Transzferár: a kisvállalkozásokat is ellenőrzik


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal évek óta kiemelten ellenőrzi a transzferárakat és az ezzel kapcsolatos nyilvántartási kötelezettség teljesítését. A fókuszban nemcsak a multinacionális társaságok állnak, hanem a kis- és középvállalkozások is.


Kire vonatkozik a transzferár-szabályozás?

A piaci ár alkalmazása kötelező a társasági adó törvény alanyai számára az adóalap kiszámításakor. A társaságok a gazdasági kapcsolataik során bármilyen árat alkalmazhatnak egymás között, de a társasági adóalapot úgy kell kiszámítaniuk, mintha piaci áron számoltak volna el egymással. A transzferár-nyilvántartási kötelezettség szűkebb kört érint, a kivételek közé tartoznak például a mikro- és kisvállalkozások. Annak eldöntése, hogy a cégen, cégcsoporton belül kell-e és milyen körben dokumentációt készíteni, a tulajdoni arányoktól függ, pontosabban a többségi befolyás lététől.

Milyen ügyletekre kell alkalmazni a transzferárat?

A nyilvántartási kötelezettség zömében a termékek és szolgáltatások értékesítésére vonatkozik. Az elmúlt évek módosításai nyomán azonban a nyilvántartási kötelezettség hatóköre szélesebb lett, így a nyilvántartási kötelezettség kiterjed a jegyzett tőke emelésekor adott apport értékelésére, az apporttal történő alapításra, az osztalék nem pénzben történő kifizetésére vagy a jogutód nélkül való megszűnés esetében a nem pénzben történő vagyonkiadásra is.

Hogyan határozzuk meg a piaci árat?

A transzferár-dokumentáció egyik kulcskérdése az az előírás, amely releváns, összehasonlítható adatok gyűjtését, tárolását írja elő. Természetesen a befektetett munkaidő és esetleges költségek megtérülhetnek, ha mindezek hatásaként olyan adatbázis jön létre, amely révén egyszerűen és egyértelműen igazolható, hogy a kapcsolt felek egymás között piaci árat alkalmaztak. Ha van ilyen adatbázisunk, akkor a legegyszerűbb módszer az összehasonlítás elvégzése. Az összehasonlításon kívül léteznek egyéb elfogadott módszerek is. A magyar szabályozás 2011. január 1-jétől kezdve a korábbi három módszer, az összehasonlító árak módszere, a költség-haszon módszer, illetve a viszonteladási árak módszere mellett nevesítve fogadja el a nettó ügyleti haszon, illetve a nyereségmegosztási módszert is. Ettől az időponttól kezdve a különböző módszerek egyenrangúvá váltak.

A transzferár-nyilvántartási szabályzat fajtái

A 22/2009-es PM rendelet szerint a transzferár-nyilvántartás elkészülhet közös nyilvántartás, ehhez kapcsolódó specifikus nyilvántartás vagy önálló nyilvántartás formájában.

A transzferár-nyilvántartás elkészítésével kapcsolatos gyakorlati nehézségekről részletesen olvashat Dr. Lakatos Mária cikkében, amely a Számviteli Tanácsadó 2011/4. számában jelent meg.


Kapcsolódó cikkek

2024. szeptember 4.

Kisokos a fiktív számlákról

Ismertetjük a törvényi definíciót, elmondjuk az adóellenőrzések legfontosabb tapasztalatait és szólunk a fiktív számlák korrekciós lehetőségeiről is.

2024. szeptember 4.

Mit tartogat az IFRS 18?

A fő pénzügyi kimutatások körén az IFRS 18 sem változtat, bontásban és besorolásban is alkalmaz azonban gyökeresen új megoldásokat, ami alapvető struktúrát érintő változást hoz.

2024. augusztus 28.

Számlázást érintő érdekességek 2.

Nagy téma a számlázás és kérdésköre, különös tekintettel, hogy a számla a költségelszámolás és így a könyvelés alapja, áfa tekintetében pedig az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele is. Számlázás kapcsán azonban számos kérdéskör, probléma, érdekesség felmerülhet.