Adómentesség és adókedvezmények tartós befektetési szerződéssel
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Szja-törvény 2010 óta teszi lehetővé, hogy magánszemélyek befektetési szolgáltatókkal vagy hitelintézetekkel kötött tartós befektetési szerződés alapján részben vagy teljes egészében mentesüljenek a pénzügyi befektetéseik hozamát terhelő adók alól. A konstrukció népszerűsége évről évre nő, a részletes szabályokkal ugyanakkor kevesen vannak tisztában. Az alábbi összefoglaló egy a tartós befektetési szerződés lehetőségeinek gyakorlati kérdéseit bemutató cikksorozat első, áttekintő része.
A tartós befektetési szerződés szabályozásának legfontosabb sajátossága abban áll, hogy az adómentességet illetve az adókedvezményt olyan kötelezettségek felvállalása esetén teszi lehetővé, amelyek nem teljesítése esetén az adózónak semmilyen szankcióval nem kell számolnia, mindösszesen a befektetésein elért hozamot terhelő adófizetési kötelezettségnek kell eleget tennie. A konstrukció előnyeinek maximális kihasználása érdekében azonban érdemes áttekinteni a szabályozás technikai részleteit.
A tartós befektetésből származónak minősülő, azaz a feltételek teljesülése esetén adómentes, vagy adókedvezményt élvező jövedelem a 1995. évi CXVII. törvény 67/B. szakasza alapján kizárólag a befektetési szolgáltatóval vagy hitelintézettel kötött tartós befektetési szerződés alapján vezetett lekötési nyilvántartásban keletkezhet. Az elterjedt (téves) szóhasználattal ellentétben a tartós befektetési szerződés megkötése nem jelenti egy új számla megnyitását, egy, a szokásos tulajdonságokkal rendelkező számlán belül létrehozott, elkülönített nyilvántartás jön létre a szerződés alapján.
A törvényben használt „lekötési nyilvántartás” megnevezés ugyanakkor félrevezető lehet, ugyanis korántsem jelenti azt, hogy a tartós befektetési szerződéssel elérhető adómentesség vagy adókedvezmény csak több évre szóló egyedi befektetésekkel érhető el. Ellenkezőleg, a tartós befektetési szerződés alapján vezetett lekötési nyilvántartás főbb jellemzőit tekintve pontosan úgy működik, mint egy szokásos értékpapírszámla vagy egy betétek elhelyezésére alkalmas bankszámla, a lekötési nyilvántartáson belül folyamatosan lehetségesek mindazon tranzakciók, amelyek a lekötési nyilvántartásba nem vont eszközök esetében elérhetők, az idei évtől ez már a külföldi devizában denominált eszközökre is igaz. Ez alól legfeljebb egyes szolgáltatók szűkített termékpalettája jelenthet kivételt, szabályozási akadálya nincs a megtakarítások aktív kezelésének. A lekötési nyilvántartásokon belül a különböző befektetési eszközök közötti szabad átjárás egyetlen szabályozási szűk keresztmetszete az, hogy a tartós befektetési szerződés alapján vezetett lekötési nyilvántartásoknak két típusát definiálja a jogszabály, a két típus között pedig nem lehetséges az átjárás, külön szerződés alapján jönnek létre. Az egyik típusban a bankbetétek, takarékbetétek lehetnek, a másikban pedig az ellenőrzött tőkepiaci ügyletek révén elérhető eszközök, illetve azok a pénzügyi eszközök, amelyeknek a befektetési hozama egyébként kamatjövedelemnek minősülne. E második típusú lekötési nyilvántartás tehát jellemzően – bár nem kizárólag – az értékpapírok (állampapírok, vállalati kötvények, befektetési jegyek, kockázati tőkealap-jegyek, nyilvánosan és zártkörűen működő részvénytársaságok részvényei stb.) illetve az azokkal folytatott tranzakciók hozamát (árfolyamnyereség, osztalék, kamat) terhelő adófizetési kötelezettség alól mentesítheti az adózót.
A konstrukció működése főbb vonalakban a következőképpen fest. A tartós befektetési szerződés alapján vezetett lekötési nyilvántartásra csak az adott szerződés megkötésének naptári évében lehet befizetni, azaz a megtakarítások folyamatosan adómentes elhelyezéséhez minden évben új szerződést kell kötni a szolgáltatóval. Egy szolgáltatóval egy naptári évben csak egy tartós befektetési szerződés köthető, típusonként, azaz egy a betétek, egy pedig az egyéb eszközök elhelyezésére. A magánszemély ugyanakkor azonos naptári évben is korlátlan számú szolgáltatóval szerződhet. A tartós befektetési szerződés alapján vezetett lekötési nyilvántartásban lévő eszközök csak tartós befektetési szerződés, azaz az addigi hozamok adómentességének, illetve az adókedvezményének megszűnésével vihetők át másik szolgáltatóhoz. A befizetés összege minimálisan 25000 forint, felső határa nincs, és a szerződés kötésének naptári évében korlátlan számban ismételhető.
Fontos, hogy főszabály szerint az egyetlen pénzügyi eszköz, amivel a lekötési nyilvántartás feltöltése teljesíthető, a forint készpénz, annak ellenére, hogy már bármilyen külföldi devizában denominált eszköz lehet benne. Ezek megvásárlása tehát úgy történhet, hogy a lekötési nyilvántartásba vont forint készpénzt már a lekötési nyilvántartáson belül váltjuk le a szükséges devizára. A lekötési nyilvántartás forint készpénzzel való feltölthetőségének kizárólagos szabálya alól két technikai kivételt tesz lehetővé a törvény. Az egyik ilyen eset a lekötési nyilvántartásnak a szerződés naptári évét követő ötödik naptári év végével bekövetkező megszűnése, ekkor a lekötési nyilvántartás utolsó napjáig megkötött új tartós befektetési szerződés alapján megnyitott új lekötési nyilvántartásba kerülhetnek a meglévő eszközök. A másik kivétel az, amikor a magánszemély rendelkezik nyugdíj-előtakarékossági számlával, és azt egy tartós befektetési szerződés megkötésére hivatkozva mondja fel, ilyenkor a nyugdíj-előtakarékossági számlán lévő eszközöket át lehet transzferálni a tartós befektetési szerződés alapján nyitott lekötési nyilvántartásba, akár másik szolgáltatóhoz is.
Amennyiben a magánszemély a szerződés megkötésének naptári évét követő harmadik naptári év végéig nem von ki pénzt vagy bármilyen más eszközt a lekötési nyilvántartásból, akkor a lekötési nyilvántartáson belül megvalósított – korlátlan számú – tranzakciójának és az ott lévő eszközöknek minden hozama kedvezményesen, 10 százalékos kulccsal adózik. A harmadik év letelte után a lekötési nyilvántartás a benne lévő összegek és eszközök egy részét és egészét illetően is meghosszabbítható, további két évvel. A lekötési nyilvántartás további két naptári évvel történő meghosszabbítása esetén a magánszemély minden, a lekötési nyilvántartásba vont eszközén, illetve az azokkal folytatott tranzakciókon elért jövedelme esetében teljes adómentességet élvez, ha pedig ebben a kétéves, meghosszabbított periódusban szűnik meg a szerződés, akkor kedvezményesen, 10 százalékos kulccsal adózik a megszűnés napjára számított lekötési hozamra vetítve. A lekötési nyilvántartásnak a harmadik év végét megelőzően bekövetkező megszűnésekor a szokásos, 16 százalékos adó terheli a lekötési hozamot, erre az adófizetési kötelezettségre a megszűnés adóévére vonatkozó bevallási és befizetési határidők érvényesek. A tartós befektetési szerződés alapján vezetett lekötési nyilvántartásban elért hozam vagy az itt elszenvedett veszteség adókiegyenlítésre nem használható fel, lényegében ez az egyetlen hátránya.
A konstrukció fontos előnye továbbá, hogy a megkötésének naptári évét követő ötödik naptári év végéig fennálló tartós befektetési szerződés esetén, az ez alapján vezetett lekötési nyilvántartásba vont eszközökből származó, alapértelmezetten adóköteles jövedelmeket az adózónak bevallania sem kell. Tehát az adókedvezmény, illetve az adómentesség mellett érdemi adminisztrációs könnyebbséget is jelent.
Kovács Krisztián, a Concorde Értékpapír Zrt. igazgatójának cikke az Adó szaklap 2012/13-as számában jelent meg.
