Beszélgessünk a vállalkozásokról…

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Abóka ül a konyhában, süteményt majszolgat és lóbálja a lábát. Te Judit, én úgy érzem egyre felnőttebb leszek, és egyre többet megfigyelek a mindennapi életünkből! Az jó, csak arra kérlek soha, de soha ne veszítsd el az érdeklődésed és a tanulni vágyásod! Apu és anyu minden este a munkahelyeikről beszélnek, és az nagyon érdekes.

Tudod, hogy vállalkozásuk is van, és anyunak munkahelye is. Egyetértenek abban, hogy

• minél kevesebbet értünk a környezetünkből, annál butább dolgokat tartunk jónak,
• minél többet jajgatunk a válságról, az annál mélyebb lesz,
• az emberek cselekvései befolyásolják a gazdasági jelenségeket,
• és a kedvezőtlen pszichológiai hatások tönkretehetnek mindent.

Ebből én azt szűrtem le, hogy ne is beszéljünk többet a válság jelenségeiről, hanem arról beszélgessünk mit tehetnek a gazdaság szereplői a további célokért! A szüleim is ezt mondják, – mosolyog a Pici lány.

Tudod kislány vannak egy vállalat vezetésének, magának a szervezetnek a fejlesztésének olyan elvei, melyeket 20-30 éve tanítanak és a gyakorlatban is alkalmaznak. Mit gondolsz, mitől lett például a Coca Cola világszerte hatalmas céggé, vagy a különböző autógyártók, hogy másról ne is beszéljünk. A japánoktól már a 70-es évek végén próbáltunk átvenni szervezetfejlesztési működtetési elveket. Sok mindent meg kellene tanulni azoktól, akik sikeresek. Nincsenek örök érvényű igazságok, de mindig tanulni, változni kell. A tanulással pedig együtt járnak a kreatív gondolatok.

A kreativitást az 50-es években Guilford kezdte el vizsgálni. „A kreativitás alkotóképességet, teremtőképességet jelent, amely során a különféle képességek szerveződése lehetővé teszi az elszigetelt tapasztalatok összekapcsolását, újszerű értelmezését és új formában történő megjelenését.” Tehát tanulsz, figyelsz, gondolkozol, és a különböző tapasztalataidból, tudásodból új ötletek születhetnek.

És ha nem jut eszembe semmi? – kérdezi Abóka. Akkor tovább tanulsz, és tovább gondolkozol. Tudod, sokan nem szeretnek gondolkodni, inkább kész megoldásokat várnak másoktól. Ez nem jó. Az iskola kicsit leszoktat a gondolkodásról.

Ha egy vállalkozás szemszögéből nézzük, akkor most olyan új ötletekre lenne szükség, melyekre a vevőknek tényleg igényük van. Nem azt kell „nyomni” feléjük, amit mi akarunk nekik eladni, mert úgysem veszik meg, ha nincs felesleges pénzük. Mit akar a vevő?

Azt, akkor, és olyan mennyiségben nyújtsunk a vevőinknek, amit, amikor, és amilyen mennyiségben ő akar! Reagáljunk a kereslet mindennapi változásaira, és próbáljunk keresletet teremteni magunk is. Ez utóbbihoz kellenek kreatív ötletek. A szükséglet felkeltésére.

Ebből az alapelvből származik a – tanulmányaim szerint szintén Japánból származó – készletezési stratégia is, mely szerint mindig mindenből csak nagyon kicsi készletet tartsunk, vagy szinte semmit. Inkább alkalmazkodjunk a megrendelésekhez.

Azt mondják, hogy minden vállalkozásnak szüksége van egy hosszú távú filozófiára. A hosszú távú vezetői döntéseknek pedig mindig ezt kell szem előtt tartani, akár a pillanatnyi érdekek ellenére is. Sőt, akár a rövidtávú pénzügyi érdekek ellenére is. Tehát ez nem a rövidtávú haszonszerzés. Persze ezzel nem azt mondtam, hogy a bevételek és a kiadások ne legyenek egyensúlyban. Csupán annyit, hogy például még száz év múlva is értéket kívánunk nyújtani a vevőinknek, és ha az igényeik változnak, azt követjük. Növekedés a célunk, valamint a jó minőség, a vevők elégedettsége, bizalma. Ennek érdekében építjük fel a vállaltunk működési folyamatait.

A vállalkozás munkafolyamatait szabványosítani kell. Ezáltal könnyen megismerhetőkké válnak a munkafeladatok, átláthatók, ellenőrizhetők, és kiszámíthatóak. Ugyanakkor egyenletesebbé teszik a munka minőségét is. Egy ilyen folyamat végzése során felhalmozódnak a tapasztalatok, és a továbbfejlesztés érdekében ezek beépíthetők a szabványba. Ebben nagy teret kell adni a dolgozók kreatív ötleteinek.

Ha úgy tekintünk a szabványosításra, mint a pillanatnyi tudásunk legjavára, amit a jövőben tovább kell fejleszteni, akkor működni fog. Erre kell tanítani az embereket. A leghasználhatóbb ötletei annak lehetnek, aki az adott területen dolgozik. Ha viszont csak egy korlátnak tekintjük a szabványosított munkafeladatot, akkor megállt a haladás.
Anyu azt mondja, hogy a munkahelyén nincs semmi önállósága, és meg is őrülne, ha nem lenne saját vállalkozása is – szól közbe Abóka. Én nem adok tanácsokat, de valószínűleg beszélhetne a főnökével arról, ha vannak jó ötletei az adott munkafolyamatról a saját tapasztalataiból adódóan, hogyan lehetne továbbfejleszteni.

Persze erre meg kell tanítani az embereket. A vezetőket és a beosztottakat egyaránt. Ez nagyon kedvező hatással van a minőségre, valamint a dolgozók gondolkodására is. Ugyanakkor sok ember élből utálja a szabványokat, mondván, hogy ő önálló ember és nem gép. Ennek az oka is a tudáshiány, mert nem érti, hogy ő lehetne a fejlesztés motorja, kitalálója.

És ha rosszat javasol? – kérdezi a kislány.
Minden új rendszert először ki kell próbálni. Úgy mondjuk, hogy tesztelni kell. Egyébként létezik egy olyan megállapítás, hogy a stabil munkahely fenntartása a folyamatos fejlesztés segítségével lehetséges. Nem biztos, hogy ha csökken az értékesítés, rögtön az elbocsátások eszközéhez kell nyúlni. Lehet, hogy folyamatosan kellene figyelni a piac igényeit és folyamatosan kellene fejleszteni. Ha van vállalati filozófia, akkor ez egy állandó tevékenység.

Egyes vezetők szerint mindenről személyesen kell meggyőződni, mindent személyesen megfigyelni, és mindenkinek értenie kell a vállalkozás munkafolyamatainak lényegét. Elemezni kell, amit látunk. Megérteni. Rendkívül fontos, hogy az információkat megosszuk egymással. Mindig gondolkodjunk el azon, hogy kinek származhat előnye az adott információból. Nem szabad berögződni a szokásoknak, sablonoknak. Beszéljük meg azonnal, ha problémát látunk. Az ellenőrzött és valósnak bizonyult információk és adatok alapján gondolkodjunk, és beszéljük meg egymással.

És végül itt van a megbeszélések problematikája. Én azt látom a mindennapokban, hogy ezeket gyakran felesleges időrabló dolognak tartják. De ugyanakkor azt is látom, hogy teljesen felkészületlenül mennek a résztvevők a meetingre (értekezletre). Sokan azt sem tudják, hogy éppen mi lesz a téma, pedig kaptak róla anyagot, de el sem olvasták, csak beírták a naptárjukba az időpontot. Pedig ennek is megvannak az alapvető szabályai, amit egyszerűen be kell tartani az eredményesség érdekében. Például egyértelműen kell meghatározni a megbeszélést megelőzően, hogy miért találkozunk, mi a cél. Azokat az embereket hívjuk meg, akik a cél elérésében érintettek. Küldjünk számukra előzetesen ellenőrzött információkat. A résztvevők felkészülten jöjjenek el a megbeszélésre, és sorolhatnám.

Jaj, anyu mindig kiborulva jön haza, ha meeting volt. Ezért ezt a szót már én is régen ismerem. Megint feleslegesen rágtuk a csontot, mondja, és közben állt a munkám.
Hát ez nincs jól így.

Kovácsné Álmosdy Judit – Adóparadicsom Magazin 2009/3. szám

Forrás: ADÓparadicsom Magazin

---