Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Munka Törvénykönyve számos polgári jogi szabályt a munkaviszonyban is alkalmazni rendel. Első ránézésre egyértelműnek tűnik, hogy a Ptk. mely szakaszai irányadóak a munkajogban is, ám a két törvény egybeolvasásával számos zavaró kérdés merülhet fel. Lássuk ennek példáit a munkajogi kárfelelősség kapcsán!
A Munka Törvénykönyve számos polgári jogi szabályt a munkaviszonyban is alkalmazni rendel. Első ránézésre egyértelműnek tűnik, hogy a Ptk. mely szakaszai irányadóak a munkajogban is, ám a két törvény egybeolvasásával számos zavaró kérdés merülhet fel. Lássuk ennek példáit a munkajogi kárfelelősség kapcsán!
A kárfelelősség kapcsán a Munka Törvénykönyve (Mt.) a következő, lakonikus tömörségű mondattal utal az alkalmazandó polgári jogi szabályokra: a kár megtérítésére egyebekben a Ptk. 6:518–534. §-a szabályait kell alkalmazni. Az „egyebekben” szó szerepeltetése arra utal, hogy minden olyan kérdésben, amelyet az Mt. nem szabályoz külön, a Ptk. az irányadó. Az Mt. tehát speciális a Ptk.-hoz, mint általános szabályhoz képest. Így a felhívott Ptk. szabályok közül nem kell alkalmazni a munkáltatói kárfelelősségre azokat, amelyeket az Mt. eltérően rendez.
Ezt a rendező elvet azonban nem is olyan egyszerű végigkövetni, ha elolvassuk a Ptk. vonatkozó előírásait. Számos olyan szabály van ugyanis, amelyek szó szerint megtalálhatóak az Mt.-ben is, míg másokat eltérően rendez a munkajog, végül, egyes szabályoknál kérdéses, vajon érdemben eltérőek-e a munkajogi megfelelőiktől, ezáltal kell-e őket alkalmazni a munkaviszonyban is.
| Ptk. Mesterhármas |
|---|
|
Az új Ptk. három aspektusból – szerkesztőbizottsági tag, ügyvéd és bíró szemével. A sorozat rendezvényei: 2014.09.16. Családjog – Dr. Szeibert Orsolya, Dr. Szűcs Andrea, Kristófné Dr. Kontra Erzsébet Helyszín: Budapesti Ügyvédi Kamara |
Értelmezési gondot nem okoz, amikor a két törvény azonos előírást tartalmaz, csak éppen felesleges volt az utaló szabályba olyan Ptk. rendelkezéseket is belefoglalni, amelyeket az Mt. is kimond. Ilyen például a kárfelelősség alól különös méltányosságból való bírósági mentesítés, a kártérítési járadék megváltoztatására és megszüntetésére vonatkozó szabály, vagy az általános kártérítés.
Az Mt. eltérő rendelkezései miatt biztosan nem kell alkalmazni a Ptk. következő szabályait, noha az utaló szabály ezeket is felhívja. A munkáltató kárfelelőssége objektív, ezért itt a felelősség jogalapjára és a kimentésre vonatkozó általános szabály nyilvánvalóan nem alkalmazható (Ptk. 6:519. §). Hasonlóan, a károsulti közrehatás esetén a kármegosztás arányára vonatkozó szabályt is félre kell tenni, hiszen ezt a Ptk. elsősorban a felróhatóság arányában állapítja meg, ami nem értelmezhető a munkáltató objektív felelőssége mellett [Ptk. 6:525. § (2) bek.]. A munkáltató kártérítési felelősségére vonatkozó Mt.-beli szabályok relatív diszpozitívak, azoktól tehát mind kollektív szerződés, mind munkaszerződés csak a munkavállaló javára térhet el. Ez azt is jelenti, hogy a munkaviszonyban nincs mód a munkáltatói károkozásért való felelősség korlátozására vagy kizárására sem. Ugyanakkor a munkavállalói kárfelelősség esetén a munkavállalói felelősség Ptk. szerinti korlátozása vagy kizárása a munkavállaló javára szóló eltérésnek minősül, ezért lehetséges (Ptk. 6:526. §).
A munkavállalói kárfelelősség mértéke enyhe gondatlanság esetén négyhavi távolléti díjban maximalizált, amelyet kollektív szerződés nyolc havi távolléti díjra emelhet. Ebből eredően a munkavállalói kárfelelősségre nem alkalmazható a teljes kárfelelősséget kimondó Ptk. szabály [Ptk. 6:522. § (1) bek.]. Míg a Ptk. szerint többek közös károkozása esetén a károkozók felelőssége a károsulttal szemben egyetemleges, az Mt. a több munkavállaló által együttesen okozott kárért a vétkesség, illetve a közrehatás arányában állapítja meg a felelősséget. Egyetemleges kötelezésnek csak szándékos károkozásnál van helye. Ezért a Ptk. 6:524. § (1) bekezdése a munkavállaló kárfelelősségre nem lehet irányadó.
Kérdéses az előreláthatóság polgári jogi szabályának alkalmazhatósága. Eszerint nem állapítható meg az okozati összefüggés azzal a kárral kapcsolatban, ezért azt nem is kell megtéríteni, amelyet a károkozó nem látott előre és nem is kellett előre látnia (Ptk. 6:521. §). A munkajogi szabályok ezzel szemben azt már nem követelik meg, hogy az előre nem látott kárt nem is kellett volna előre látnia a károkozónak. A két törvény egymáshoz való viszonyát meghatározó szabályokból nem világos, hogy az „egyebekben” alkalmazandó Ptk.-beli szakasz többletkívánalma irányadó e a munkaviszonyban is. Hasonló dilemma vethető fel a károsulti közrehatásra vonatkozó Ptk. 6:525. § kapcsán. Míg az Mt. csak kárenyhítési kötelezettségről beszél, addig a Ptk. a károsult kármegelőzési és kárelhárítási kötelezettségét is nevesíti, kimondva, hogy az e kötelezettségek felróható megszegéséből eredő kárt nem kell megtéríteni. Vajon a „szigorúbb” polgári jogi kötelezettséget meg kell követelni a munkaviszonyban is, vagy az Mt. tömörebb megfogalmazású szabálya ezt kizárja?
Az Mt. által alkalmazni rendelt 17 Ptk. szakasz közül egyesek tehát biztosan nem alkalmazhatóak a munkaviszonyban, mások viszont szó szerint megegyeznek az Mt. előírásaival. A fennmaradó rendelkezések közül pedig nem egy olyan van, amelyről nem dönthető el egyértelműen, vajon általános szabályként követni kell-e a munkajogban is, vagy ezt az Mt. kizárja. Tekintettel arra, hogy a munkaügyi perek között a kártérítési ügyek adják a második legtöbb eljárást, a kérdés egyértelmű rendezésére lett volna szükség, akár bekezdésenként megjelölve egy utaló szabályban, akár szó szerint átvéve az Mt. szövegébe az alkalmazandó szakaszokat.
| Ptk. Mustra – Borest és szakmai találkozó |
|---|
|
Az exkluzív boresten új megközelítésből hallgathatják meg ügyfeleink a Ptk. újdonságait. A sorozat rendezvényei: Kártérítési felelősség Amennyiben a teljes sorozatra jelentkezik, az ár magában foglalja a Tanulmányok az új Polgári Törvénykönyvhöz című kötetet is. |
