Kötelező szakmai gyakorlat
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Tekintettel arra, hogy szinte valamennyi felsőoktatási oklevél megszerzésének feltétele, hogy a hallgató szakmai gyakorlat keretében némi munkatapasztalatot is szerezzen, a hallgatók egyre gyakrabban keresik fel a foglalkoztatókat azzal, munkavégzésük alapján igazolják szakmai gyakorlatuk teljesítését. A kötelező szakmai gyakorlaton résztvevő hallgatók foglalkoztatására érvényes azonban néhány olyan speciális szabály, amelyre a hallgatót foglalkoztató munkáltatónak érdemes figyelemmel lennie.
Annak előfeltételeit, hogy a teljesített szakmai gyakorlatot a felsőoktatási intézmény felé igazolja, a foglalkoztató a felsőoktatási szakképzésről és a felsőoktatási képzéshez kapcsolódó szakmai gyakorlat egyes kérdéseiről szóló 230/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban Szakképzési rendelet) 4. § 5. pontja alapján azzal alapozhatja meg, ha a hallgató képzését szervező felsőoktatási intézménnyel együttműködési megállapodást, míg a hallgatóval hallgatói munkaszerződést köt. Az együttműködési megállapodásnak, illetve a hallgatói munkaszerződésnek a rendeletben meghatározott kötelező tartalmi elemeket magában kell foglalnia [Szakképzési rendelet 16. § (1) bekezdés és 18. § (1) bekezdés]. Amennyiben a szakmai gyakorlat teljesítését iskolaszövetkezet az általa nyújtott külső szolgáltatásban való személyes közreműködés alapján szeretné igazolni, az iskolaszövetkezetnek és a külső szolgáltatás fogadójának meg kell egyezniük a szakmai gyakorlat feltételeinek közös biztosításáról, majd megállapodásukat öt napon belül meg kell küldeniük az Oktatási Hivatal részére [a szövetkezetekről szóló 2007. évi X. törvény (6) és (8) bekezdése].
A hallgató a közte és a munkáltató között létrejött hallgatói munkaszerződés alapján képzése részeként megszervezett szakmai gyakorlat vagy gyakorlati képzés keretein belül végezhet munkát külső gyakorlóhelyen [a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Felsőoktatási tv.) 44. § (1) bekezdés]. A hallgatói munkaszerződés alapján foglalkoztatott hallgató jogviszonyára a Felsőoktatási tv. 44. § (2) bekezdése alapján a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban Mt.) rendelkezéseit kell alkalmazni, a hallgatói munkaszerződés azonban az Mt. által megállapított foglalkoztatási feltételektől a hallgató előnyére eltérhet, az ott meghatározottaktól kedvezőbb körülményeket biztosíthat a hallgató számára. Ennek megfelelően a szakmai gyakorlaton résztvevő munkavállalónak az Mt.-ben meghatározottak szerint jár szabadság [Mt. 115-125. §], illetve betegszabadság [Mt. 126. §], munkaidő-beosztás közlése kapcsán ugyanúgy betartandók az Mt.-s határidők, valamint a jogviszony megszüntetése kapcsán is irányadók a törvényben leírtak. Ugyanakkor a Szakképzési rendelet felsorolja azokat az Mt.-s rendelkezéseket is, melyek a kötelező szakmai gyakorlat során nem alkalmazhatók, így a hallgató számára éjszakai munka, illetve rendkívüli munkaidő nem rendelhető el, a napi munkaidő nem haladhatja meg a napi 8 órát, legfeljebb egy hetes munkaidőkeret rendelhető el, a hallgató napi pihenőideje legalább 12 óra hosszú kell legyen, próbaidő nem köthető ki, illetve a heti pihenőnapok egyenlőtlenül nem oszthatók be [Szakképzési rendelet 17. § (3) bekezdés].
A kötelező szakmai gyakorlaton résztvevő hallgató nem minősül biztosítottnak, ennek megfelelően nem köteles pénzbeli egészségbiztosítási járulék megfizetésére sem [a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban Tbj.) 11. § (2) bekezdés b) pont 18. § (1) bekezdés]. Tekintettel arra, hogy táppénzre az a keresőképtelen jogosult, aki a Tbj. alapján pénzbeli egészségbiztosítási járulék megfizetésére köteles, a kötelező szakmai gyakorlaton résztvevő hallgató keresőképtelensége esetén táppénzre nem jogosult [a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 43. § (1) bekezdés].
A hallgatónak a hat hét egybefüggő időtartamot el nem érő szakmai gyakorlat keretén belül végzett munkájára tekintettel a munkáltató nem köteles díjazást fizetni, ugyanakkor természetesen erre a hallgatói munkaszerződésben leírtak alapján lehetősége van. Ha a szakmai gyakorlat tartama a hat hetet meghaladja, a hallgatónak kötelező fizetni. A díjazás mértékének a mindenkori minimálbér 65%-át el kell érnie [Felsőoktatási tv. 44. § (3) bekezdés a) pont].
A szakmai gyakorlatot teljesítő hallgató díjazására a munkavállalók bére esetén irányadótól eltérő adófizetési kötelezettség vonatkozik. A hallgatónak kifizetett díjazás értékéből a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 4.12.1. pontja alapján havonta a hónap első napján érvényes havi minimálbért meg nem haladó rész adómentes. A minimálbér 2019. január 1-től 149 000 Ft, órabér alkalmazása esetén 857 forint. Ha a munkavállaló hallgatói munkaszerződésének megfelelően 149 000 Ft-nál többet keres egy hónapban, díjazásának ezt az összeget meghaladó része már nem mentes a személyi jövedelemadó alól. A fent leírtak alapján, lévén a kötelező szakmai gyakorlaton résztvevő hallgató nem minősül biztosítottnak, egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék és munkaerőpiaci járulék megfizetésére a hallgató nem köteles [Tbj. 18. § (1) bekezdés]. A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény 5. § (1) bekezdés e) pont szerint a munkáltató hallgatói munkaszerződés alapján foglalkoztatott munkavállalójára tekintettel szociális hozzájárulási adó megfizetésére sem köteles. A munkáltatót terhelő szakképzési hozzájárulás teljesíthető alapképzéshez kapcsolódó szakmai gyakorlat megszervezésével is [szakképzési hozzájárulásról szóló 2011. évi CLV. törvény 5. § ca) pont].
