Kiszervezés vagy munkaerő-kölcsönzés?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Egyes feladatok kiszervezésére számos okból sor kerülhet (szervezeti átalakítás, specializáció, vagy kapacitás-hiány stb.). Az alábbiakban a kiszervezett tevékenységet ellátó vállalkozó és a feladatot kiszervező megrendelő közötti irányítási-utasítási kapcsolatot vizsgáljuk, elsősorban munkajogi szempontból, eltekintve attól az előkérdéstől, hogy a kiszervezés egyébként járt-e munkáltatói jogutódlással vagy sem, elsősorban arra koncentrálva, hogy hol húzható meg a határ a kiszervezés és a (tiltott) munkaerő-kölcsönzés között.

Kiszervezés és kölcsönzés

A kiszervezés egy-egy jól körülhatárolható feladat, tevékenység vállalaton kívüli megszervezését jelenti. Tételezzük fel, hogy a kiszervező munkáltatót sújtó munkaerő-hiány miatt egy termékcsoportot nem tud saját munkavállalóival legyártani, és két alternatíva közül kell választania:

• munkaerő-kölcsönzés vagy

• kiszervezés.

Mindkét alternatívának megvannak a maga előnyei és hátrányai (munkaerő-kölcsönzés esetén például nagyobb a munkáltatói kontroll, de „házon belül” kell megoldani a munkaszervezést, és kezelni a felelősségi kérdéseket, míg kiszervezés esetén ugyan kevésbé direkt az irányítás, de a „felelősség” is kiszervezhető, továbbhárítható), amelyek alapján a munkáltató egyik vagy másik megoldás mellett dönthet.

A kiszervezéssel a kiszervező munkáltató (megrendelő) által megjelölt termékcsoportot egy vállalkozó gyártja a továbbiakban. Tekintettel arra, hogy egy vállalkozási tevékenységről van szó, azt a vállalkozó alapvetően önállóan végzi, saját munkavállalóival (esetleg alvállalkozóival), anélkül, hogy közvetlen munkautasításokat a megrendelő jogosult lenne adni számára.

Természetesen a megrendelő meghatározhatja az elvégzendő feladatokat, határidőt adhat, utasíthatja a vállalkozót, hogy mit gyártson (például „x” darab terméket kell „y” határidőre előállítani, „z” termék gyártását fel kell függeszteni stb.), de ezen túl utasításadási joga nincsen. Nem kerülhet például sor arra, hogy a megrendelő műszakvezetője döntse el, hogy a vállalkozó egyes munkavállalói milyen feladatot végezzenek, nem oszthatja be munkaidejüket. A megrendelő ugyan meghatározhatja, hogy a vállalkozó saját tevékenységét hozza összhangba a megrendelő tevékenységével és ugyanolyan rendszerben dolgozzon (ha ebben a felek megállapodnak), de nincsen beleszólása abba, hogy a vállalkozó egyes munkavállalói mikor és milyen munkaidő-beosztásban dolgozzak, vagy adott időpontban személy szerint ki dolgozzon. Amennyiben a megrendelő ilyen mértékű közvetlen ellenőrzést gyakorol, a tevékenységet egy esetleges ellenőrzés munkaerő-kölcsönzéssé minősítheti át, aminek adózási jogkövetkezményei is lehetnek.

Az utasításadási jog korlátozottságához ugyanakkor a vállalkozó fokozott felelőssége is kapcsolódik, hiszen közvetlenül felel az által előállított termékek minőségéért. Amennyiben például a vállalkozó által gyártott termékek minőségellenőrzését a megrendelő végzi, úgy a hibás termékek miatt a megrendelő közvetlenül felléphet a vállalkozóval szemben (kijavítás, újragyártás, szerződés megfelelő rendelkezése esetén kötbér stb.), sőt akár arra is van lehetősége, hogy a harmadik személyekkel szembeni helytállási kötelezettségéből eredő kárát, ha az a vállalkozó hibájából ered, a szerződésszegés szabályai szerint érvényesítse a vállalkozóval szemben. Így például, a hibás termék leszállítása miatt a megrendelőnek kötbért kell fizetnie, úgy azt a kötbért – amennyiben a vállalkozóval fennálló szerződése ezt nem zárja ki – a vállalkozóval szemben maga is érvényesítheti.

Ezzel szemben, munkaerő-kölcsönzés során az előállított hibás termék miatti felelősség – a felek erre irányuló kifejezett megállapodása hiányában – a kölcsönbeadóra nem hárítható át.

Az utasításadás és felelősség kérdéséhez szorosan kapcsolódik a tevékenység elvégzésének ellenőrzése is. A munkaerő-kölcsönzés és kiszervezés közötti különbséget ebben az esetben is a közvetlen és közvetett utasításadási és irányítási jogon keresztül lehet elsősorban megkülönböztetni.

Míg munkaerő-kölcsönzés során a megrendelő saját munkavállalóihoz hasonlóan ellenőrizheti a kölcsönzött munkavállalók tevékenységét, addig egy kiszervezett feladat ellátása során az ellenőrzés kérdése lényegesen bonyolultabb lehet.

Ugyan a polgári jog szabályai tételesen kimondják, hogy a megrendelő a vállalkozó tevékenységét és a felhasznált anyagokat bármikor ellenőrizheti, de ez nem jelenti azt, hogy a nem megfelelőnek talált tevékenységbe a munkaerő-kölcsönzéshez hasonló rugalmassággal be is avatkozhat. Tételezzük fel, hogy a vállalkozó ellenőrzése során a megrendelő azt tapasztalja, hogy azért nem megfelelő a termékek minősége, mert a végmegmunkálást végző műszakban dolgozó munkavállalókat nem ellenőrzi megfelelően a vezetőjük és így egyes munkafolyamatok kimaradnak.

Ezt természetesen a megrendelő jogosult jelezni, sőt, akár kérheti a műszakvezető leváltását is, de a konkrét döntés meghozatalába közvetlen beleszólása nincsen. A vállalkozó maga dönti el, hogy a hibás tevékenység miatt kivel szemben és milyen szankciót alkalmaz, egyáltalán alkalmaz-e szankciót vagy más megoldást választ.

A kiszervezésről szóló döntés során figyelemmel kell lenni arra, hogy amennyiben a vállalkozási tevékenységet a megrendelő telephelyén kell elvégezni, adott esetben a megrendelő által biztosított eszközökkel, akkor ennek feltételeit a felek megfelelően biztosítsák és arról szerződésükben is célszerű rendelkezniük.

A vállalkozási tevékenység végzésével a vállalkozónak – ideiglenese vagy tartósan – telephelye keletkezik a megrendelő telephelyén, amely mind cégjogi, mind adójogi (például helyi iparűzési adó) oldalról kötelezettségekkel jár. Ezzel szemben a munkaerő-kölcsönzés a kölcsönvevő telephelyén soha nem keletkezik telephelye a kölcsönbeadó vállalkozásnak.

A megrendelő eszközeinek használatáról, külön tekintettel a használat ellenértékére, és az eszközökben bekövetkező károkért való felelősségre, a feleknek célszerű szerződésben tételesen rendelkezniük, hiszen adott esetben a vállalkozási tevékenység ellenértékének többszörösét elérő értékű szerszámokkal, eszközökkel kell a vállalkozónak dolgoznia.

Ami kiszervezés során nem kérdés

Amennyiben a munkáltató a kiszervezés mellett dönt a munkaerő-kölcsönzéssel szemben, biztosan nem merül fel kérdésként az egyenlő bér elve. Míg munkaerő-kölcsönzés során az egyenlő értékű munkát végző munkavállalók között a munkabérben (és béren kívüli juttatásokban) nem lehet különbséget tenni amiatt, hogy az egyik munkavállaló saját állományú a másik pedig kölcsönzött, addig kiszervezés során ezzel a kérdéssel a megrendelőnek nem kell foglalkoznia. A vállalkozó által fizetett munkabér ugyanis irreleváns a felek közötti jogviszony szempontjából addig, amíg azt a vállalkozási díjból jogszerűen, közterhekkel a vállalkozó ki tudja gazdálkodni. Azaz, akár az is előfordulhat, hogy a vállalkozó munkavállalói magasabb munkabért kapnak, mint a megrendelő saját, azonos vagy hasonló feladatot ellátó munkavállalói.

Ugyancsak nem merül fel kérdésként, hogy a kiszervezett tevékenységet végző munkavállalók számára a megrendelő bármilyen béren kívüli juttatást közvetlenül nyújt-e, hiszen arra – legalábbis a személyi jövedelemadóról szóló törvényben szereplő kedvező adózás mellett – nem jogosult, sőt a vállalkozó munkavállalói bármilyen juttatást csak a vállalkozó előzetes engedélyével fogadhatnak el munkaviszonyukkal összefüggésben a megrendelőtől (vagy más, harmadik személytől).

 

 

---