Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Érdemben nőtt a hazai k+f ráfordítások összege, az e területen dolgozók foglalkoztatottakhoz viszonyított aránya pedig rekordszintre emelkedett az elmúlt évben. A növekvő aktivitás főként a vállalkozásoknak köszönhető. Az InfoTandem heti infografikája.
A magyarországi kutatás-fejlesztési ráfordítások 2013-an 420 milliárd forintot tettek ki, ami 15,5 százalékos emelkedésnek felel meg; ilyen gyors növekedésre az elmúlt 10 évben nem volt példa. Más releváns mutatóknál is rendre javulást mértek. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a kutatóhelyek száma 2,2 százalékkal, 3159-re nőtt, a k+f tevékenységgel foglalkozók tényleges létszáma – 3,1 százalékkal gyarapodva – 58,2 ezer főre emelkedett, a teljes munkaidejű dolgozókra átszámított 38,2 ezres létszám pedig 6,8 százalékos bővülést jelez 2012-höz képest. A két létszámadat eltérése azt tükrözi, hogy a tényleges létszámba soroltak átlagosan munkaidejük kétharmadát töltötték kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos feladatokkal. Az államháztartási szektorba tartozó kutatóhelyeken és a vállalkozásoknál négyötödös volt ez a ráta, a felsőoktatásban azonban – ahol az oktatás a főtevékenység – csupán bő egyharmados.
A számított létszámot az összes foglalkoztatottra vetítve minden korábbinál magasabb, 0,97 százalékos arányt kapunk, vagyis tavaly minden 10 ezer dolgozóra 97 kutató-fejlesztő jutott. A kutatóhelyekhez köthető beruházások 1,63 százalékot hasítottak ki a nemzetgazdasági invesztíciókból, ami különösen az egy évtizeddel korábbi helyzettel összevetve mutat látványos emelkedést: 2004-ben még csupán 0,60 százalékon állt e mutató. A k+f ráfordítások GDP-ből való részesedése is érdemben nőtt, elérve az 1,44 százalékot.
A kutatás-fejlesztési tevékenység erősödése leginkább az e területen aktív vállalkozásoknak köszönhető. Az államháztartáshoz tartozó műhelyekben a létszám stagnált, a felsőoktatásban pedig tartós lemorzsolódás figyelhető meg. A kutatóhelyek mérete mindeközben növekszik. Amíg 10 évvel ezelőtt az egy kutatóhelyre jutó számított létszám átlagosan 9 fő volt, addig tavaly már meghaladta a 12-őt. A szektorok között nagyok a különbségek; egy állami kutatóhelyen például teljes munkaidejű dolgozóra átszámítva 60 fő végzett k+f feladatokat az elmúlt évben, a felsőoktatásban pedig ennek egytizede.
A kutató-fejlesztő helyek közül tavaly 1712 vállalkozás, 1317 pedig valamelyik felsőoktatási intézmény keretei között tevékenykedett, s mindössze 130 tartozott az államháztartási körbe. Míg a vállalkozási kutatóhelyek mezőnyében egyre több a szereplő, a másik két szektorhoz tartozók száma folyamatosan szűkül. Ágak szerint vizsgálódva a kutatóhelyek közül a műszaki tudományok bő egyharmaddal, a természettudományok egynegyeddel részesednek.
|
Szabályzattár több mint 30 elérhető szabályzattal
Teljesítse az előírásokat, és szervezze meg cége hatékony működését!
A tartalomból: szervezeti és működési szabályzat, számviteli politika, pénzkezelési szabályzat, transzferár-nyilvántartás minta, cafeteria szabályzat, munkavédelmi szabályzat, kollektív szerződés stb.
|
 |
A kutatás-fejlesztéssel teljes vagy részmunkaidőben foglalkozó 58,2 ezer emberből 37,8 ezer a kutató. Utóbbiakon belül alig több mint 30 százalékot tesz ki a nők aránya, akik az összlétszámból is csak 39 százalékkal részesednek. Szektorok szerint is markánsak a nemek szerinti különbségek: a vállalkozásoknál a férfiak aránya 75 százaléknál magasabb, a felsőoktatásban némileg 50 százalék feletti.
A k+f személyzet iskolázottsági szintje stabilan magas, a diplomások aránya 77 százalék körüli; a kutatók 98 százalékának van felsőfokú végzettsége. Utóbbiak 65 százaléka 45 évesnél fiatalabb; az 55 évesek és idősebbek aránya 17 százalékos.
