Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A magyarok közel egyharmada, bő 3 millió ember tartozott tavaly a szegénység által fenyegetettek közé. A leginkább veszélyeztetettek a gyerekek, náluk a rizikó 10 százalékponttal meghaladja az országos átlagot. Az InfoTandem heti infografikája.
Magyarországon több mint 3 millió ember, a teljes lakosság bő 31 százaléka volt kitéve 2013-ban a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának. A helyzet valamivel javult a megelőző évhez képest – az érintettek köre 2,4 százalékponttal, összesen 241 ezer fővel szűkült –, ám a népességhez viszonyított létszámarány így is jóval felette volt az Európai Unió egynegyedes átlagának. Fontos azonban megjegyezni, hogy a szóban forgó adat nem a szegények számát jelöli, hanem a szegénység kockázatának kitettekét. Ez egy tágabb kört takar, olyanokat is ide sorolva, akik a hagyományos jövedelmi megközelítésben nem számítanának szegénynek.
A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának mérésére szolgáló összetett – a jelenséget a lehető legtágabban értelmező – mutatót az Európai Unió dolgozta ki. Három dimenzió együttes vizsgálatáról van szó, amelynek során a jövedelemhiányt, az anyagilag elérhető javak körét és a munkaerőpiaccal való kapcsolatot egyaránt mérik.
Az első indikátor a relatív jövedelmi szegénység, amely a szegénységi küszöb alatt (a medián ekvivalens jövedelem 60 százalékánál kevesebből) élő háztartások tagjait veszi számba. A második mutató a súlyos anyagi depriváció, amely alapvető javakhoz való elégtelen hozzáférést, magyarán anyagi nélkülözést jelent. Itt kilenc különböző összetevőre kérdeznek rá, s súlyosan depriváltnak azokat tekintik, akik ezek közül legalább négyben érintettek. Végül a harmadik jelzőszám a nagyon alacsony munkaintenzitás, avagy munkaszegénység. Azon háztartások tagjai tartoznak ide, amelyekben a munkaképes korú szereplők lehetséges munkaidejük maximum egyötödét töltötték munkával a megelőző évben.
A szegénység kockázatának kitettek azok, akik a fenti háromból legalább egy dimenzióban érintettek; ez takarja tehát a fent említett – egészen pontosan 31,1 százalékos – hazai ráta. Ami az egyes dimenziókat illeti, a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint nálunk a súlyos anyagi depriváltak csoportja a legnépesebb, tavaly több mint 2,3 millióan tartoztak ide. Ez 23,9 százalékos lakosságaránynak felel meg, s a 2012-re vonatkozó felméréshez képest 2,9 százalékpontos javulást tükröz. Szintén mérséklődött valamelyest (0,3 százalékponttal) a nagyon alacsony munkaintenzításúak létszáma, de még így is 903 ezer ember tartozott közéjük. A relatív jövedelmi szegények aránya viszont 0,3 százalékponttal tovább nőtt, meghaladva az 1,43 millió főt. Az igazán súlyos helyzetben azok vannak, akiket mindhárom dimenzió egyszerre sújt: számuk tavaly 18 ezerrel, 461 ezer főre emelkedett.
A hazai felmérés egyik legdrámaibb eredménye, hogy életkor szerint vizsgálódva valamennyi szegénységi dimenziót illetően a 18 év alatti gyermekek tartoznak a legveszélyeztetettebb csoportba. A szegénység vagy kirekesztődés kockázatának kitettek aránya körükben 10 százalékponttal meghaladja az országos átlagot, azaz minden 10 gyerekből 4-et érint. A legnagyobb rizikónak egyébként az egyszülős háztartások vannak kitéve: 61,5 százalékuk érintett legalább egy dimenzióban, s arányuk tavaly még nőtt is.
Egyébiránt az EU-ban 122,6 millió embert – az összlakosságon belül 24,5 százalékot – érintett a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata 2012-ben. Ez 0,3 százalékponttal kedvezőbb az előző évinél, s meglehetősen messze van még a 2020-ra kitűzött 95,7 milliós szinttől. A legjobb a helyzet a 14–16 százalékos mutatójú cseheknél, hollandoknál és finneknél. A másik végponton a bolgárok állnak, 48 százalékkal, de a görögök és a románok is a 35–41 százalékos sávba tartoznak.
