Clinton és Trump adócsatája


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Javában tombol az Egyesült Államokban az elnökjelöltek közötti küzdelem. Ez nem úriemberek csatája! Az egymás fejéhez vágott vádaskodások között egészen alpári megnyilatkozásokkal is találkozhatunk. Mindkét részről. A harc, az ígérgetések egyik terepe az adózás, és ez nem véletlen! Clinton a leggazdagabbakat megadóztatná és keményen emelné az örökösödési adót, míg Trump meredek adócsökkentést és védővámok bevezetését ígéri. Az, hogy a két jelölt közül melyikük költözik a Fehér Házba, nem csak az USÁ-ban fontos, hiszen gazdasági és katonai ereje, politikája az egész világra jelentős hatással van.


Azok a munkahelyek már nem fognak visszajönni.

(Steve Jobs válasza Obama elnök megjegyzésére, hogy az Apple termékeinek az összeszerelését – Kína helyett – az USÁ-ban kellene végezni, 2011)

Az Egyesült Államokban az adózás sokkal inkább közéleti kérdés, mint Magyarországon. Már az USA megalakulása is szoros összefüggésben volt adózási kérdésekkel. Az természetes volt a XVIII. századi Angliában, hogy az adószabályokról választott parlament hozza meg a döntéseket. Ugyanakkor a gyarmatbirodalom számára nem biztosították a választás lehetőségét, azaz nem képviseltethették magukat a törvényhozó parlamentben.

Az 1770-es években az Újvilágban már megfogalmazták követelésüket a helyzetükkel elégedetlenek, amelyet egy rövid mondatban foglaltak össze: nincs adózás képviselet nélkül (no taxation without representation). A tiltakozás a bostoni teadélután nevű happeningben (rögtönzött rendhagyó látványosság nézők részvételével) csúcsosodott ki, amely egyébként abszolút békésen zajlott le. Persze történtek atrocitások is, számos angol adószedőt bántalmaztak, sőt meg is öltek a következő években.

Ezt követően természetesnek tekinthetjük, hogy a képviselet és az adózás megjelent az Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatában (1776), majd egy évtizeddel később az Egyesült Államok alkotmányában (1787) is. Az alkotmány számos szabályt tartalmazott (és tartalmaz ma is, hiszen ma is hatályban van) az adózásra vonatkozóan is, sőt a nem túl sok – összesen 27 – módosítása közül is több az adózással (is) foglalkozott. (Csak egy kis matematika: 229 év alatt a 27 módosítás azt jelenti, hogy átlagosan 8,5 évente történt változás, a legutolsó módosítás egyébként 1992-ben volt.)

Csak érdekességként megjegyezzük, hogy az adózási problémák még egy alelnök bukásához is hozzájárultak. Spiro Agnew-nak, aki Nixon alelnöke volt, 1973-ban adócsalás és pénzmosás miatt le kellett mondania alelnöki mandátumáról.

Az amerikai elnökök jövedelemadó-bevallásai egyébként Franklin Delano Roosevelt elnöksége óta nyilvánosak (a legtöbben közzétették az adatokat), sőt a 2000-es évek eleje óta az alelnökök és az elnökjelöltek is nyilvánosságra hozzák a bevallásaikat (ld. az irodalomjegyzékben megadott honlapon).

(Ezekre az eseményekre, dokumentumokra a későbbiekben még önálló írásokban visszatérünk)

A legmagasabb (piros) és a legalacsonyabb (kék) bérek adóterhelése

 

Ilyen előzmények után természetesnek tekinthető, hogy a demokrata párti Hillary Clinton és a republikánus jelölt Donald Trump között az adókérdésekben is vérre menő vita alakult ki, amelyet csak „fűszereznek” a személyükhöz is fűződő adóbotrányok.

A gazdaságpolitikára, adózásra vonatkozó elképzeléseik többször is változtak a kampány során, a következőkben a letisztultnak tekinthető programpontokat ismertetjük.

Hillary Clinton ígéretei

Clinton a gazdaság lábra állítását a kisvállalkozások és a középosztály megsegítésében, infrastrukturális beruházásokban, valamint a minimálbérek (15 dollárra) növelésében látja. Legfőbb célja, hogy minél többen és minél nagyobb arányban részesülhessenek a megtermelt nemzeti profitból. Fontosnak tartja a hitel és tandíjmentes felsőoktatás és az általános egészségügyi ellátás megteremtését. A jövedelemadóztatásban célja gazdagok kemény megadóztatása a meredeken növekvő adókulcsok által. A középosztálynál már nem javasol adóemelést, sőt, a legrosszabbul keresőknek és a középosztálynak kifejezetten adócsökkentést ígér. Clinton tehát csak a 250 000 dollár felett keresőknek emelné a terheit, itt húzza meg a középosztály felső határát. Az amerikai éves átlagjövedelem 53 000 dollár körül van, a 206 000 dollár felett keresők aránya mindössze 5%.

Clinton javaslata szerint növekedne a spekulációs célú tőkebefektetéseket sújtó adóteher. A jelenlegi egy év helyett hat évben határozná meg a befektetés időtartamát, hogy az ne minősüljön spekulációs célúnak, de a 2. év után fokozatosan csökkenne a tőkenyereség adója. A javaslatot a 413 000 dollár felett kereső adófizetőkre alkalmazná, azaz az amerikai társadalom töredékét érintené ez a változás.

Markáns változásokat javasol Clinton az örökösödési adó terén. Jelenleg 5,45 millió dollártól 40% az örökösödési adó, de a tervek szerint már 3,5 millió dollártól 45% örökösödési adót kellene fizetni, sőt, egymilliárd dollár felett 65 %-ot.

Mindezeket figyelembe véve elég furcsa volt Hillary Clinton harmadik tévévitáján elhangzott azon ígérete, hogy elnökké választása esetén nem fog adót emelni.

Összefoglalva: Hillary Clinton keynes-i gazdaságpolitikát javasol, emelné az adók progresszivitását, növelné a költségvetési bevételeket, amely fedezetet teremtene az újraelosztás növelésére is, azaz az állam szerepét erősítené.

Donald Trump ígéretei

Donald Trump szerint adóreformra, adócsökkentésre van szükség mind a jövedelemadózásban, mind a vállalkozások adózásánál. A külföldre (például Kínába, Mexikóba) kihelyezett gazdasági tevékenységet vissza kell kényszeríteni az Egyesült Államokba, aminek a dollár erősödése, munkahelyteremtés lenne a következménye. Elnöksége első döntéseként az Obamacare néven ismertté vált egészségbiztosítási reform eltörlését nevezte meg.

Trump kiemelte a fejlett oktatás és a tudásszerzés fontosságát a munkaerőpiac erősítésében, az amerikai szellemi tulajdon erősebb védelmét is tervezi, továbbá fontosnak tartja, hogy a nőknek egyenlő bért kell biztosítani (ez eléggé hiteltelen persze a sok szexista megjegyzése mellett).

Az elmúlt 10 évben kötött nemzetközi kereskedelmi megállapodásokat újratárgyalná, és védővámokat vezetne be a külföldi termékek (például Kínából informatikai termékek) behozatalának megnehezítése céljából.

Az intézkedések együttes hatásaként jelentősen növekedne a munkahelyek száma.

Háromkulcsos, 75 000 dollárig 12%-os, 75 000 dollár és 225 000 dollár között 25%-os, 225 000 dollár fölött 33%-os jövedelemadót javasol, a jelenlegi jövedelemadózás helyett (jelenleg a legfelső kulcs 39,9%), továbbá a gyereknevelés költségeit is le lehetne majd vonni az adóalapból.

Donald Trump nekiment a vagyonosokat kiszolgáló fedezeti alapoknak, vagyis a híres-hírhedt hedge fundoknak is, az alapok menedzsereinek is magasabb adókat javasol (e menedzserek jelenleg megtehetik, hogy tőkejövedelemként könyvelik jövedelmeiket, nem munkajövedelemként).

A vállalati adókat a jelenlegi 35 százalékról 15 százalékosra csökkentené, az örökösödési adót pedig eltörölné.

Trump elképzelése szerint 35%-os adót vetnének ki az árukra minden egyes alkalommal, amikor azok átlépik a határt, ezzel is erősítve a belső munkaerőpiacot, megnehezítve a termelés külföldre áthelyezését.

Trump a legnagyobb adócsökkentést ígérte, melyet „Reagan óta nem látott az ország”.

Trump gazdaságpolitikájában (egyelőre) keverednek a merkantilista és a (neo)liberális gazdaságpolitikai elemek. A Reagenre való hivatkozásnál mintha megfeledkezne arról, hogy az Egyesült Államok államháztartási hiánya akkor szabadult el, amikor Reagen elnök jelentős adócsökkentéseket hajtott végre. Ezt a gazdaságpolitikát az idősebb és az ifjabb Bush is folytatta elnöksége idején, és eredményeként tört ki 2008-ban a világgazdasági válság.

Arról nem nagyon vannak Trumpnak elképzelései, hogy a kieső adóbevételeket hogyan ellensúlyozná. Az a kijelentése, hogy a növekvő foglalkoztatás több jövedelmet jelentene, amit a jövedelemszerzők fogyasztásra fordítanának, szépen hangzik, csak sok ország (köztük az USA múltbeli) példája is mutatja, hogy ez nem szokott megvalósulni.

Adóbotrányok a választási küzdelemben

Számos botrány „fűszerezi” a választási kampányt. Ebben élen járnak Hillary Clinton férjének, a volt elnök Bill Clintonnak nőügyei, de Trump szexista megjegyzései is porondra kerültek. Az egymás iránti ellenszenv már olyan mértékűvé vált, hogy a harmadik tv-vitán már nem csak a két elnökjelölt, de családtagjaik sem fogtak kezet egymással, és nem is köszöntötték egymást. A november 8-i választások eredményének elfogadásával kapcsolatban Clinton azt mondta, hogy a vesztesek el szokták fogadni az eredményt, Trump viszont nem tett semmilyen nyilatkozatot még az egyértelműen feltett kérdésre sem.

Ahogyan a bevezetőben is jeleztük, ez nem „úriemberek” vetélkedése.

Clinton már az elnökjelölt-választási küzdelemben elszenvedett egy kisebb veszteséget, kampányfőnöke belekeveredett egy panamai offshore-botrányba, de valószínűleg ez nem volt jelentős horderejű, mert azóta ez lekerült a napirendről.

Hillary Clintont leginkább azzal támadják, hogy külügyminiszterként a hivatali levelezését saját otthoni számítógépéről, magánszerveren keresztül is intézte. A levelek kiszivárogtak, folyamatosan teszik ezeket közzé a világhálón. Ez valóban amatőr viselkedést mutat a részéről, de legalább annyira az amerikai biztonsági szolgálatok részéről is, hogy erre nem figyeltek fel, és nem figyelmeztették.

Ennél sokkal súlyosabb Donald Trump adóbotránya.

Donald Trump folyamatosan visszautasította, hogy nyilvánosságra hozza adóbevallásait, holott ez Richard Nixon 1972-es elnökjelöltsége óta íratlan szabály, és valamennyi elnökjelölt meg is tette. Sejteni lehetett, hogy erre jó oka van.

A New York Times által nyilvánosságra hozott ügy szerint Trump 1995-ben 916 millió dolláros (jelenlegi árfolyamon több mint 250 milliárd forintos) veszteséget jelzett az adóhivatalnak (három Atlantic City-beli kaszinót döntött be, továbbá egy légitársaság-befektetésén és egy hotelen bukott hatalmasat). Trumpnak ezek az akciói kisbefektetők tömegeit, és nagyjából egész Atlantic Cityt is a csőd szélére juttatták, ő maga pedig erre hivatkozva 18 éven keresztül nem fizetett (évente 50 millió dollárnyi) szövetségi jövedelemadót.

A The New York Times állítólag ismeretlen forrásból kapta meg a háromoldalas, Trump 1995-ös adóbevallásának látszó dokumentumot. A borítékból kiderült, hogy New York városban adták postára, és feladóként a republikánus elnökjelölt vállalatbirodalmának a Trump Toronyban lévő központját jelölték meg. Ilyen jelenséggel Magyarországon is találkozhattunk már többször, amikor a kényes információkat tartalmazó levelet, CD-t stb. feladó nélkül megtalálták az újságírók, politikusok a postaládában, vagy csak egyszerűen befújta a szél azokat az ablakon.

Nem az a kérdés, hogy mindezt megtehette-e az amerikai törvények szerint (valószínűleg igen). Sokkal fontosabb az, hogy mennyire lehet megbízni egy vagyonos emberben, aki az adószabályokban biztosított lehetőségre hivatkozva (trükkök százaival?) elkerülte az adózást, miközben számos üzlettársa ebbe tönkrement.

Trump ezzel kapcsolatos védekezéseivel, nyilatkozataival, közleményeivel sem szerzett magának népszerűséget:

  • „Ki tudtam használni ennek az országnak az adótörvényeit, így ástam ki a vállalkozásomat az ingatlanpiac gödréből akkor, amikor nagyon kevesek voltak képesek erre.”

  • „Valamennyi, valaha indult elnökjelöltnél jobban ismerem összetett adótörvényeinket, s én vagyok az egyedüli, aki ezeket rendbe tudja tenni.”

  • „Briliáns módon igazodok el a komplikált adótörvényekben, jobban, mint bárki más. Jogosan használtam fel az adórendszert saját és cégem javára.”

  • Több száz millió dollárnyi vagyonadókat, fogyasztási és forgalmi adókat, ingatlanadókat, városi adókat, szövetségi állami adókat, foglalkoztatási adókat és szövetségi adókat fizetett be.

  • Donald Trump jobban ismeri az adórendszert, mint bármely más elnökjelölt, ezért tudja, hogyan kell megjavítani.

És jogos lehet a Hillary Clinton által megfogalmazott kérdés is: milyen zseniális üzletember az, aki egyetlen esztendőben egymilliárd dollárt veszít?

Egy másik adóbotrány is színesíti Trump egyéniségét, jellemét.

A Washington Post cikksorozatot közölt arról, hogy Trump jótékonysági alapítványához beérkezett összegekből finanszíroznak a Donald Trump üzleti tevékenységével összefüggő jogi pereket. Az alapítványnál egyéb hiányosságot is találtak, több államban „elfelejtette” magát regisztráltatni. Emiatt vizsgálatot is indítottak az alapítványnál. Trump kampánycsapata szerint politikai motivációjú döntésről van szó, mert a főállamügyész demokrata párti. (Ilyen típusú érvelésekkel hazai közéletünkben is találkozhatunk.)

Ki nyeri a választást?

Erre a kérdésre egyelőre nem lehet válaszolni! A közvélemény-kutatások az USÁ-ban is többször csődöt mondtak már.

Igaz, hogy Clinton előnyét jelentősnek ítélik, de a hagyományos amerikai értékeket vallóknál, a tehetőseknél, a macsó-kultúrát kedvelőknél Trump esélyei a nagyobbak. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az online médiában (Twitter, Facebook, YouTube, Pinterest stb.) Trump sokkal sikeresebb, mint az e-mailekkel bajlódó Hillary Clinton.

Irodalom:

Donald Trump adótervei

Amerikai elnökök, elnökjelöltek, alelnökök adóbevallásai

 



Kapcsolódó cikkek

2022. július 1.

800 éves az Aranybulla – Püspökök, várispánok (7. rész)

II. András király nem egységes szabályozásként adta ki az Aranybullát, az gyakran csak kiegészítette egyéb intézkedéseit, döntéseit. Ez azt is jelenti, hogy nem kis jelentősége van annak is, hogy mit nem tartalmazott a kiváltságlevél. Ez nem kis mértékben jelenti a végrehajtott adóreformot is. Az adóintézkedések egy része csak utalásszerűen tartalmaz hátrányos intézkedéseket az egyház és a várispánok kárára.

2022. június 30.

Nem titkolózhatnak sokáig a multik az adóparadicsomokról

Az EU végül kihirdette azon irányelvet, amely alapján a 750 millió eurónál nagyobb éves árbevétellel rendelkező multinacionális cégcsoportok számára adatszolgáltatást írnak elő – derül ki a Niveus közleményéből.