Munkáltatói eszközök a munkavállaló mulasztásakor


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A munkavállalók a munkaviszonyuk fennállása alatt felelősséggel tartoznak a munkaviszonyból származó kötelezettségeik teljesítéséért. Az ilyen kötelezettségek megszegése esetén a munkáltató az eset súlyától függően több megoldás közül is választhat, melyeket összefoglalóan munkáltatói intézkedésnek hívunk. Ezekkel az intézkedésekkel vagy pozitív változásra ösztönzi a munkáltató a munkavállalót, vagy szankcionálja az adott mulasztást ill. kötelezettségszegést, vagy esetleg megválik a munkavállalótól.


A munkavállaló mulasztásának vagy kötelezettségszegésének legenyhébb következményeként a munkáltató szóbeli figyelmeztetésben részesítheti a munkavállalót. Ennek a kellemetlenségen túl egyéb konkrét jogi következménye nincs. Ennél komolyabban kell venni a munkáltató írásbeli figyelmeztetését, amellyel kapcsolatban a munkavállaló – amennyiben az abban foglaltakat sérelmezi, vitatja – bírósághoz is fordulhat. A közhiedelemmel ellentétben nem igaz az, hogy három írásbeli figyelmeztetés után fel lehet mondani a munkavállalónak, ilyen szabály nincs. Az azonban igaz, hogy a korábbi figyelmeztetések egy felmondás jogellenessége miatt indított perben elősegíthetik a felmondási indok alátámasztását, és így a bíró számára a helyzet értékelését, megítélését. 

Ha egy konkrét okra hivatkozva a munkáltató írásbeli figyelmeztetést adott át a munkavállaló részére, akkor ugyanezen okra vonatkozó indokolással nem adhat át később számára felmondást. Ugyanazon ügy miatt a munkavállaló kétszeres büntetése, az ilyen – korábbi figyelmeztetésben szereplővel azonos – indokra alapított felmondás jogellenes lesz. Annak természetesen nincs akadálya, hogy például egy késés miatt már figyelmeztetett munkavállalót a figyelmeztetést követő újabb késésére hivatkozással elbocsásson a munkáltató. Tehát hasonló, de új, ill. ismétlődő indokkal jogszerű lehet a felmondás. 

A figyelmeztetés közlésére nincs ugyan törvény által előírt határidő, célját azonban csak akkor éri el – és a jóhiszemű joggyakorlás elvének is az felel meg – ha ez a kötelezettségszegést követően minél hamarabb megtörténik.

A munkáltatói elégedetlenség kifejezésének fokozatai 

Amennyiben a munkáltató a figyelmeztetést túl enyhe, esetleg hatástalan eszköznek tartaná, megválni azonban (még) nem akar – vagy nem tud – a munkavállalótól, lehetősége van arra, hogy köztes megoldásként fegyelmi intézkedést alkalmazzon a munkavállaló vétkes kötelezettségszegése következményeként. A fegyelmi intézkedés megelőző, “nevelő” célzattal történik annak érdekében, hogy a munkavállalókat visszatartsa újabb fegyelmi vétségek elkövetésétől, és szabálykövetésre, érettebb felelősségvállalásra ösztönözze őket, anélkül, hogy a munkaviszonyukat megszüntetné. 

 

Fegyelmi intézkedés kiszabására a munkavállaló vétkes kötelezettségszegése esetén akkor van lehetőség, ha ennek lehetőségét és feltételeit a felek közötti munkaszerződés, vagy a kollektív szerződés illetve az üzemi megállapodás tartalmazza. Amennyiben ezek egyike sem teremti meg a fegyelmi eljárás lehetőségét, önmagában a Munka Törvénykönyve (Mt.) alapján nincs lehetőség fegyelmi intézkedés alkalmazására. 

A fegyelmi eljárás célja a munkavállaló fegyelmi vétségének gyanúja esetén a tények tisztázása illetve indokolt esetben a fegyelmi intézkedés kiszabása. A fegyelmi intézkedés bevezetése esetén a fegyelmi eljárás megindításának lehetőségét, részletes szabályait, és az ennek eredményeként alkalmazható hátrányos jogkövetkezményeket a felek jellemzően külön szabályzatban határozzák meg. A fegyelmi szabályzatban eljárási határidők is rögzíthetők, amelyek hosszára az Mt. nem ad iránymutatást, a gyakorlat alapján érdemes azonban ezeket a határidőket úgy meghatározni, hogy legkésőbb egy 30 napos időtartam alatt a teljes eljárás befejeződhessen. 

Fegyelmi intézkedés keretében hátrányos jogkövetkezményként csak olyan, a munkaviszonnyal összefüggő, annak feltételeit határozott időre módosító hátrány állapítható meg, amely a munkavállaló személyhez fűződő jogát és emberi méltóságát nem sérti. Akár vagyoni hátrányt okozó szankció is kiszabható, ez azonban összességében nem haladhatja meg a munkavállaló – a jogkövetkezmény megállapításakor irányadó – egyhavi alapbére összegét, és nem szolgáltathat alapot személyi alapbérből történő levonáshoz! Hátrányos jogkövetkezmény nem állapítható meg olyan kötelezettségszegés miatt, amelyet a munkáltató a munkaviszony megszüntetésének indokaként is megjelöl.

A bejegyzés szerzője Pentz Edina, az RSM DTM Hungary bérszámfejtési vezetője. Az RSM Blog az Adó Online szakmai partnere. 


Kapcsolódó cikkek

2024. október 4.

Kiderült, hogy mennyit dolgoznak valójában a cégvezetők

Rendkívül leterheltek a magyar cégvezetők, aminek elsődleges oka, hogy nem tudnak kitörni a vállalkozás gyomrából. Egy friss kutatás szerint a cégvezetők hetente akár több mint 60 órát is dolgozhatnak, mert nem tudnak kinevelni vezetőket, akik az ő fejükkel tudnának gondolkodni, és ezzel állandó mókuskerékben találják magukat. Szerencsére van kitől tanulni, az 1. Szabad Cégvezető Konferencián közismert, sikeres vállalkozók mesélnek arról, hogyan tették a nulláról önjáróvá a cégüket.

2024. október 4.

Külföldi fizikai munkára is kiterjeszthető az utasbiztosítás

A Covid-időszakot követően évről évre dinamikusan nő az utasbiztosítások száma, ami az utazások számának növekedésén túl az utazók egyre növekvő tudatosságának is az eredménye. Azt azonban továbbra is csupán kevesen tudják, hogy a pihenési célú, rövidebb utazásokon kívül kedvező biztosítási lehetőségek állnak a munkavállalási vagy tanulmányi célból, hosszabb időre külföldön tartózkodók számára is – hívja fel a figyelmet az Insura.hu biztosításközvetítő társaság.

2024. október 1.

A munkajogi elévülés meghatározása és szerepe a gyakorlatban

Az elévülés, mint az idő múlásának jogi következménye nem csupán munkajogi fogalom, a többi jogterület, így a polgári jog vagy akár a büntetőjog is használja. Az elévülés intézményének célja, hogy az igények érvényesítését csupán meghatározott időbeli keretek között biztosítsa a felek részére, a már hosszabb ideje nyugvó állapotokat utóbb már ne lehessen bolygatni. Az elévülés beálltával maga az igény nem szűnik meg, azonban azt a továbbiakban már nem lehet bíróság előtt érvényesíteni, azaz annak teljesítését kikényszeríteni a másik féltől.