektív szerződés lehetővé teszi. Azonban ezen feltételek fennállása esetén is csak a szabadság egynegyede adható ki az esedékességet követő év március 31-ig. A kollektív szerződés hatálya alatt nem álló munkáltatóknál a szabadság átvitelének ezen lehetősége fel sem merül.  

Előfordulhat olyan eset is, hogy a munkáltató a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem tudja a szabadságot tárgyévben kiadni. Például ha egy hosszabb ideig tartó, vagy év végi megbetegedés, valamint gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság esetén a munkáltató nem tudja esedékessége évében kiadni a szabadságot. Ilyen esetben amint a munkavállaló oldalán felmerült akadály megszűnik (a munkavállaló újra munkába áll), az esedékessége évében ki nem adott szabadságot hatvan napon belül ki kell adni.

Ez a gyakorlatban általában úgy valósul meg, hogy mielőtt a visszatérő munkavállaló munkavégzésbe kezdene, a munkáltató először kiadja részére az addig fennálló akadály miatt ki nem adható és felhalmozódott szabadságot.

A Munka Törvénykönyve arra is lehetőséget ad, hogy a felek állapodjanak meg a tárgyévi szabadság következő évben történő kiadásáról. Ez a szabály 2014. január 1. napjától jelentősen módosult. Ezen időpontig ugyanis a felek az alapszabadság és az életkor alapján járó pótszabadság egyharmadának esedékességet követő év végéig történő kiadásáról állapodhattak meg.

A munkavállaló és a munkáltató ezen megállapodását elég volt egyszer rögzíteni, ugyanis a megállapodás fennállása alatt az valamennyi tárgyév említett szabadságára vonatkozott. 2014. január 1. napjától, először a 2014. évben esedékes szabadságra alkalmazandóan ez a szabály akként változott meg, hogy a felek csak az életkor szerint járó pótszabadság tárgyévet követő évben történő kiadásáról állapodhatnak meg, annak viszont teljes mértékét átvihetik a következő évre.

Az új Ptk.: amit egy munkajogásznak tudnia kell – szakmai előadássorozat

2014. 04. 02.:  A szerződés létrejötte és tartalma, a piaci középár– prof. dr. Kiss György 2014. 04. 09.:  A munka- és pihenőidő szabályai – dr. Pál Lajos 2014. 04. 23.:  A munkaviszony megszüntetése, atipikus munkaviszony – dr. Bankó Zoltán, dr. Lőrincz György Az egyes előadásokra külön-külön is jelentkezhet! A teljes előadássorozat ára magában foglalja az áprilisban megjelenő új Kommentár a Munka törvénykönyvéhez című kiadványt. Helyszín: Best Western Hotel Hungária, 1074 Budapest Rákóczi út 90.

További feltétel, hogy a felek naptári évenként kötelesek ezt a megállapodást újra és újra megkötni. Ezért nem érdemes a felek megállapodását a munkaszerződésbe foglalni, mert ebben az esetben, ha a felek a következő évben is el szeretnének térni az életkor szerint járó pótszabadság kiadása körében, ehhez ekkor is újra meg kell állapodni.

A munkáltató tehát csak megfelelő súlyú indokkal alátámasztott, törvény által meghatározott esetekben jogosult arra, hogy a szabadság egy részét ne a tárgyévben adja ki. Ezek a garanciális szabályok azáltal, hogy a munkavállalónak a tárgyévben mindenképpen biztosítanak meghatározott időtartamot a pihenésre és kikapcsolódásra, a biztonságos és megfelelő minőségű munkavégzést is szolgálják. A felek megállapodása által lehetővé tett eltéréssel szemben meghatározott törvényi korlátok pedig azt biztosítják, hogy a munkavállaló az alárendelt, kiszolgáltatott helyzete miatt ne legyen belekényszeríthető egy olyan megállapodásba, amely pihenéshez való jogát akár teljes mértékben mellőzné.

---