Özvegyi nyugdíj élettársi kapcsolat esetén

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az élettársi kapcsolat fennállását, az érzelmi és gazdasági kötődés meglétét különösen körültekintően kell vizsgálni az özvegyi nyugdíjra való jogosultsághoz. Özvegyi nyugdíjat a házastárs, az elvált házastárs és az élettárs kaphat. A férfiak és a nők azonos feltételek mellett jogosultak özvegyi nyugdíjra. A házastársától elvált, illetve az egy évnél hosszabb ideje külön élő személy özvegyi nyugdíjra jogosultságához az egyéb feltételeknek is fenn kell állniuk.

Az élettárs akkor jogosult özvegyi nyugdíjra, ha az élettársával ennek haláláig egy év óta megszakítás nélkül együtt élt és gyermekük született. Ha gyermekük nem született, akkor tízévi együttélés szükséges a jogosultsághoz. Ha az élettársak korábban házasságban éltek, és a házasságot jogerős bírói ítélet felbontotta, a házasság felbontását követő együttélési idő vehető csak figyelembe. Amennyiben az élettársak korábban bejegyzett élettársi kapcsolatban éltek, és a bejegyzett élettársi kapcsolatot bírói ítélet felbontotta vagy közjegyző nemperes eljárásban megszüntette, csak a bejegyzett élettársi kapcsolat felbontását, megszüntetését követő együttélési idő vehető figyelembe az élettárs özvegyi nyugdíjra jogosultsága szempontjából. Élettársa után nem jogosult özvegyi nyugdíjra az, aki a halált megelőző egyévi (közös gyermek esetén), illetve tízévi együttélési időszak vagy ennek egy része alatt özvegyi nyugdíjban vagy baleseti özvegyi nyugdíjban részesült. Az élettársak együttélését bizonyítottnak kell tekinteni, ha a kérelmező a Tny. 45. § (2) bekezdésében meghatározott ideig a jogszerzővel azonos lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkezett, és az ellenkezőjére utaló tény vagy körülmény az eljárás során nem merült fel.

A következőkben egy érdekes esetet mutatunk be: a társadalombiztosítási szerv a felperes özvegyi nyugdíj iránti igényét elutasította a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 45. § (2) bekezdése alkalmazásával a felperes és a jogszerző kapcsolata a vizsgált időszakban jogi szempontból nem minősült élettársi kapcsolatnak, a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a jogszerzővel, annak halálát megelőző egy évben megszakítás nélkül érzelmi és gazdasági közösségben együtt élt volna. A bíróság a felperes keresetét elutasította, mert a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes és a jogszerző között az élettársi kapcsolat a vizsgált időszakban ténylegesen nem állt fenn.

A Kúria a jogerős ítéletet a következő indokokkal hagyta helyben: a felperes özvegyi nyugdíjra jogosultsága elbírálásához azt kellett vizsgálni, hogy a Tny. 45.  § (1) bekezdése és (2) bekezdés a) pontja szerinti feltételek, mely szerint özvegyi nyugdíjra az élettárs is jogosult, amennyiben az igénylő a jogszerzővel, mint „az élettársával annak haláláig egy év óta megszakítás nélkül együtt élt” teljesültek-e. Az özvegyekre vonatkozó egyéb feltételek teljesítése esetén csak akkor jogosult özvegyi nyugdíjra a túlélő élettárs, ha – a perbeli esetre vonatkoztatva – az elhunyt jogszerzővel annak halálakor már legalább egy év óta megszakítás nélkül együtt élt. Az élettárs fogalmát a perbeli időben hatályos régi Ptk. 685/A. §.-a határozta meg. Az élettársi kapcsolat közigazgatási eljárás nélkül, magával az életközösség létesítésével létrejön és akkor ér véget, ha az élettársak egymással házasságot kötnek, illetve bejegyzett élettársi viszonyt létesítenek, vagy az életközösségük megszűnik.

Nem állapítható meg az özvegyi nyugdíj az élettársnak, ha a megkívánt együttélési idő nem folyamatos, és abban az esetben sem, ha az előírt idő az életközösség megszakadását megelőzően már megszakítás nélkül letelt, ugyanis a jogosultsághoz a halált közvetlenül megelőzően kell az egy év folyamatos együttélési időt bizonyítani. Nem számít az együttélés megszakadásának és nem zárja ki a tartós érzelmi és gazdasági közösségi kapcsolat élettársi jellegűvé minősítését a szokásos átmeneti külön lakás mellett az sem, ha a körülmények miatt a teljes körű élettársi kapcsolat vagy valamely eleme egyes időszakokban indokoltan nem valósul meg, például, ha az egyik fél állapota miatt tartós gyógykezelésre egészségügyi intézménybe vagy bentlakásos szociális intézménybe kerül (BH 2001.596.). Az érzelmi, gazdasági kapcsolat fennmaradásának kérdésében a túlélő élettárs nyilatkozata az irányadó, ha nem merül fel az eljárás során ezzel ellentétes adat. Ellentmond az élettársi kapcsolat fennállásának, ha valamelyik fél hatóság előtt korábban úgy nyilatkozott, hogy a bizonyítandó együttélési idő alatt a közös lakásból elköltözött (Mfv.III.10.508/2014/7.) és az is, ha a bizonyítandó együttélési idő alatt zajlott polgári perben a felek nem úgy nyilatkoztak, hogy élettársak volnának (Mfv.III.10.211/2014/9.). A közös háztartás a felek tényleges együttlakását, életvitelszerű közös életét (együttes étkezés, pihenés, háztartásvezetés, stb.) jelenti, ettől a feltételtől azonban az együttlakást akadályozó tárgyi körülmények miatt (pl. tartós betegség gyógykezelése, vidéki, vagy külföldi munkavállalás, stb.) el lehet tekinteni (BH1988.358.). Egymagában nem akadályozza a kapcsolat élettársi jellegének megállapítását az, ha a teljes körű élettársi kapcsolat egy-egy eleme a körülmények által indokoltan, bizonyos időszakban nem állapítható meg. Ha az igénylő és a jogszerző kapcsolata ez utóbbi állapota és intézeti elhelyezése folytán sajátosan alakul nem zárja ki a köztük fennálló tartós, érzelmi és gazdasági közösségi kapcsolatnak az élettársi jellegűvé minősítését (BH2001.596.).

A felperes és a jogszerző kapcsolata élettársi jellegűvé minősítése a jelen ügyben nem azért volt kizárható, mert a jogszerző a gondozását biztosítandó egészségügyi intézményben került elhelyezésre, vagy mert cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezése okán a hozzátartozói helyett hivatásos gondnok kezeli a vagyonát, hanem azért, mert a felperes sem az érzelmi kapcsolat fennállását, sem a közös gazdálkodás megvalósulását nem tudta bizonyítani, amely bizonyítatlanságot a felperes terhére kellett értékelni. ( Kúria, Kfv.VII.37.486/2020/5.)

---