Magasabb minimálbér – kötelező béremelés mindenkinek?
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A január elsejével jelentősen megemelt minimálbér és garantált bérminimum a munkáltató teljes bérrendszerére kihatással lehet. Vajon kötelező vagy célszerű-e minden további munkavállaló bérét hasonlóan emelni az arányok megtartása végett?
Abból kell kiindulnunk, hogy a munkavállaló bérének meghatározása alapvetően a felek alkujától függ. Ezt csak két tényező befolyásolja. Egyrészt, a munkavállaló alapbére nem lehet kevesebb, mint a jogszabályban meghatározott kötelező legkisebb munkabér. Ha a munkaszerződés ennél alacsonyabb díjazást tartalmazna, akkor ez a kikötés jogszabályba ütköző, tehát semmis, és helyette automatikusan a jogszabályt kell alkalmazni. Azaz, úgy kell tekinteni, mintha a felek eleve a minimálbérnek megfelelő összegben állapodtak volna meg.
A másik korlátozó tényező az egyenlő munkáért egyenlő bér elve. Ez azonban nem azt jelenti, hogy két egyenlő értékű munkát végző munkavállalónak kötelező egyenlő bért fizetni. Ez az elv ugyanis az egyenlő bánásmód elvének egy, a munka világára vonatkoztatott konkretizálása. Ebből eredően – ahogy a diszkrimináció tilalmára – az egyenlő bér elvének megsértésére is csak az hivatkozhat, aki a sérelmet valamely lényegi személyiség jegye (védett tulajdonsága) miatt szenvedi el. Sérti tehát az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét, ha két, egyenlő értékű munkát végző munkavállaló közül az egyik csak azért keres kevesebbet, mert nő, roma, fogyatékkal él stb. Ellenben nem jelent jogellenes megkülönböztetést, ha a bérkülönbség oka az, hogy az egyik kolléga bátrabb volt az állásinterjún, és magasabb bérigényt jelölt meg, amit aztán a munkáltató meg is adott neki.
A minimálbér emelésével számos munkáltatónál megtörténhet, hogy az alsó bérszintek „beérik egymást”. Például, egy munkavállaló decemberben 125.000 Ft-os havi alapbért kapott, munkatársa pedig az akkori minimálbért, 111.000 Ft-ot. Január 1-jével viszont mindkettejük alapbérét kötelező felemelni 127.500 Ft-ra. Ez kétségtelenül azzal jár, hogy elmosódik az a bérkülönbség, amit a munkáltató eddig a kettejük munkájának értékében (tapasztalatában, szorgalmában) megmutatkozó eltérés miatt tartott fenn. Elképzelhető tehát, hogy a minimálbéremelés egymástól eltérő értékű munkát végző munkavállalókat hoz fel azonos bérszintre.
A fentiek alapján azonban látható, hogy ez nem jelenti az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének sérelmét. A jobban teljesítő munkavállaló ugyanis nem valamely védett tulajdonsága miatt nem kap magasabb bért, hanem a jogszabályban előírt minimálbér emelkedése idézte elő ezt a helyzetet. A minimálbér sajátossága éppen az, hogy erre az összegre teljesítménytől függetlenül minden munkavállaló jogosult, hiszen ennél kevesebb díjazás jogszerűen nem is köthető ki.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy az egyébként jogszerű átrendeződés ne okozna bérfeszültségeket. Az viszont már a munkáltató mérlegelésébe tartozik, hogy a minimálbérrel egyező (vagy ahhoz hasonló) mértékben fejleszti-e a jobban kereső munkavállalók bérét is. Ez a feszültség különösen élessé válhat az új belépők esetén, akik – a megemelt minimálbérből kiindulva – már eleve csak magasabb bérért vállalnának munkát a munkáltatónál.
A fenti érvelésből már látható, hogy az sem ütközik az egyenlő bér elvébe, ha a munkáltató többet fizet egy ma felvett alkalmazottnak, mint az azonos munkakört betöltő, már meglévő munkatársaknak. Egyrészt ugyanis, a különbségtétel oka itt sem valamely védett tulajdonság. Másrészt, a törvény kifejezetten kimondja, hogy a munka értékének megállapításánál a munkáltató figyelembe veheti a munkaerő-piaci helyzetet is. Noha kétségtelenül nem a munkavállaló teljesítményétől függ, de jogszerűen minősíthető „értékesebbé” a munkavállaló munkája amiatt, mert a megváltozott munkaerő-piaci helyzetben hasonló szakértelmű munkavállalót nehezebb volt szerződtetni.
Visszatérve a kiindulóponthoz, a munka díjazása alapvetően a felek megegyezésétől függ. Ezt természetesen árnyalja a felek munkaerő-piaci helyzete, mint ahogy magát a drasztikus minimálbér emelést is elsősorban a munkaerő megtartás, a hazai bérek versenyképessé tétele indokolta. Ha sok munkáltató kénytelen lesz a minimálbérnél magasabb jövedelműek körében is bérfejlesztést végrehajtani, az nem jogi követelményekből, hanem ugyanebből az okból következik majd.
