Munkabérfizetés átutalással, vagy készpénzben
A papírmentes tranzakciók a gazdaság minden területén előnyt élveznek; elvétve találkozhatunk már csak olyan üzlettel, ahol nem lehet bankkártyával fizetni. A készpénzes fizetés háttérbe szorulása a munkajog területén is érvényesül, hiszen főszabály szerint a munkabért a dolgozó fizetési számlájára, átutalással kell megfizetni és ettől csak külön, erre vonatkozó írásbeli megállapodásban térhetnek el a felek – vagyis választhatják a készpénzes kifizetést.
A munkaszerződés alapján a munkáltató köteles a munkavállalót foglalkoztatni és részére munkabért fizetni [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.). 42. § (2) bekezdés b) pont]. Ez utóbbi kötelezettségét – vagyis a bér kifizetését – a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig kell teljesítenie [Mt. 157. § (1) bekezdés]. Amennyiben ennek nem vagy nem határidőben tenne eleget, az a munkavállaló rendkívüli felmondásának alapjául is szolgálhat.
Arról, hogy mennyi az annyi – vagyis, hogy mennyi munkabért kell fizetnie a munkáltatónak egy adott hónapban – elsősorban a munkaszerződés rendelkezik. Bár a munkaszerződésben csak az alapbér meghatározása kötelező, ehhez további juttatások is társulhatnak (törvény vagy a felek megállapodása alapján stb.), amelyek együttesen alkotják a dolgozó részére fizetendő munkabér összegét. A munkáltatónak tehát az alapbért és az egyéb juttatások összegét kell meghatároznia és azokat munkabérként kifizetnie a dolgozó részére.
Az Mt. 2023. január 1. napjától hatályos módosítása értelmében – főszabály szerint – a munkabért a munkavállaló által megjelölt fizetési számlára utalással kell megfizetni [Mt. 158. § (1) bekezdés]. Ez abban az esetben is igaz, ha a felek egyáltalán nem rendelkeztek a kifizetés módjáról, vagyis külön, erre vonatkozó megállapodás hiányában is irányadó az a szabály, hogy a munkáltató számlájára kell utalni a munkabért. Jogosan merül fel a kérdés, hogy honnan szerez tudomást a munkáltató a munkavállaló számlaszámáról. Az Mt. ezzel kapcsolatban annyit rögzít, hogy a munkabért a munkavállaló által megjelölt fizetési számlára kell utalni [Mt. 158. § (1) bekezdés]. A legcélszerűbb az utaláshoz szükséges információkat (vagyis elsősorban a számlaszámot) a munkaszerződésben megjelölni, de lehetőség van természetesen arra is, hogy a belépéskor a munkavállaló külön dokumentumban nyilatkozzon bizonyos, a munkaszerződés teljesítéséhez szükséges személyes adatairól, így többek között számlaszámáról is. Amennyiben a munkaviszony során változna a kezdetben megjelölt számlaszám (ideértve azt az esetet is, ha a munkavállaló másik számlaszámra szeretné kérni az utalást), akkor munkavállalónak jeleznie kell ezt a munkáltatója felé. Az Mt. 6. § (2) bekezdésében rögzített együttműködési kötelezettségre tekintettel ezt a változást még azelőtt illendő jelezni, hogy a munkáltató megkezdi az adott havi munkabérek számfejtését, utalását. Különösen igaz ez nagyobb szervezetek esetén, ahol a nagy dolgozói létszám miatt külön osztályok vannak, akik csak a bérszámfejtéssel foglalkoznak.
Az utalásos bérfizetés esetén a munkáltatónak úgy kell eljárnia, hogy a munkavállaló a munkabérével a bérfizetési napon rendelkezhessen [Mt. 158. § (2) bekezdés]. Bár a bankközi utalások a legtöbb esetben másodpercek alatt teljesülnek, mégis érdemes figyelembe venni a tranzakcióval érintett számlavezető bankok sajátosságait, előfordulhat ugyanis, hogy a munkáltató 10-én szeretne fizetni a dolgozónak, de a munkabér csak 11-én érkezik meg a számlára. Ilyenkor a munkáltató késedelmesen teljesítette a kötelezettségét, amely attól függetlenül a terhére esik, ha egyébként nem állt szándékában késedelme esni vagy nem kifizetni a béreket. További előírás az is, hogy a munkabér kifizetése a munkavállaló részére költséget nem okozhat [Mt. 158. § (3) bekezdés], vagyis a tranzakcióval összefüggő költségekkel – ha vannak ilyenek – a munkáltatónak kell számolnia. Kivételt képez ez alól az az eset, ha nem magyarországi székhellyel vagy fiókteleppel rendelkező pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett fizetési számlára történik az utalás, ekkor ugyanis a munkavállaló állja az utalással felmerülő költségeket [Mt. 158. § (3) bekezdés].
Ha az utalásos megoldás helyett a készpénzes kifizetés mellett szeretnék letenni a voksukat a munkaviszony alanyai, akkor természetesen erre továbbra is lehetőségük van, viszont ehhez: (i) a felek erre vonatkozó megállapodása és (ii) ennek a megállapodásnak az írásba foglalása szükséges [Mt. 158. § (1) bekezdés]. A megállapodás írásbelisége legegyszerűbben a munkaszerződés megkötésekor biztosítható, ha pedig a felek utólag módosítani akarnák a kifizetés módját, akkor erre a munkaszerződés módosítása révén van lehetőségük.
Készpénzes kifizetés esetén is vannak bizonyos feltételek, amelyeket a munkáltatónak be kell tartania. Ilyen például az az eset, ha a bérfizetési nap heti pihenőnapra (heti pihenőidőre) vagy munkaszüneti napra esik, ekkor ugyanis a munkabért legkésőbb az ezt megelőző munkanapon kell kifizetni [Mt. 159. § (2) bekezdés]. Ha a kifizetés napján a dolgozó nem tartózkodik a munkahelyén jogos okból (pl. kiküldetésen van), akkor a munkabért a bérfizetés előtti utolsó munkahelyen töltött munkanapon kell kifizetni [Mt. 158. § (3) bekezdés]. Ha pedig a dolgozó szabadságra megy, akkor a szabadságának megkezdése előtti munkanapon ki kell fizetni részére a szabadság idejére eső bérfizetési napon esedékes, valamint az igénybe vett szabadság idejére járó munkabért is [Mt. 159. § (4) bekezdés].
Abban az esetben, ha a bérfizetés napja előtt megszűnne a dolgozó munkaviszonya, akkor a munkáltató a munkavállaló által megadott címre köteles elküldeni a munkabért, amelynek költsége a munkáltatót terheli [Mt. 159. § (5) bekezdés]. A munkaviszony megszűnése vagy megszüntetése esetén tehát erre is figyelemmel kell lenni – ha készpénzes bérfizetésben állapodtak meg a felek – és egyeztetni, hogy a még ki nem fizetett munkabért milyen címre kéri a munkavállaló. Abban az esetben, ha erre nem kerül sor, akkor a munkaviszony során megadott címét kell irányadónak tekinteni. A munkabér kifizetésének ideje tekintetében az Mt. úgy fogalmaz, hogy a munkabért a munkavállaló munkahelyén vagy a munkáltató telephelyén munkaidőben kell kifizetni [Mt. 159. § (6) bekezdés].
A készpénzes és az utalásos munkabérfizetésre is igaz, hogy a munkabért a munkavállalónak vagy meghatalmazottjának kell kifizetni [Mt. 158. § (4) bekezdés]. Előfordulhat természetesen az is, hogy bírósági vagy hatósági határozat ebben korlátozza a munkavállalót. Tipikusan ilyen, amikor a munkavállaló munkabérére valamilyen tartozása miatt (pl. tartásdíj, jogellenesen kifizetett munkabér vissza nem fizetése, kártérítési kötelezettség nem teljesítése) végrehajtást vezetnek. Ha erre sor kerül, akkor az adott határozatban foglaltaknak megfelelően kell eljárni.
Bár egyszerűnek tűnhet, mégis rengeteg részletszabályra kell figyelemmel lennie a munkáltatónak a bérfizetés során és mivel ez az egyik legfontosabb kötelezettsége a munkaviszonnyal összefüggésben, így érdemes kifejezetten körültekintően eljárnia, amikor a munkabérek kifizetésére kerül sor.
