Túlórapótlék munkaidőkeret alkalmazásánál
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Munkaidőkeret alkalmazása esetén könnyebbé válik a hétvégi munkavégzés előírása, szombatra és vasárnapra is osztható be rendes munkaidő, ezáltal a pihenőnapi munkavégzéshez kapcsolódó pótlékfizetés is könnyebben elkerülhető.
Egy munkaidőkeret elrendelésével a munkáltató elérheti, hogy rá nézve az általánosnál jóval rugalmasabb és sok esetben kedvezőbb szabályozás legyen érvényes, a munkát nagyobb szabadsággal, kreatívabban szervezhesse. Munkaidőkeret alkalmazása esetén könnyebbé válik a hétvégi munkavégzés előírása, szombatra és vasárnapra is osztható be rendes munkaidő, ezáltal a pihenőnapi munkavégzéshez kapcsolódó pótlékfizetés is könnyebben elkerülhető. A munkáltató bérpótlék-fizetési kötelezettségének teljes kikerülését a munkaidőkeret sem teszi feltétlenül lehetővé, de egy tudatosan elkészített munkaidő-beosztás segíthet a kifizetendő pótlékok összegének csökkentésében. A munkaidőkeret biztosította rugalmasabb munkaidő-beosztás ugyanakkor a munkavállalóknak is előnyére válhat, hiszen a munkáltató egyszerűbben tudja beépíteni a munkaidő-beosztásba az ő személyes igényeiket, preferenciáikat is.
A munkaidőkeret elrendelésének a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényben (a továbbiakban Mt.) található szabályozása lehetővé teszi a munkaidő változatosabb, rugalmasabb beosztását, az általános munkarendtől történő eltérést, ezzel együtt pedig a munkanapok, illetve pihenőnapok változó beosztását [Mt. 97. § (3) bekezdés]. Munkaidőkeret alkalmazása esetén a pihenőnapok nem csupán hétvégére, de egyenlőtlenül a hét többi napjára is beoszthatók, a munkavállalót megillető heti két pihenőnap kiadására a munkaidőkeret átlagában kell, hogy sor kerüljön [Mt. 105. § (2) bekezdés]. Ez a rendelkezés segíti a munkáltatót, hogy a pillanatnyi munkaerőigényéhez igazíthassa a munkavállalók munkaidejének beosztását, ha a folyamatos termelés indokolt, akár heti hét napon is rendes munkaidőben dolgozhatnak a munkavállalók, az erre az időszakra járó pihenőnapokat a munkáltató később is kiadhatja számukra. Ha a munkáltató később ki tudja a munkavállalók részére adni az így beosztásra sem kerülő, őket megillető pihenőnapokat, akkor előfordulhat, hogy a keret során nem is kell pótlékot fizetnie pihenőnapi munkavégzésért [Mt. 143. § (4) bekezdés]. Ilyen módon a munkaidőkeretnek köszönhetően elkerülhetővé válik a pihenőnapi munkavégzéshez kapcsolódó pótlékfizetés. Ugyanígy azok a munkáltatók is elkerülhetik a pótlékfizetést, akiknél jellemzően szükséges a szombati illetve vasárnapi munkavégzés, és a hétvégi pihenőnapok helyett hétköznap tudnak pihenőnapot biztosítani munkavállalóik számára.
Munkaidő-beosztástól eltérő rendkívüli munkaidőről természetesen munkaidőkeret alkalmazása esetén is beszélhetünk, a munkáltató által előre közölt beosztástól eltérő időben végzett munkáért keret esetén is bérpótlékot kell fizetni, akárcsak általános munkarend esetén. A rendkívüli munkaidő fejében fizetendő pótlék mértéke 50%, a munkáltató által közölt beosztás szerinti heti pihenőnapon vagy munkaszüneti napon végzett rendkívüli munkaidő esetén 100%. A munkáltató 50%-os pótlékfizetési kötelezettségét választása szerint szabadidő biztosításával is kiválthatja [Mt.143. § (2) bekezdés].
Munkaidőkereten felüli rendkívüli munkaidőről értelemszerűen csupán munkaidőkeret alkalmazása esetén beszélhetünk, az a munkaidőkeret ideje alatt beosztható óraszám túllépésével keletkezik. A munkaidőkeret során beosztható órák számát a keret tartamának, a napi munkaidőnek és az általános munkarend szerinti munkanapok számának figyelembevételével állapíthatjuk meg [Mt. 93. § (2) bekezdés]. Ha a munkáltató az így meghatározott óraszámnál több munkaidőt rendel el a munkavállaló számára, a plusz órákért rendkívüli munkaidőre járó bérpótlék megfizetésével tartozik. Érdemes kiemelt figyelmet fordítani arra, hogy a kereten felüli rendkívüli munkaórákért járó pótlékfizetési kötelezettség tekintetében ezeknek az óráknak a beosztása is elegendő. Ha ugyanis a munkáltató a munkaidőkeret elején beosztja a kereten felüli órákat is, majd a munkavállaló tegyük fel a keret végén keresőképtelenné válik, a beosztott munkaidőkereten felüli órákat ténylegesen nem dolgozza le. A munkáltató azonban ebben az esetben is köteles kifizetni számára a kereten felüli órákért járó munkabért és bérpótlékot, hiszen beosztása szerint a munkavállaló kötelezve volt azok teljesítésére. Ennek elkerülése érdekében a munkaidő-beosztás elkészítésekor érdemes azon csupán a keret során beosztható órákat előre feltüntetni, és a keret vége felé valóban indokoltnak tartott rendkívüli munkaidőt csupán akkor elrendelni. Ilyenkor a kereten felüli órák egyszersmind beosztástól eltérő óráknak is minősülnek, mivel azonban a kettős minősítés miatt nem szükséges kétszeres pótlékot fizetni, a munkavállaló ezzel a módszerrel csupán megtakaríthat.
A bérpótlék számítási alapját a felek megállapodásukban módosíthatják a törvényben foglalthoz képest [Mt. 139. § (2) bekezdés]. Abban az esetben tehát, ha a felek konszenzusra jutnak a pótlékalap kérdésében és azt a törvényben meghatározott egy órára járó alapbértől eltérően határozzák meg, a bérpótlék ténylegesen kifizetendő összege változhat. A pótlékfizetés funkciója, mely szerint a szokásostól eltérő munkakörülmények kompenzálására hivatott, azonban nem üresíthető ki. Eszerint a felek megállapodásában sincs lehetőség olyan alacsony pótlékalap meghatározására, hogy a pótlékfizetés ne tölthesse be kompenzáló szerepét.
[htmlbox Opus_Simplex]
