Kölcsönzés vagy közvetítés?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munkaerő-kölcsönzés és a munkaközvetítés egyaránt népszerű szolgáltatások a piacon. Két teljesen eltérő intézményről van szó, amelyekre más szabályok vonatkoznak, a gyakorlatban mégis sokszor szinonimaként használják e két fogalmat. Tekintsük át, miben más a munkaközvetítés, mint a kölcsönzés!
Általános tapasztalat a munkaerő-piacon, hogy a kínálati és a keresleti oldal, azaz a munkavállaló és a munkáltató egymásra találása legtöbbször egy harmadik személy közbejöttével történik, aki vagy valamelyik fél személyes ismerőse, vagy egy munkaerő-közvetítő szerv. A munkaközvetítés részben állami tevékenység, részben pedig piaci alapon szervezett szolgáltatás. A magyar munkajogban ez utóbbit nevezzük magán-munkaközvetítésnek.
A hatályos szabályozás szerint magán-munkaközvetítés a munkaügyi központ munkaközvetítői tevékenységén kívül végzett olyan szolgáltatások összessége, amely arra irányul, hogy elősegítse a munkát keresők és a munkát kínálók találkozását foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítése céljából, ideértve a magyar állampolgárok külföldre, a külföldi állampolgárok Magyarországra való közvetítését is.
Látható, hogy a magán-munkaközvetítő nem maga létesít foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt a munkát keresővel, hanem az mindig a közvetítési szolgáltatást megrendelővel jön létre. A munkaerő-kölcsönzéssel szemben itt tehát nincs szó háromoldalú jogviszonyról, a közvetítő szerepe csak a jogviszony létesítését megelőző eljárásban jelenik meg, de a munkát végzővel szemben semmilyen munkáltatói jogot nem gyakorol, és ilyen jellegű kötelezettségek sem terhelik. Másrészt hangsúlyozandó, hogy a közvetítés alapján a munkát keresővel nem csak munkaviszony, hanem bármilyen olyan jogviszony létrejöhet, amelyben a szolgáltatás tárgya természetes személy által ellenérték fejében végzett munka (pl. vállalkozás, megbízás), ideértve a gyermeknevelő (au-pair) tevékenységet is.
A magán-munkaközvetítés lényege tehát, hogy a megbízó számára egy erre specializálódott cég kiválasztja a megadott követelményeknek leginkább megfelelő jelölteket, akik közül aztán az alkalmasnak talált személlyel a megbízó foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt létesíthet. A közvetítés akkor vonzó szolgáltatás, ha a munkaerőt keresők gyorsabban és költség-hatékonyabban tudnak így új munkatárshoz jutni, mintha közvetlenül maguk folytatnák le a kiválasztási eljárást. Olyan szervezetek esetében, ahol a mindennapi személyzeti ügyek intézése mellett nincs kapacitás az új munkaerő felvételének lebonyolítására, a magán-munkaközvetítés gyakran keresett szolgáltatás.
Más esetekben a közvetítő cég szakértelmére, tapasztalatára kívánnak támaszkodni a munkaerőt kereső vállalkozások. Az sem ritka, hogy mielőtt egy munkaerő-közvetítő szolgálatait vennék igénybe, a megbízók maguk próbálják meg betölteni üres állásaikat. Ha ez ésszerű időn belül nem vezet eredményre, megpróbálkoznak egy közvetítő megkeresésével. A magán-munkaközvetítés a gyakorlatban számos formában megjelenhet. A megbízók olykor csak a hatékony hirdetési kampány lefolytatására adnak megbízást, máskor a közvetítő feladata a teljes kiválasztási eljárás ellátását felöleli.
A munkaerő-közvetítés különleges esete, amikor a munkáltató a munkaerő-kölcsönzés keretében nála dolgozó munkavállalót a kikölcsönzés lejárta után maga veszi alkalmazásba. Ilyenkor a két szolgáltatás keveredik. A Munka Törvénykönyve szerint az átvételt a kölcsönbeadó a munkavállalóval és a kölcsönvevővel kötött megállapodásban sem zárhatja ki és nem is korlátozhatja. Ennek a rendelkezésnek az a célja, hogy elősegítse a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalók tartós, hagyományos munkaviszonyhoz jutását. Ezt elősegítendő számos országban tilos a munkavállalót korlátozni abban, hogy a kikölcsönzés után közvetlenül a kölcsönvevővel létesítsen munkaviszonyt. Ilyen előírást a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet magán-munkaközvetítő ügynökségekről szóló egyezménye és a munkaerő-kölcsönzésről szóló EU irányelv is tartalmaz.
|
Munkajogi továbbképzés
|
|
Négy alkalom alatt áttekintjük a munka törvénykönyve fontos részeit:
A munkaviszony megszüntetése – Dr. Lőrincz György
A munkaviszony létesítése – Dr. Berke Gyula
Az atipikus munkaviszony kérdései – dr. Bankó Zoltán
A munka- és pihenőidő szabályai – dr. Pál Lajos
Bővebb információ és jelentkezés >>
|
A kölcsönbeadó és a kölcsönvevő közötti, a munkaerő kikölcsönzéséről szóló szerződésekben gyakorta szerepel olyan kikötés, hogy ilyen esetekben a kölcsönvevő bizonyos átvételi díjat tartozik fizetni a kölcsönbeadónak. Ennek célja a kölcsönzött munkavállaló toborzásával, esetleges képzésével kapcsolatos költségek megtérítése, illetve a kieső kölcsönzési díj pótlása. Ilyen esetben a munkavállaló munkaviszonyának megszüntetése a kölcsönbeadót terheli, ami szintén költségekkel járhat. Az elterjedt gyakorlat szerint az átvételi díj mértéke a kikölcsönzés időtartamának növekedésével csökken, illetve egy bizonyos idő után az átvétel ingyenessé válik. A már említett EU irányelv kifejezetten megengedi, hogy a kölcsönbeadó az átvételért ellenszolgáltatást kérjen.
