A hét kérdése: arányos szolgálati idő

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Hogyan történik a szolgálati idő számítása, ha a dolgozót a törvényes munkaidőnél rövidebb munkaidőben foglalkoztatták?

Válasz:

Ha a dolgozót a törvényes munkaidőnél rövidebb munkaidőben foglalkoztatják, és a keresete is kevesebb a minimálbérnél, akkor arányos szolgálati időről beszélünk. Az ilyen munkaidőben történő foglalkoztatás főleg a vállalkozók, valamint a társas vállalkozók alkalmazottainál gyakori, ezért fontos megismerni ennek lényegét.

Az arányos szolgálati idő szabálya a következő

Ha a biztosítottnak a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében elért, nyugdíjjárulék-alapot képező keresete, jövedelme a külön jogszabályban meghatározott minimálbérnél kevesebb és a törvényes munkaidőnél rövidebb munkaidőben foglalkoztatják, – az 1996. december 31-ét követő időszakra – a biztosítási időnek csak az arányos időtartama vehető figyelembe a nyugdíj mértékének megállapítása során.

 

Ebben az esetben a szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem és a mindenkor érvényes minimálbér arányával. (Ez a rendelkezés nem vonatkozik azokra, akiket a munka törvénykönyve szerint teljes munkaidőben foglalkoztatnak.)

Fontos szabály, hogy a nyugdíjjogosultság szempontjából azonban a teljes biztosítási időszakot figyelembe kell venni.

Az arányos szolgálati idő kiszámítása:

Az arányos szolgálati időt úgy kell kiszámítani, hogy

• meg kell állapítani az említett időszak alatt elért nyugdíjjárulék-köteles keresetet (jövedelmet) és az erre az időszakra számított minimálbér összegét,
• ha az adott naptári időszakban ténylegesen elért nyugdíjjárulék-köteles kereset kevesebb, mint az ugyanazon időszakra vonatkozó minimálbér összege, akkor a nyugdíjjárulék-köteles kereset (jövedelem) összegét el kell osztani a minimálbér összegével, majd
• az így kapott hányadost meg kell szorozni az adott időszak naptári napjainak számával. Ha az eredmény nem egész szám, azt egész számra fel kell kerekíteni.

Példa:

2003 évben az igénylőt napi 4 órában foglalkoztatták, és havi 30000.-Ft. munkabérben részesült. Ez az igénylő 2003 évben a jogviszonyával nem szerezhetett 365 napi szolgálati időt az ismertetett szabály miatt.

A számítás a következő: 2003.január 1-december 31.-ig elért nyugdíjjárulék-köteles jövedelme 30.000.-Ft.×12 hónap=360.000.-Ft. volt.

Ezen időszakra számított minimálbér összege: 50.000Ft.×12 hó=600.000.-Ft.

A tényleges kereset és minimálbér aránya: 360.000: 600.000=0.60%.  Ezt kell megszorozni az adott időszak napjainak számával: tehát 365×0.60%=219 nap.

A példabeli esetben igénylő 365 nap helyett 219 nap szolgálati időt szerzett.

Válaszadó: Póczik Kálmánné. További kérdéseket és válaszokat itt talál.

 

---