Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A munkavállalót munkáltatója külföldi kiküldetésre kötelezi, olyan országba, ahová útlevél is szükséges. Vajon kit terhelnek ilyenkor az útlevél elkészítésének költségei? Áthárítható-e ez a munkavállalóra arra hivatkozással, hogy az útlevelet a munkaviszonyon kívül is használhatja?
A Munka Törvénykönyve szerint a munkáltató köteles a munkavállalónak azt a költségét megtéríteni, amely a munkaviszony teljesítésével indokoltan merült fel. Az ilyen költségek megtérítését tehát nem lehet megtagadni. Az útlevél (vagy egy esetleges vízum) költsége kapcsán tehát abban kell állást foglalni, hogy ezek a munkaviszony teljesítése körében indokoltan felmerülő költségek-e. A külföldi kiküldetést ezek nélkül a munkavállaló nem tudja teljesíteni, hiszen hiányukban el sem juthat a munkavégzés helyére. Ezért a munkáltató e költségek megtérítésére köteles.
Ezen az sem változtat, hogy az útlevelet (esetleg a vízumot) a munkavállaló nem csak a munkájával összefüggésben használhatja. A magáncélú külföldre utazás puszta lehetősége önmagában nem mentesít a költségek megtérítése alól. Ez annál inkább így van, mert ma már egyre szűkebb körben van szükség útlevélre a magáncélú utazáshoz. Egy másik példával élve, a jogosítvány költségét is meg kell téríteni a munkavállaló részére, ha a munkáltató gépkocsivezetésre kívánja kötelezni, éspedig abban az esetben is, ha a munkavállalónak saját autója is van. Az ugyanis a munkavállaló szabad döntése, hogy magáncélra nem hosszabbítja meg (nem igényli) a jogosítványát, mert ennek költségét nem kívánja vállalni.
A fentiekhez képest sajátos esetet jelent, ha a munkáltató már eleve az állás betöltésének feltételéül szabta az útlevél meglétét (pl. egy olyan munkakör esetén, amelyben rendszeresen külföldön történik a munkavégzés). Álláspontom szerint ilyen esetben a feltétel ismeretében munkaviszonyt létesítő munkavállalónak kötelessége a saját költségén gondoskodni arról, hogy érvényes útlevele legyen a munkaviszony fennállása alatt.A Munka Törvénykönyve egyébként is lehetővé tesz, hogy noha főszabály szerint a munkáltató köteles a munkavégzéshez szükséges feltételeket biztosítani, a felek ettől eltérően állapodjanak meg. Így nem jogellenes, ha a munkáltató és a munkavállaló kifejezetten megállapodnak, hogy valamely munkaeszközről, így például az útlevélről a munkavállaló maga gondoskodik. A viták elkerülése érdekében ezt célszerű világosan rendezni magában a munkaszerződésben.
|
Iratkozzon fel napi cikkértesítőnkre
|
 |
Kérdéses lehet, hogy a fentiek alapján hátrányba kerülnek-e azok a munkavállalók, akik egy külföldi út felmerülésekor már rendelkeznek útlevéllel, ezért annak kiállítási költségét a munkáltatónak nem kell átvállalni. Megítélésem szerint a munkavállalónak ilyenkor nem jár önmagában azért kompenzáció, mert ha nem lett volna útlevele, akkor most azt a munkáltató költségén készíttethette volna el. A törvény ugyanis úgy rendelkezik, hogy a munkáltatónak a munkaviszony teljesítésével összefüggésben indokoltan felmerülő költséget kell megtérítenie. Ha nem merül fel költség, nincs is mit megtéríteni. (Hasonló okokból nem kell más juttatással kompenzálni a helyben lakó munkavállalót azért, mert ő a távolról bejáró kollégákkal szemben nem jogosult utazási költségtérítésre.) Más kérdés, hogy ha utóbb a munkavállalónak lejár a saját költségén kiállíttatott útlevele, a munkáltató csak akkor kötelezheti annak meghosszabbítására, ha a költségeket megtéríti.
A költségtérítést a bírói gyakorlat nem tekinti munkabérnek, hiszen annak funkciója nem a munka díjazása, hanem egy, a munkavégzés során, a munkáltató érdekében felmerült költség ellentételezése. A jelen esetben az útlevél költségének megtérítésével a munkavállaló nem jut többletbevételhez, hiszen csak a munka elvégzésével kapcsolatos kiadásait térítik meg számára.Befejezésül hozzá kell tennünk, hogy az útlevél költségei körüli viták sokszor azért meglepőek, mert ez jelentéktelen összeget jelent egy külföldi út többi költségéhez képest (pl. szállás, utazás, étkezés), amelyek vitán felül a munkáltatót terhelik.
A Munka Törvénykönyve szerint a munkáltató köteles a munkavállalónak azt a költségét megtéríteni, amely a munkaviszony teljesítésével indokoltan merült fel. Az ilyen költségek megtérítését tehát nem lehet megtagadni. Az útlevél (vagy egy esetleges vízum) költsége kapcsán tehát abban kell állást foglalni, hogy ezek a munkaviszony teljesítése körében indokoltan felmerülő költségek-e. A külföldi kiküldetést ezek nélkül a munkavállaló nem tudja teljesíteni, hiszen hiányukban el sem juthat a munkavégzés helyére. Ezért a munkáltató e költségek megtérítésére köteles.
Ezen az sem változtat, hogy az útlevelet (esetleg a vízumot) a munkavállaló nem csak a munkájával összefüggésben használhatja. A magáncélú külföldre utazás puszta lehetősége önmagában nem mentesít a költségek megtérítése alól. Ez annál inkább így van, mert ma már egyre szűkebb körben van szükség útlevélre a magáncélú utazáshoz. Egy másik példával élve, a jogosítvány költségét is meg kell téríteni a munkavállaló részére, ha a munkáltató gépkocsivezetésre kívánja kötelezni, éspedig abban az esetben is, ha a munkavállalónak saját autója is van. Az ugyanis a munkavállaló szabad döntése, hogy magáncélra nem hosszabbítja meg (nem igényli) a jogosítványát, mert ennek költségét nem kívánja vállalni.
A fentiekhez képest sajátos esetet jelent, ha a munkáltató már eleve az állás betöltésének feltételéül szabta az útlevél meglétét (pl. egy olyan munkakör esetén, amelyben rendszeresen külföldön történik a munkavégzés). Álláspontom szerint ilyen esetben a feltétel ismeretében munkaviszonyt létesítő munkavállalónak kötelessége a saját költségén gondoskodni arról, hogy érvényes útlevele legyen a munkaviszony fennállása alatt.A Munka Törvénykönyve egyébként is lehetővé tesz, hogy noha főszabály szerint a munkáltató köteles a munkavégzéshez szükséges feltételeket biztosítani, a felek ettől eltérően állapodjanak meg. Így nem jogellenes, ha a munkáltató és a munkavállaló kifejezetten megállapodnak, hogy valamely munkaeszközről, így például az útlevélről a munkavállaló maga gondoskodik. A viták elkerülése érdekében ezt célszerű világosan rendezni magában a munkaszerződésben.
Kérdéses lehet, hogy a fentiek alapján hátrányba kerülnek-e azok a munkavállalók, akik egy külföldi út felmerülésekor már rendelkeznek útlevéllel, ezért annak kiállítási költségét a munkáltatónak nem kell átvállalni. Megítélésem szerint a munkavállalónak ilyenkor nem jár önmagában azért kompenzáció, mert ha nem lett volna útlevele, akkor most azt a munkáltató költségén készíttethette volna el. A törvény ugyanis úgy rendelkezik, hogy a munkáltatónak a munkaviszony teljesítésével összefüggésben indokoltan felmerülő költséget kell megtérítenie. Ha nem merül fel költség, nincs is mit megtéríteni. (Hasonló okokból nem kell más juttatással kompenzálni a helyben lakó munkavállalót azért, mert ő a távolról bejáró kollégákkal szemben nem jogosult utazási költségtérítésre.) Más kérdés, hogy ha utóbb a munkavállalónak lejár a saját költségén kiállíttatott útlevele, a munkáltató csak akkor kötelezheti annak meghosszabbítására, ha a költségeket megtéríti.
A költségtérítést a bírói gyakorlat nem tekinti munkabérnek, hiszen annak funkciója nem a munka díjazása, hanem egy, a munkavégzés során, a munkáltató érdekében felmerült költség ellentételezése. A jelen esetben az útlevél költségének megtérítésével a munkavállaló nem jut többletbevételhez, hiszen csak a munka elvégzésével kapcsolatos kiadásait térítik meg számára.Befejezésül hozzá kell tennünk, hogy az útlevél költségei körüli viták sokszor azért meglepőek, mert ez jelentéktelen összeget jelent egy külföldi út többi költségéhez képest (pl. szállás, utazás, étkezés), amelyek vitán felül a munkáltatót terhelik.
