Kötelező elektronikusan fogadni a villany- és gázszámlákat a vállalkozásoknak január 1-jétől
Az igazat megvallva, első olvasatra nyomdahibára gondoltam, és meglepődtem – az átgondolva már igazán találónak érzett – meghatározáson, mint „kifejezőképes kalkuláció”.
A vezetői számvitel témájában egyébként nagyon jól megírt szakkönyvben a szerző a vállalati általános költségek felosztásának problémájára és a költségkalkulációban betöltött szerepére utalt ezzel a kifejezéssel.
Természetes, hogy a költségkalkulációtól elvárjuk, a lehető legpontosabban becsülje fel az adott tevékenység költségeit – mind a közvetleneket, mind a közvetetteket -, azaz fejezze ki azt a gazdasági áldozatot, amit a termék, a szolgáltatás létrehozása megkövetel.
Ez nem is egy teljesíthetetlen feladat, ha a közvetlen költségekről van szó, de jóval keményebb dió az üzemi általános költségek megfelelő felosztását érintően, és kifejezetten problémás a vállalati általános költségek esetében.
Miért és miről is van tehát szó?
A számviteli szakemberek számára egyértelmű, a költségek adott termékhez, szolgáltatáshoz való hozzárendelésének alapja az, hogy összefüggésbe hozható legyen az adott ráfordítás a vizsgált tevékenységgel, illetve annak végeredményével. Ez …