Az átlagkereset és a nyugdíjelőleg

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A következőkben egy jogesetet mutatunk be, mely tipikusnak tekinthető: sokan azt hiszik, hogy a nyugdíjelőlegról szóló határozat a végleges. Részletesen ismertetjük a vonatkozó szabályozást is.

Abban az esetben, ha a nyugellátásra való jogosultság fennáll, de a nyugellátás összege a tárgyévi nyugdíj-megállapításhoz tartozó valorizációs szorzószámok hiánya, adathiány vagy egyéb ok miatt az eljárás megindulásától számított 30 napon belül nem határozható meg, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv nyugdíjelőleget állapít meg. A nyugdíjelőleget a rendelkezésre álló adatok, a hatályos valorizációs szorzószámok és a nyugellátás megállapítására vonatkozó rendelkezések alapján hivatalból határozattal kell megállapítani. A nyugellátás megállapításakor a nyugellátás összegébe a folyósított nyugdíjelőleget be kell számítani.

Az öregségi nyugdíj az ember élete végéig járó ellátás, a nyugdíj folyósításának hossza átlagosan kb. 20 év, de az egyéni folyósítási idő ettől jelentősen eltérhet. A nyugdíjrendszer a korhatár mellett másik feltételként tartalmazza a minimális szolgálati időre vonatkozó elvárást. A szolgálati idő azt fejezi ki, hogy a biztosított aktív életútja során hány évig járult hozzá befizetéseivel a nyugdíjrendszer fenntartásához. Az öregségi teljes nyugdíjra jogosultsághoz az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése mellett legalább 20 év szolgálati időt kell igazolni [a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 18. § (2) bekezdés]. Az öregségi teljes nyugdíjra jogosultsághoz előírtnál kevesebb, de legalább 15 év szolgálati idő jogosít öregségi résznyugdíjra [Tny. 18. § (3) bekezdés]. A teljes és a résznyugdíj közötti különbség abban van, hogy a résznyugdíjhoz nem kapcsolódik minimum garancia.

Az öregségi nyugdíj összegét két tényező határozza meg:

• az elismert szolgálati idő tartama években (egész évek, a törtidőszak figyelmen kívül hagyásával), és
• az öregségi nyugdíj meghatározásának alapját képező átlagkereset, a nyugdíjalap [Tny. 20. § (1) bekezdés]. Az öregségi nyugdíj összege az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegének a szolgálati idő hosszától függő százaléka, ami a szolgálat idő teljes években (365 nap) meghatározott tartamához tartozik.

Az öregségi nyugdíj összege 20 év szolgálati idő megléte esetén az alapul szolgáló átlagkereset 53 százaléka. A nyugdíj a 20 évet meghaladó szolgálati idő minden éve után a 25. évig bezárólag a havi kereset 2 százalékával, a 25. évet meghaladó szolgálati idő minden éve után a 36. évig bezárólag a havi kereset 1 százalékával, a 36. évet meghaladó szolgálati idő minden év után a 40. évig bezárólag a havi kereset 1,5 százalékával, a 40. év felett az 50. évig bezárólag minden további év után 2 százalékkal emelkedik. Ez alapján 25 év szolgálati idő megléte esetén az öregségi nyugdíj összege az alapul szolgáló átlagkereset 63 százaléka, 30 év esetén 68 százaléka, 35 év esetén 73 százaléka lesz. Fő szabály szerint az öregségi nyugdíj összege az annak alapját képező havi átlagkeresetnél több nem lehet.

Az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért (kifizetett), a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni (Tny. 22. §).

A saját jogú nyugellátás mellett folytatott keresőtevékenységgel szerzett kereset, jövedelem összege az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset kiszámítása során nem vehető figyelembe.

Az átlagkereset alapjául szolgáló kereset, jövedelem meghatározása sokszor nem könnyű. A Tny. 22. § határozza meg az átlagkereset fogalmát. A nyugdíjelőleg szerepe, hogy megelőzze az igénylők ellátatlanságát azokban az esetekben, amikor a nyugdíjba vonulással egyidejűleg az aktív keresőtevékenység folytatásával is felhagy az igénylő, és megélhetését kizárólag a nyugdíj havonkénti utalása biztosítja. A foglalkoztatási jogviszonyokban általában az utolsó munkában töltött napon kifizetésre kerül az utolsó havi munkabér, ami fedezi a kiadásokat a következő hónapra. Ha azonban ez alatt az egy hónap alatt nem kerül kiadásra az ellátást megállapító határozat, akkor a megfelelő tartalékokkal nem rendelkező igénylők nehéz anyagi helyzetbe kerülhetnek. Ennek a megelőzésére szolgál a nyugdíjelőleg. Az előleg megállapításáról akkor kell intézkedni, ha a folyamatban lévő eljárás alatt az a kérdés már egyértelműen tisztázott, hogy az igénylő rendelkezik a nyugellátás feltételeivel, tehát az eljárás a jogosultságot megállapító határozattal fog zárulni, azonban a nyugdíj összegének a kiszámításához még további körülmények vizsgálata, adatok beszerzése, vagy esetleg a számításhoz szükséges valorizációs szorzószámok jogszabályi kihirdetése szükséges. Ha ilyen körülmények miatt az igénybejelentéstől számított 30 napon belül az ellátást megállapító határozat nem adható ki, akkor előleget kell megállapítani. Ennek feltételeit az eljárás során hivatalból kell figyelemmel kísérnie a nyugdíj-megállapító szervnek.

A következőkben egy jogesetet mutatunk be, mely tipikusnak tekinthető. Igénylők sok esetben azt hiszik, hogy az előleg határozat az végleges, pedig nem, az többnyire becsléssel kerül meghatározásra.

A per alapjául szolgáló tényállás: az 1960. november 27-én született igénylő 2020. szeptember 4. napján nők kedvezményes öregségi nyugdíja iránti kérelmet terjesztett elő, melyben az öregségi nyugdíj megállapításának kezdő napját 2020. augusztus 1. napjában határozta meg. A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv 2020. október 13. napján kelt határozatában igénylő részére havi 250 000 Ft öregségi nyugdíj előleg megállapításáról döntött, az előleg folyósításának kezdő napját 2020. szeptember 1. napjában határozta meg. Indokolásában rögzítette, hogy az előleg megállapításakor rendelkezésre álló adatok szerint igénylő 1975. október 13. napjától 2020. augusztus 31. napjáig 40 év 236 nap figyelembe vehető szolgálati időt szerzett, havi átlagkeresete pedig 348 009 Ft volt. Az igénylő nyugellátásra való jogosultsága fennáll, de a nyugellátás összege előreláthatólag az eljárás megindulásától számított harminc napon belül nem határozható meg, így az ellátatlanság elkerülése érdekében nyugdíj előleg megállapítása volt szükséges. A határozat Tny. 73. § (1), (2), (4) és (5) bekezdésein alapult.

A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv 2020. november 25. napján meghozott határozatában megállapította, hogy igénylő az 1975. október 13. napjától 2020. július 31. napjáig terjedő időszakban 42 év 237 nap szolgálati időt szerzett, amelyből a nők kedvezményes öregségi teljes nyugdíjához figyelembe vehető jogosultsági idő 40 év 21 nap, kereső tevékenységgel járó vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyban szerzett jogosultsági idő 36 év 216 nap.

Az 1988-2020 évek alapján számított havi 331 967 Ft átlagkereset figyelembevételével a igénylő havi 265 580 Ft öregségi nyugdíjra jogosult azzal, hogy a nyugdíj folyósításának kezdő ideje 2020. augusztus 1. A döntés a Tny. 18. § (2a)-(2d) bekezdésein, a 22. § (1), (2), (4), (6), (7), (9) és (10) bekezdésein, a 42. § (1) bekezdésén, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 29. § (3) bekezdésén, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rend. (a továbbiakban: Tny vhr.) 12. § (1) és (3) bekezdésén, a 15. és 16. §-ain, valamint a 2. számú mellékletén alapult.

Az igénylő a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv határozatának felülvizsgálata iránt előterjesztett leszállított kereseti kérelmének indokolásában előadta, hogy a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv jogszabálysértően csökkentette a nyugellátás összegét. A per tárgyát képező határozat és az előleget megállapító határozat között ugyanis lényeges különbségek vannak. Míg az előleget megállapító határozat 348 009 Ft átlagkeresetet állapított meg, a második határozat 331 874 Ft-ot. Az első határozat a nyugellátás kezdő napját 2020. szeptember 1. napjával, míg a második határozat pedig 2020. augusztus 1. napjával állapítja meg.

Az igénylő álláspontja szerint a nyugellátás kezdő napja helyesen 2020. augusztus 1., a nyugellátás összege pedig helyesen 278 407 Ft lenne, ami havi 12 827 Ft eltérést jelent a terhére. Figyelemmel arra, hogy 2020. december 31. napjáig 64 135 Ft tartozása áll fenn az nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek meg nem fizetett nyugdíj címén, az nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a különbözet megfizetésére köteles késedelmi kamattal együtt, továbbá a 2021. évre vonatkozó nyugdíjemelés során figyelembe kell vennie a különbözetet. Mindezek alapján igénylő kérte, hogy a bíróság kötelezze a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervet az átlagkereset és ebből kifolyólag a nyugellátás összegének felülvizsgálatára. Kötelezze továbbá arra is, hogy a 2020. november 19. napján kelt levélben hivatkozott tájékoztatást eredetben bocsássa rendelkezésre, és a nyugellátás megállapításának tételes levezetését tárja fel írásban az ellenőrizhetőség érdekében.

A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 89. § (1) bekezdés b) pontjára, a Tny. 43. § (2) bekezdés c) pontjára, valamint a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 103/E. § (2) és (3) bekezdésére hivatkozott. Az nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv által szolgáltatott részletes elszámolás alapján sem látta levezethetőnek, hogy a nyugdíj előleget megállapító határozatban átlagkereseteként meghatározott összeg pontosan mely okok alapján változott meg úgy, hogy amiatt közel 15 000 Ft-tól esik el havonta.

A nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv védiratában a kifejtette, hogy ha a Tny. szerint a nyugellátásra való jogosultság fennáll, de a nyugellátás összege a tárgyévi nyugdíj-megállapításhoz tartozó valorizációs szorzószámok hiánya adathiány vagy egyéb ok miatt az eljárás megindulásától számított harminc napon belül nem határozható meg, nyugdíjbiztosítási igazgatási szervként nyugdíj előleget állapít meg. A nyugellátás megállapításakor a nyugdíjelőleget megállapító határozatban foglaltak nem kötik, kivéve, ha a nyugdíjelőleget megállapító határozatot a közigazgatási bíróság már elbírálta. Ha a nyugdíjelőleget megállapító határozat véglegessé válását követően új tény, adat vagy bizonyíték jut tudomására, ezzel összefüggő kérdésben a közigazgatási bíróság határozatában foglaltaktól eltérhet. Az öregségi nyugdíj előleg a rendelkezésre álló béradatok alapján kerül megállapításra, ahogyan ezt a határozat indokolási része is tartalmazza, és csak ezt követően kerül sor az ellátás megállapítására vonatkozó kérelem teljes körű elbírálását tartalmazó határozat meghozatalára, amelyben az előleg megállapítását követően tudomására jutott tényeket, adatokat is figyelembe veszi az eljáró hatóság.

A per tárgyát képező határozatban a hiányzó adatok beérkezését követően megállapította, hogy a igénylő az igénybejelentő lap szerint 2020. augusztus 1. napjától is jogosult lehet a kedvezményes öregségi nyugdíjra, ezért az öregségi nyugdíjat megállapító határozatban a folyósítás kezdeteként ezt a napot jelölte meg. A gyermeken alapuló szolgálati idő vonatkozásában a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv hivatkozott a Tny vhr. 29. § (10) bekezdésében foglaltakra. A tájékoztatási igény tekintetében a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv utalt a Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatóság, mint nyugdíjfolyósító szerv hatáskörére. Kifejtette, miszerint a megküldött elszámoláson nagybetűvel szerepelt, hogy az előleg címén 2020. szeptember 1. napjától megállapított öregségi nyugdíj elszámolása történt meg. Az öregségi nyugdíjat megállapító határozat nyugdíjfolyósító szervhez történő beérkezését követően ismételt elszámolás történik, melyről részletes tájékoztatást igénylő a folyósító szervtől kérhet, valamint a tájékoztató levél megküldését e szervtől kérheti.

Igénylő által a jelen per tárgyát képező határozat ellen benyújtott keresetlevél bíróságra való felterjesztését követően az nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv 2021. február 5. napján kelt határozatával a 2020. augusztus 1. napjától megállapított öregségi nyugdíj összegét 2021. március 1. napjától elrendelt folyósítással havi 264 315 Ft-ra korrigálta. Az igénylő szolgálati ideje változatlanul 40 év 237 nap maradt. Átlagkeresetének összege 331 974 Ft-ról 330 392 Ft-ra módosult. A nyugellátás összege az átlagkereset 80%-a, ezért a nyugellátás összege 265 580 Ft-ról 264 315 Ft-ra csökkent.

A Tny. 73. § (1) bekezdése alapján, ha a nyugellátásra való jogosultság fennáll, de a nyugellátás összege a tárgyévi nyugdíj-megállapításhoz tartozó valorizációs szorzószámok hiánya, adathiány vagy egyéb ok miatt az eljárás megindulásától számított harminc napon belül nem határozható meg, a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv nyugdíj előleget állapít meg. A (2) bekezdés szerint a nyugdíjelőleget a rendelkezésre álló adatok, a hatályos valorizációs szorzószámok és a nyugellátás megállapítására vonatkozó rendelkezések alapján hivatalból határozattal kell megállapítani. A (3) bekezdés szerint a nyugellátás megállapításakor a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervet a nyugdíjelőleget megállapító határozatban foglaltak nem kötik, kivéve, ha a nyugdíjelőleget megállapító határozatot közigazgatási bíróság már elbírálta. Ha a nyugdíj előleget megállapító határozat véglegessé válását követően új tény, adat vagy bizonyíték jut a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv tudomására, ezzel összefüggő kérdésben a közigazgatási bíróság határozatában foglaltaktól eltérhet. A (4) bekezdés értelmében az igénylő a nyugdíj előleget megállapító határozatban és a nyugellátást megállapító határozatban egyaránt feltüntetett megállapításokat a nyugellátást megállapító határozattal szembeni jogorvoslat során akkor is vitathatja, ha a nyugdíj előleget megállapító határozattal szemben nem élt jogorvoslattal.

A Tny vhr. 14. § 11. pontja szerint a havi átlagkereset meghatározása során a kereseti (jövedelmi) adatokat a nyugdíjbiztosítás nyilvántartása alapján kell számításba venni. A nyugdíjbiztosítási nyilvántartásban nem szereplő keresetre (jövedelemre) vonatkozó adatokat a foglalkoztatónak, illetve jogutódjának az egykorú munkaügyi, bérszámfejtési, könyvelési nyilvántartásai alapján kiállított írásbeli igazolásával, ennek hiányában más egykorú okirattal – így különösen a Tbj. 47. §-ának (3) bekezdése vagy 50. §-ának (6) bekezdése szerinti foglalkoztatói igazolással, a személyi jövedelemadó megállapításához a foglalkoztató által kiadott igazolással, a kereset (jövedelem) kifizetését, elszámolását igazoló bizonylattal, munkakönyvvel, személyijövedelemadó-bevallással – lehet igazolni.

A Tny vhr. 66/B. §-a szerint a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek a nyugellátások és a hatáskörükbe tartozó más ellátások megállapítása és folyósítása, az egyeztetési eljárás, valamint az e rendelet szerinti más eljárások során a Központ által jóváhagyott központi szakmai informatikai rendszert kötelesek használni.

Mivel igénylő kereseti kérelmében azt állította, hogy az nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv tévedett, amikor a jövedelmi adatai alapján 331 874 Ft-ban állapította az átlagkeresetét, a bíróság felhívta annak pontos meghatározására, hogy melyik időszakra vonatkozó jövedelmét nem számolta el a hatóság, valamint az erre vonatkozó igazolások csatolására. Az igénylő nem teljesítette a felhívást, így e körben csupán az a nyilatkozata állt rendelkezésre, amely szerint azért vitatja az átlagkereset összegét, mert kevesebb a nyugdíjelőleget megállapító határozatban rögzített 348 009 Ft-nál.

A bíróság hangsúlyozza, az öregségi nyugdíj előleget megállapító határozat meghozatalára akkor kerül sor, ha a nyugellátásra való jogosultság fennáll, de a nyugellátás összege adathiány vagy egyéb ok miatt az eljárás megindulásától számított harminc napon belül nem határozható meg. Ezen határozat meghozatala során a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnek nem áll még rendelkezésre valamennyi adat ahhoz, hogy a nyugdíj összegéről végleges döntést hozzon. Mindössze becslés alapján határoz meg egy összeget, melyet követően további adategyeztetés, iratok beszerzése stb. történik. Mindezek alapján a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv véglegesen megállapítja a nyugellátást, melynek során nem kötik a nyugdíjelőleget megállapító határozatban foglaltak. Erre figyelemmel önmagában az az igénylői hivatkozás, hogy az előleget megállapító határozatban nagyobb összeg került meghatározásra, nem alkalmas annak bizonyítására, hogy az átlagkereset tévesen került meghatározásra. A bíróság mindezek alapján megállapította, hogy az nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv határozata igénylő leszállított keresetében vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért a keresetet a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján elutasította. (Fővárosi Törvényszék K. 701.556/2021/12.)

---