Szabadság átvitele esedékesség évét követő évre


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az év végének közeledtével – sok egyéb adminisztratív feladat mellett – számos munkáltató életében felmerül az évben még ki nem adott („ki nem vett”) szabadságok kérdése. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk a szabadság következő évre történő átvitelének lehetőségét és korlátait.


Az Mt. főszabálya szerint a munkavállalót megillető szabadságot esedékességének évében kell kiadni. Azaz, egyrészt a munkavállalót 2015-ben megillető szabadságot – az alább ismertetésre kerülő kivételekkel – 2015-ben kell kiadni, másrészt, ha már a munkavállaló szabadsága „elfogyott”, akkor sem lehet a munkavállaló 2016. évi szabadságát előre hozni és azt még 2015-ben kiadni. Természetesen ez nem zárja ki azt, hogy a munkáltató és a munkavállaló akár fizetett, akár fizetetlen távollétben megállapodjanak, de azt nem a 2016. évi szabadság terhére, hanem attól függetlenül tehetik meg.

A szabadság esedékesség évében történő kiadásától eltérés lehetőségei:

  • A főszabálytól eltérően, az esedékesség évét követő év március 31-ig adható ki a munkavállaló szabadsága, ha munkaviszonya október 1-jén, vagy azt követően kezdődött.
  • Amennyiben a szabadságot a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt az adott évben kiadni nem lehet, az elmaradt szabadságot az ok megszűnésétől számított 60 napon belül kell kiadni. Például a munkavállaló szabadságát nem tudja igénybe venni tartós betegsége miatt. Ekkor az igénybe nem vett szabadságot a keresőképtelenség megszűnését követő 60 napon belül kell kiadni a munkavállalónak. Ugyancsak ennek megfelelően kell eljárni akkor, ha a gyermek gondozására igénybe vett fizetés nélküli szabadságról visszatérő munkavállaló szabadságát kell kiadnia a munkáltatónak.
  • A szabadságot az esedékesség évében kiadottnak kell tekinteni, ha igénybevétele még az esedékesség évében megkezdődik, és a következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot. Így például 2015-ben kiadottnak minősül a szabadság, ha az általános munkarendben (hétfőtől péntekig) dolgozó munkavállaló szabadsága legkésőbb december 31-én elkezdődik, és legfeljebb január 8-ig tart.
  • A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy működését közvetlenül és súlyosan érintő ok és kollektív szerződés rendelkezése esetén a munkavállalót megillető szabadság legfeljebb egynegyedét a következő év március 31-ig adhatja ki. Azaz, a szabadság átvitelére ezen a jogcímen csak akkor kerülhet sor, ha mindkét jogszabályi feltételnek megfelel a munkáltató, önmagában a kollektív szerződés rendelkezése megfelelő ok hiányában nem teszi jogszerűvé a szabadság átvitelét.
  • A munkavállalóval, naptári évre kötött megállapodás alapján a munkavállalót megillető életkori pótszabadságot (életkortól függően 0-10 munkanap) a munkáltató a naptári évet követő év december 31-ig adhatja ki. A szabadság ilyen formában történő kiadására kizárólag a felek megállapodása alapján kerülhet sor, azzal, hogy a megállapodást minden naptári évre önállóan kell megkötni. Tekintettel arra, hogy a jogalkotó a megállapodás megkötésére határidőt nem ad, így azt a felek akár december 31-én is megköthetik, azzal, hogy a 2015-ben megkötött megállapodás alapján a 2015. évi életkori pótszabadság vihető át a 2016. évre, a 2014. évi „elmaradt” szabadságok 2015-ben történő kiadására 2015-ben megkötött megállapodás alapján nem kerülhet sor.

A fenti eltérő szabályok alkalmazása során figyelemmel kell lenni arra, hogy a fenti jogcímek egymás mellett, önállóan is alkalmazhatóak. Így például egy összesen 36 nap munkanap szabadsággal (20 nap alapszabadság, 9 nap életkori pótszabadság és 7 nap gyermekek után járó pótszabadság) rendelkező munkavállaló szabadságából az esedékesség évben – kollektív szerződés és megfelelő munkáltatói érdek fennállása esetében – legalább 13 napot biztosan tárgyévben kell kiadni. A fennmaradó 23 napból 5 nap kiadható az esedékesség évében megkezdett szabadság „folytatásaként”, 9 nap kollektív szerződés rendelkezése alapján március 31-ig, további 9 nap – az életkori pótszabadság – pedig december 31-ig.

A szabadság esedékesség évét követő évben történő kiadása során mindenképpen különös figyelmet kell fordítani arra, hogy az kizárólag rövid távú megoldást jelenthet a megnövekedett munkaerő igényre, hiszen a 2015-ben ki nem adott szabadságokat 2016-ban nem önállóan, hanem a 2016. évi szabadságok mellett kell kiadni, ami a fenti példából kiindulva 36 munkanap helyett 59 munkanap – közel 3 hónap – szabadságot is eredményezhet.

Az Mt. főszabálya szerint a munkavállalót megillető szabadságot esedékességének évében kell kiadni. Azaz, egyrészt a munkavállalót 2015-ben megillető szabadságot – az alább ismertetésre kerülő kivételekkel – 2015-ben kell kiadni, másrészt, ha már a munkavállaló szabadsága „elfogyott”, akkor sem lehet a munkavállaló 2016. évi szabadságát előre hozni és azt még 2015-ben kiadni. Természetesen ez nem zárja ki azt, hogy a munkáltató és a munkavállaló akár fizetett, akár fizetetlen távollétben megállapodjanak, de azt nem a 2016. évi szabadság terhére, hanem attól függetlenül tehetik meg.

A szabadság esedékesség évében történő kiadásától eltérés lehetőségei:

  • A főszabálytól eltérően, az esedékesség évét követő év március 31-ig adható ki a munkavállaló szabadsága, ha munkaviszonya október 1-jén, vagy azt követően kezdődött.
  • Amennyiben a szabadságot a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt az adott évben kiadni nem lehet, az elmaradt szabadságot az ok megszűnésétől számított 60 napon belül kell kiadni. Például a munkavállaló szabadságát nem tudja igénybe venni tartós betegsége miatt. Ekkor az igénybe nem vett szabadságot a keresőképtelenség megszűnését követő 60 napon belül kell kiadni a munkavállalónak. Ugyancsak ennek megfelelően kell eljárni akkor, ha a gyermek gondozására igénybe vett fizetés nélküli szabadságról visszatérő munkavállaló szabadságát kell kiadnia a munkáltatónak.
  • A szabadságot az esedékesség évében kiadottnak kell tekinteni, ha igénybevétele még az esedékesség évében megkezdődik, és a következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot. Így például 2015-ben kiadottnak minősül a szabadság, ha az általános munkarendben (hétfőtől péntekig) dolgozó munkavállaló szabadsága legkésőbb december 31-én elkezdődik, és legfeljebb január 8-ig tart.
  • A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy működését közvetlenül és súlyosan érintő ok és kollektív szerződés rendelkezése esetén a munkavállalót megillető szabadság legfeljebb egynegyedét a következő év március 31-ig adhatja ki. Azaz, a szabadság átvitelére ezen a jogcímen csak akkor kerülhet sor, ha mindkét jogszabályi feltételnek megfelel a munkáltató, önmagában a kollektív szerződés rendelkezése megfelelő ok hiányában nem teszi jogszerűvé a szabadság átvitelét.
  • A munkavállalóval, naptári évre kötött megállapodás alapján a munkavállalót megillető életkori pótszabadságot (életkortól függően 0-10 munkanap) a munkáltató a naptári évet követő év december 31-ig adhatja ki. A szabadság ilyen formában történő kiadására kizárólag a felek megállapodása alapján kerülhet sor, azzal, hogy a megállapodást minden naptári évre önállóan kell megkötni. Tekintettel arra, hogy a jogalkotó a megállapodás megkötésére határidőt nem ad, így azt a felek akár december 31-én is megköthetik, azzal, hogy a 2015-ben megkötött megállapodás alapján a 2015. évi életkori pótszabadság vihető át a 2016. évre, a 2014. évi „elmaradt” szabadságok 2015-ben történő kiadására 2015-ben megkötött megállapodás alapján nem kerülhet sor.

A fenti eltérő szabályok alkalmazása során figyelemmel kell lenni arra, hogy a fenti jogcímek egymás mellett, önállóan is alkalmazhatóak. Így például egy összesen 36 nap munkanap szabadsággal (20 nap alapszabadság, 9 nap életkori pótszabadság és 7 nap gyermekek után járó pótszabadság) rendelkező munkavállaló szabadságából az esedékesség évben – kollektív szerződés és megfelelő munkáltatói érdek fennállása esetében – legalább 13 napot biztosan tárgyévben kell kiadni. A fennmaradó 23 napból 5 nap kiadható az esedékesség évében megkezdett szabadság „folytatásaként”, 9 nap kollektív szerződés rendelkezése alapján március 31-ig, további 9 nap – az életkori pótszabadság – pedig december 31-ig.

A szabadság esedékesség évét követő évben történő kiadása során mindenképpen különös figyelmet kell fordítani arra, hogy az kizárólag rövid távú megoldást jelenthet a megnövekedett munkaerő igényre, hiszen a 2015-ben ki nem adott szabadságokat 2016-ban nem önállóan, hanem a 2016. évi szabadságok mellett kell kiadni, ami a fenti példából kiindulva 36 munkanap helyett 59 munkanap – közel 3 hónap – szabadságot is eredményezhet.



Kapcsolódó cikkek

2022. május 25.

Megugrott a kereslet a nyári diákmunkásokra

Május első három hetében a munkáltatók 30 százalékkal több pozícióra keresnek diákmunkásokat áprilishoz képest az ELTE-Trenkwalder Iskolaszövetkezet adatai szerint.