A pótszabadság és a betegszabadság elszámolása is változik

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A júniusban elfogadott 2013. évi CIII. törvény jelentősen módosítja a szabadságok kiadását is. Míg a változásokat összefoglaló cikkünk első részében elsősorban a munkaidőre koncentráltunk, ebben  a részben mindent megtudhatnak arról, hogyan változik augusztustól a szabadság szabályozása.

Pótszabadság egészségi fogyatékosság esetén – bővülő körben

A Módtv. 8. § (5) bekezdése kiegészítette az Mt. 120. §-át, így már nem csak a rehabilitációs szakértői szerv által megállapított legalább ötven százalékos mértékű egészségkárosodás esetén jár évenként öt munkanap pótszabadság. A törvénymódosítás alapján erre válik jogosulttá a fogyatékossági támogatásra vagy vakok személyi járadékára jogosult munkavállaló. A pótszabadságra való jogosultság megállapításához meg kell tudnunk, kinek jár az előbb említett támogatás, illetőleg járadék.

A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény szerint a fogyatékossági támogatás a súlyosan fogyatékos személy részére az esélyegyenlőséget elősegítő, havi rendszerességgel járó pénzbeli juttatás.

A támogatás célja, hogy – a súlyosan fogyatékos személy jövedelmétől függetlenül – anyagi segítséggel járuljon hozzá a súlyosan fogyatékos állapotból eredő társadalmi hátrányok mérsékléséhez [22. §]. Fogyatékossági támogatásra az a 18. életévét betöltött súlyosan fogyatékos, az ellátás igénylésének időpontjában Magyarországon élő magyar állampolgár, letelepedett, valamint bevándorolt jogállású személy, továbbá a magyar hatóság által menekültként, illetve hontalanként elismert személy jogosult, akinek

• a) segédeszközzel vagy műtéti úton nem korrigálható módon látóképessége teljesen hiányzik vagy alig-látóként minimális látásmaradvánnyal rendelkezik és ezért kizárólag tapintó-halló életmód folytatására képes (látási fogyatékos),
• b) hallásvesztesége olyan mértékű, hogy a beszédnek hallás útján történő megértésére segédeszközzel sem képes, feltéve, hogy
• ba) halláskárosodása 25. életévének betöltését megelőzően következett be, vagy
• bb) halláskárosodása mellett a hangzó beszéd érthető ejtése elmarad (hallási fogyatékos),
• c) értelmi akadályozottsága genetikai, illetőleg magzati károsodás vagy szülési trauma következtében, továbbá tizennegyedik életévét megelőzően bekövetkező súlyos betegség miatt középsúlyos vagy annál nagyobb mértékű (értelmi fogyatékos),
• d) állapota a személyiség egészét érintő fejlődés átható zavara miatt, az autonómia-tesztek alapján súlyosnak vagy középsúlyosnak minősíthető,
• e) a mozgásrendszer károsodása, illetőleg funkciózavara miatt helyváltoztatása a külön jogszabályban meghatározott segédeszköz állandó és szükségszerű használatát igényli, vagy a külön jogszabály szerinti mozgásszervi betegsége miatt állapota segédeszközzel eredményesen nem befolyásolható (mozgásszervi fogyatékos),
• f) az a)-e) és h) pontban meghatározott súlyos fogyatékosságok közül legalább két fogyatékossága van (halmozottan fogyatékos),
• g) hallásvesztesége olyan mértékű, hogy a beszédnek hallás útján történő megértésére segédeszközzel sem képes és az a), c)-e) és h) pontok valamelyikében megjelölt egyéb fogyatékossága is van (halmozottan fogyatékos),
• h) állapota kromoszóma-rendellenesség miatt súlyosnak vagy középsúlyosnak minősíthető [23. § (1) bekezdés].

Ugyancsak a 1998. évi XXVI. törvényben találunk rendelkezést a vakok személyi járadékáról. A 29/A. § (2) bekezdésének – egyébként június 1-től hatályos rendelkezése szerint e járadék összege havi 16 160 forint. ( A vakok személyi járadékát 2014. január 1-jétől a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvénynek a nyugellátások évenkénti rendszeres emelésére vonatkozó szabályai szerint, azzal megegyező mértékben emelni kell.) Az a munkavállaló, aki e járadékban részesül, ugyancsak jogosult az öt munkanapnyi pótszabadságra.

Az apák pótszabadsága – nincs arányosítás

A Módtv. 8. § (6) bekezdése kiegészítette az Mt. 121. § (1) bekezdését. A változás hátterében az apák részére járó pótszabadság áll. Az újdonsült apáknak gyermekük születése esetén, legkésőbb a születést követő második hónap végéig, öt, ikergyermekek születése esetén hét munkanap pótszabadság jár, amelyet kérésüknek ének megfelelő időpontban kell kiadni. A szabadság akkor is jár, ha a gyermek halva születik vagy meghal.

A Módtv. alapján e pótszabadságra való jogosultság megállapításakor nem alkalmazható azon rendelkezés, mely szerint, a munkavállaló részére, ha munkaviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg a szabadság arányos része jár. Azzal, hogy az Mt. a korábbi munkaidő-kedvezmény helyett pótszabadsággal honorálja az apaságot, rosszabb helyzetbe hozta azon apukákat, akik a gyermek születése évében csak részben váltak szabadságra jogosulttá.

Amennyiben például a munkavállaló július 1-jén kezdi meg munkaviszonyát, és az Mt. – módosítás hatályba lépése előtt – július 31-ig – születik meg gyermeke, 5 helyett – a kerekítés szabályának alkalmazásával – 3 munkanap pótszabadság jár csak.  Amint az Indokolás leszögezi: összhangban az adott jogintézmény rendeltetésével, törvénymódosítás biztosítani kívánja, hogy gyermek születése esetén az apa – függetlenül a munkaviszony kezdetének időpontjától – mindig a teljes pótszabadság tartamára mentesülhessen a rendelkezésre állási és a munkavégzési kötelezettség alól, azaz e körben ne kerüljön sor arányosításra.

A Módtv. 9. § (2) bekezdése alapján az apák pótszabadságára vonatkozó új szabályt a törvénymódosítás hatálybalépését követően született gyermek esetén kell alkalmazni…

---