Fizetési könnyítés és adómérséklés
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Minden adózó számára, aki az adófizetési kötelezettségének nem tud határidőben eleget tenni, fontos jogintézmény a fizetési könnyítés és adómérséklés, amelynek során az adóhatóság méltányos eljárás lefolytatására köteles. A mérlegelési jogkörét azonban kizárólag a jogszabály által biztosított keretek között gyakorolhatja a konkrét körülmények alapján.
Magyarország Alaptörvénye XXX. cikk (1) bekezdése alapján „teherbíró képességének, illetve a gazdaságban való részvételének megfelelően mindenki hozzájárul a közös szükségletek fedezéséhez”. Az adózás és adóztatás elsődleges szerepe, hogy érvényt szerezzen az Alaptörvényben foglalt idézett rendelkezésnek. Az adójogszabályok általános jellegű szabályozásából adódóan azonban lehetetlen a kivételes, egyedi esetek, körülmények figyelembevétele, így előállhat olyan helyzet, amikor – a jogalkotói szándék ellenére – az arányos adózás alapelve csorbát szenved. Ennek a helyzetnek az orvoslását célozza a fizetési kedvezmények (a fizetési könnyítés és adómérséklés) jogintézménye.
1.1. Alapelvek
A fizetési könnyítésre és az adómérséklésre az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) alapelveiben is szerepel utalás, hiszen ezen eljárások tekintetében az adóhatóságnak mérlegelési jogkört kell gyakorolnia és a méltányos eljárás elvét is érvényre kell juttatnia.
1.1.1. Mérlegelési jogkör – tényállás tisztázása
Ha a törvény az adóhatóságot mérlegelésre jogosítja fel, azt csak a felhatalmazás céljának megfelelően, a törvényes keretek között gyakorolhatja [Art. 1. § (2) bekezdés]. Ennek következtében az adóhatóság méltányossági jogkörében csak akkor járhat el, ha ezt törvény lehetővé teszi, de egyben köteles is méltányosságot gyakorolni, amennyiben az adózó bizonyítja, hogy körülményei megfelelnek a méltányosság feltételeinek.
A mérlegelési jogkör alapelvnek minősül a fizetési könnyítés és adómérséklési eljárás keretében, azzal a korláttal, hogy az adóhatóság csak abban az esetben és azon feltételek alapján mérlegelhet, amelyre az adóhatóságot az Art. felhatalmazza.
[multibox]
Az adóhatóság az eljárás során az érintett ügyre vonatkozó tényeket veszi figyelembe, minden bizonyítékot súlyának megfelelően értékel, döntését valósághű tényállásra alapozza, és köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le. Az adóhatóság mérlegelési jogköre keretében a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli, és az ezen alapuló meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást. Ugyanakkor az adóhatóság kötelezettsége a tényállás teljes körű tisztázása, és abban az esetben, ha az adózó adatközlése hiányos vagy ellentmondásos, a tényállástisztázási kötelezettség mint általános jogelv megköveteli azt is, hogy az adóhatóság további bizonyítási eljárást folytasson le. Az adóhatóság ugyanis csak a tényállás teljes körű feltárása után tud érdemben megalapozott, jogszerű, a feltárt körülmények és tények mérlegelésén alapuló döntést hozni. A fizetési kedvezményre irányuló eljárás keretében a tényállás tisztázása során kiemelt jelentősége van az adózói adatszolgáltatásnak is, hiszen a kérelem eredményes elbírálásának lényeges előfeltétele, hogy az adózó olyan adatokat közöljön, amelyek alapján egyértelmű következtetés vonható le a valós megélhetési körülményekre vonatkozóan, mivel a dokumentummal alá nem támasztható (nem bizonyítható) adatszolgáltatás adott esetben a kérelem elutasítását vonhatja maga után.
Az adóhatóság abban az esetben tesz eleget tényállás-tisztázási kötelezettségének, ha minden jogilag releváns tényt, körülményt feltár. Ugyanakkor, amennyiben az adózó a fizetési kedvezményre irányuló kérelemben az adóhatósági felhívás ellenére hiányos adatokat közöl, akkor az adóhatóság jogszerűen jár el, ha a rendelkezésére álló adatokból hozza meg döntését (Kfv.I.35.171/2009/7.).
1.1.2. A méltányos eljárás elve
Az adóhatóság köteles méltányosan eljárni, és ha a törvényben meghatározott feltételek fennállnak, akkor az adótartozást mérsékli, illetve fizetési könnyítést engedélyez [Art. 1. § (6) bekezdés].
Mivel a méltányosság alapelvként jelenik meg az Art.-ban, így általános eljárási normává válik, azaz a törvényi rendelkezések egységes érvényesítése során a körültekintő és „igazságos” ügyintézés követelményét, másrészt meghatározott feltételek mellett kifejezett méltányossági jogkört biztosít az adóhatóság számára, amely egyedi esetekben lehetőséget ad az enyhítésre a törvény szigorával szemben.
A méltányossági jogkör gyakorlására nézve a következő két feltételnek azonban teljesülnie kell:
– Az adóhatóság ilyen jogkörben csak akkor járhat el, ha ezt törvény lehetővé teszi. Így például nincs lehetőség annak az engedélyezésére, hogy az adózó bevallását az előírttól eltérő rendszerben tegye meg (még akkor sem, ha erre valamilyen elfogadható indokot tudna felhozni), mivel a törvény e tárgyban nem tesz lehetővé eltérő megoldást.
– Másrészt viszont, ahol a törvény utal a méltányosság lehetőségére, ott ennek konkrét feltételeit is meghatározza. Ha az adózó bizonyítja, hogy magatartása vagy körülményei e feltételeknek megfelelnek, az adóhatóság köteles méltányossági jogával élni.
A fizetési kedvezményeken keresztül a törvény méltányossági lehetőséget biztosít azon adózók részére, akik (amelyek) az adójogszabályokban meghatározott, bevallott vagy az adóhatóság által jogerős határozatban előírt fizetési kötelezettségeiket valamilyen méltányolható gazdasági vagy személyes okból az esedékesség időpontjáig nem, vagy csak részben tudják teljesíteni.
Az adóhatóság abban az esetben alkalmazhat méltányosságot, ha az adózó a kérelemére indult eljárásban igazolja, hogy megfelel a törvényi feltételeknek. Ha az adózó a kérelmére indult eljárásban – amelyben együttműködési és bizonyítási kötelezettség terheli – nem tisztázza a jövedelme és kiadásai közötti ellentmondást, és nem támasztja alá teljes körű bizonyítékokkal kérelme alaposságát és a törvényi feltételeknek való megfelelőségét, akkor az adóhatóság sem tud méltányosan eljárni (Kfv.V.35.124/2010/4., Kfv.V.35.070/2012/11.).
1.2. A kérelemre vonatkozó szabályok
1.2.1. Fizetési kötelezettség
A fizetési kedvezmény iránti kérelem előterjesztésének feltétele, hogy az adózónak valamilyen fizetési kötelezettsége merüljön fel az adóhatóság irányába. Fizetési kötelezettséget állapíthat meg különösen
– jogerős adóhatósági határozat;
– önadózás esetén a fizetendő adót, adóelőleget tartalmazó bevallás;
– az adózóval közölt adóhatósági adómegállapítás;
– bírósági eljárási illetéket megállapító bírósági határozat; illetve
– az egészségügyi szolgáltatási járulék kötelezettséget tartalmazó bejelentés
alapján.
A fizetési könnyítés csak az adóhatóságnál nyilvántartott (bevallott vagy jogerős határozattal megállapított, illetve – a késedelmi pótlék tekintetében a – felszámított) kötelezettségekre engedélyezhető. Indokolt hangsúlyozni, hogy az elbírálás során a fizetési könnyítési és az adómérséklési kérelmeket eltérően kell kezelni a tekintetben, hogy
– míg részletfizetés és fizetési halasztás a bevallott vagy fizetési kötelezettséget előíró jogerős határozattal megállapított és adószámlán megjelenő, de le nem járt esedékességű adóra is engedélyezhető (nyilvántartott adó);
– addig mérséklést csak a lejárt esedékességű, meg nem fizetett adóra (vagyis az adótartozásra) vonatkozóan lehet előterjeszteni.
A fizetési kedvezményre (fizetési könnyítésre, adómérséklésre) irányuló eljárás kizárólag kérelemre indul. Ez alól kivétel a 2016. január 1-jétől bevezetett eljárás, amelynek keretében a megbízható adózók részére az adóhatóság automatikus részletfizetési lehetőséget ajánl fel.
1.2.2. A kérelem előterjesztésére jogosultak
Fizetési kedvezmény előterjesztésére jogosult
– maga az adózó (Art. 6. §);
– az adó megfizetésére kötelezett személy [Art. 35. § (2) bekezdés];
– a felszámoló és a végelszámoló [Art. 14. § (4) bekezdés];
– az adózási ügyvivő (Art. 8. §) és
– a pénzügyi képviselő (Art. 9. §).
Az Art. az adózó számára biztosítja azt a lehetőséget, hogy az adózó – amennyiben jogait, kötelezettségeit nem tudja vagy nem kívánja személyesen gyakorolni – képviselőt vehessen igénybe, amely vonatkozik a fizetési kedvezményekkel kapcsolatos eljárásokra is.
|
|
|
Ne maradjon le!
Használja Változásfigyeltetés szolgáltatásunkat az Önt érdeklő jogszabályok, jogterületek és tárgyszavak figyeltetésére!
|
1.2.3. A kérelem előterjesztésének módja
A kérelmet főszabályként szóban vagy írásban lehet előterjeszteni. Speciális írásbeli forma a kérelem elektronikus módon való benyújtása. Ugyanakkor fizetési kedvezmény tárgyú kérelmet kizárólag elektronikus úton nyújthat be a fizetési könnyítési kérelmének sürgősségi eljárásban történő elbírálását kérő minősített adózó, valamint az az adózó, aki
– az Art. 31. § (2) bekezdése alapján havi adó- és járulékbevallás;
– az Art. 31/B. §-a alapján általános forgalmi adó összesítő jelentés vagy
– az Art. 8. számú melléklete szerint összesítő nyilatkozat
benyújtására kötelezett.
Az elektronikus bevallásra nem kötelezett adózóknak is lehetőségük van ugyanakkor a fizetési kedvezményre irányuló kérelem elektronikus úton történő előterjesztésére.
A papír alapú kérelmet – az eljárás gyorsítása érdekében – célszerű az elbíráláshoz szükséges adatok bemutatására szolgáló (kitöltött) nyomtatványon (vagy azzal együtt, ahhoz csatolva) benyújtani az adóhatósághoz. Az elektronikus úton történő előterjesztésre lehetőség van a kérelem módosítása, kiegészítése, illetve visszavonása tekintetében is.
1.2.4. Illetékfizetési kötelezettség
Az elsőfokú közigazgatási hatósági eljárásért 3000 forint illetéket kell fizetni (általános tételű eljárási illeték) az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 29. § (1) bekezdése alapján. E főszabály alól több szempontból is kivételt képeznek a fizetési kedvezményekre irányuló kérelmek.
A gazdálkodó szervezet – ide nem értve az egyéni vállalkozót – által az adóhatóságnál kezdeményezett fizetési könnyítésre, adómérséklésre irányuló eljárás illetéke 10 ezer forint. Mentes az illeték alól az adózás rendjéről szóló törvény szerinti megbízható adózó által az állami adóhatóságnál kezdeményezett automatikus részletfizetésre irányuló eljárás [Itv. 29. § (8) bekezdés].
Az egyes alkotmányos jogok érvényesítése, illetőleg kötelezettségek teljesítése, valamint a társadalmi igazságosság előmozdítása érdekében tárgyánál fogva illetékmentes eljárás az adó- és járulékügyben az adóhatóságnál kezdeményezett elsőfokú eljárás [Itv. 33. § (2) bekezdés 23. pont]. Ilyen illetékmentes kérelemnek minősül a fizetési kedvezmény iránti kérelem is, azonban csak magánszemélyek esetén alkalmazható az illetékmentesség.
1.2.5. Az elbírálás határideje (sürgősségi eljárás)
2013. január 1-jétől lehetőségük van az adózóknak arra, hogy fizetési kedvezmény iránti kérelmüket sürgősségi kérelemként nyújthassák be [Art. 5/A. § (6) bekezdés]. E kérelem tekintetében az elbírálás általános 30 napos határideje 15 napra rövidül le, amely lehetőséggel azon adózók élhetnek, akik (amelyek) a kérelem előterjesztésekor – vagyis az ügyfélkapun keresztül történő benyújtás napján – a minősített adózói körbe tartoznak. Minősített adózóként veszi nyilvántartásba az adóhatóság azt a vállalkozási tevékenységet folytató személyt, illetve társaságot, aki (amely) legalább a minősített adózói nyilvántartásba való felvétel iránti kérelem előterjesztésének napját megelőző 3 éven át működött; és a kérelem benyújtását megelőző elévülési időn belül az állami adóhatóság nem állapított meg a terhére adóhiányt, nem indított ellene végrehajtási eljárást, nem állt vagy áll csőd-, felszámolási, kényszer-végelszámolási vagy kényszertörlési eljárás alatt; illetve az adózó egy naptári éven belül legfeljebb két fizetési kedvezmény iránti kérelmet terjesztett elő (Art. 178. § 31. pont).
Fontos kiemelni, hogy a sürgősségi kérelmet a fizetési kedvezmény iránti kérelemmel egyidejűleg kell előterjeszteni, erre a kérelem előterjesztésére szolgáló űrlap megfelelő rovatának bejelölésével kerülhet sor. A sürgősségi kérelem a fizetési kedvezményi kérelem benyújtását követően már nem terjeszthető elő, ezen időpont jogvesztő, a mulasztással kapcsolatban a jogszabály igazolási kérelem előterjesztését nem teszi lehetővé.
A teljesítési határidőt megelőzően előterjesztett kérelemre fizetési könnyítés engedélyezhető, amennyiben a kérelmező igazolja, hogy
– rajta kívülálló ok lehetetlenné teszi a határidőre való teljesítést, vagy
– a teljesítés számára aránytalan nehézséget okoz.
1.2.6. A benyújtáshoz kapcsolódó joghatás
Szünetel a végrehajtási eljárás, ha az adózó kérelmére az adóhatóság fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyezett, illetve, ha a fizetési halasztás, részletfizetés vagy az adótartozás mérséklésére irányuló kérelem tárgyában még nem hoztak jogerős döntést [Art. 160. § (4) bekezdés a) és b) pontjai].
Ehhez kapcsolódó további következmény, hogy az adóhatóság a fizetési kedvezményre vonatkozó döntés jogerőre emelkedéséig a kérelemmel érintett adótartozás, adók módjára behajtandó köztartozás tekintetében nem foganatosíthat végrehajtási cselekményt. Így a már kiadmányozott, de még nem jogerős fizetési könnyítési, adómérséklési döntés jogerőre emelkedését megelőzően már ne kerülhessen sor a nem jogerős döntéssel érintett adótartozás tekintetében végrehajtási cselekmény foganatosítására.
Továbbra sem eredményezi ugyanakkor a végrehajtási eljárás szünetelését az adózó fizetési könnyítésre vagy adótartozás mérséklésére irányuló kérelmének benyújtása, ha az adózó korábbi, ilyen tárgyú kérelmét az adóhatóság jogerős határozattal elbírálta, a kérelmet az adózó visszavonta vagy az adóhatóság az eljárást jogerős végzéssel megszüntette [Art. 160. § (5) bekezdés].
1.3. A kérelem elbírálása
Az adóhatósághoz benyújtásra kerülő fizetési kedvezmények iránti kérelmet az adóhatóság a tényállás teljes körű feltárását követően méltányos eljárás mellett bírálja el.
Az adóhatóság mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozata akkor tekinthető jogszerűnek, ha az adóhatóság a tényállást kellő mértékben feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak, és a határozat indokolásából kitűnik a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége (7.K.23.052/ 2009/5., Kfv.V.35.120/2010/5., 8.K.20.758/2011/11.).
Amennyiben a kérelem előterjesztésével párhuzamosan adóvégrehajtás is folyamatban van, akkor az adóhatóság úgy jár el helyesen, ha a folyamatban lévő végrehajtási eljárástól függetlenül a kérelmező méltányossági kérelmét a kérelem tartalma szerint pontosan bírálja el, azaz dönt a szankciók elengedésére vonatkozó kérelemről, dönt az adótartozás mérséklésére vonatkozó kérelemről, illetve ehhez kapcsolódóan a mérséklés után fennmaradó adótartozás tekintetében a felperes részletfizetés iránti kérelméről (K.30.239/2006/10.). Ennek alapján a fizetési kedvezmény iránti kérelemben szereplő adózói igényekre teljeskörűen reagálnia kell az adóhatóságnak.
Alapvető követelmény, hogy egy gazdálkodó szervezetnek a könyvelése, mérleg- és eredménykimutatása rendben legyen, hiszen ebből lehet a gazdálkodásra releváns következtetéseket levonni. A nyilvánvalóan hiányos, és az elbírálás szempontjából alkalmatlan adatokból pedig csak az adózó által sérelmes, a kérelmét elutasító döntés születhet. Mindenekelőtt az adózónak kell a számviteli törvénynek megfelelő nyilvántartást vezetnie, és az általa felhozott indokokat kellően alátámasztania ahhoz, hogy ezt követően az adózó által hiányolt egyéb szempontok alapján az adóhatóság megvizsgálhassa a benyújtott kérelmet. Miután a fizetési könnyítésre és adómérséklésre irányuló eljárás kizárólag kérelemre indul, így a kérelmező felperesnek kell bizonyítania, hogy a kérelme teljesítésének törvényi feltételei fennállnak. Az adózó egy újabb – hiánytalan – kérelem előterjesztésétől azonban sincs elzárva (8.K.33.334/2008/2.).
1.4. Bírósági hatáskör és az ítélkezési gyakorlat a jogorvoslat során
A bíróság a közigazgatási perben az adóhatóság mérlegelési jogkörben hozott határozatának felülvizsgálata során az eljárási szabályok érvényesítését, a tényállás kellő feltárását, a bizonyítékok okszerű mérlegelését, továbbá ezeknek az adóhatósági határozat indokolásában történő megjelenítését értékeli. A bíróság nem jogosult méltányossági jogkört gyakorolni (Kfv.V.35.124/2010/4.). A bíróságnak fizetési kedvezmény engedélyezésére nincs jogszabályi lehetősége, hiszen a fizetési kedvezményről kizárólag az adóhatóság dönthet. A bíróságnak nincs erre vonatkozó hatásköre (5.Pf.21.295/2007/3.).
A fizetési könnyítés engedélyezése méltányosságból sem tekinthető kötelezőnek. Az Art. az adóhatóság részére mérlegelési lehetőséget biztosít. A mérlegelési jogkörben hozott határozat bírósági felülvizsgálata kapcsán a bíróság elsődlegesen a jogszerű mérlegelést, a szempontok vizsgálatát, illetve a határozat megfelelő indokolását ellenőrzi (11.K.20.173/2007/5.).
A bíróság az adóhatóság döntését nem bírálhatja felül, ha az adóhatósági határozat indokolásából a döntésnél figyelembe vett szempontok értékelésre kerülnek, azaz, ha a méltányossági kérelmet előterjesztő fél előtt a határozat indokolásából világossá válik az, hogy miért nem volt megfelelő a benyújtott kérelem, akkor a bíróság csak az adóhatósági eljárás jogszerűségét állapíthatja meg (9.K.30.254/2008/9.).
A bírósági felülvizsgálat az adóigazgatási jogviszonyból eredően kizárólag az adózással kapcsolatos anyagi és eljárási szabályok adózó általi alkalmazásának felülvizsgálatára irányulhat. A bírósági felülvizsgálat ezért nem terjedhet ki az adózó bevallásán és adóbefizetésén alapuló adószámlájának adóhatóság általi vezetésének értékelésére, illetve nem állapíthat meg az adózó számára fizetési kedvezményt (12.K.27.172/2005/8.).
2. Fizetési könnyítés
A fizetési könnyítés a fizetési halasztást és a részletfizetést magába foglaló gyűjtőfogalom.
2.1. Feltételek
Főszabály szerint a fizetési könnyítés nem „jár” automatikusan, engedélyezése az adóhatóság mérlegelési jogkörében történik, amelynek során több feltételt is vizsgál az adóhatóság, ezeket az alábbiakban foglaljuk össze.
2.1.1. Fizetési nehézség fennállása
A fizetési könnyítés engedélyezésének alapvető feltétele, hogy az adózónak fizetési nehézsége legyen. A gyakorlatban számtalanszor előforduló eset, hogy kifejezetten jó anyagi és vagyoni körülmények között élő magánszemély, illetve jól működő gazdasági társaság fordul az adóhatósághoz fizetési könnyítésért. Amennyiben a feltárt tények és körülmények azt igazolják, hogy az adózó esetében valójában nem áll fenn fizetési nehézség, ennek hiányában, számára sem fizetési halasztás, sem részletfizetés nem engedélyezhető.
2.1.2. A felróhatóság hiánya
A kérelem teljesítésének feltétele, hogy a fizetési nehézség keletkezése ne legyen felróható az adózónak, vagy annak elkerülése érdekében úgy járjon el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható.
E körben nemcsak (és elsődlegesen nem) a tartozás keletkezésének körülményeit kell vizsgálni, hiszen azt az adóhatóság a jogkövetkezményeket megállapító határozatában már megtette (kétszeres értékelés tilalma). Lényeges azonban, hogy az adós mit tett az eredeti esedékesség és a kérelem benyújtása közötti időszakban (például mutatott-e fizetési készséget, vagy az időközben rendelkezésre álló összegeket a tartozás rendezése helyett más célokra fordította). A felróhatóság hiánya mint feltétel teljesülése azonban magánszemély esetében figyelmen kívül hagyható, tekintve, hogy esetében a tőle elvárhatóság jóval alacsonyabb szintű, mint más adózók esetében [Art. 133. § (4) bekezdése].
Mivel a magánszemély adózónál a tőle elvárhatóság jóval alacsonyabb szintű, ezért a törvény a fizetési könnyítést egyéb körülmények fennállása esetére is lehetővé teszi. A fizetési könnyítés iránti kérelem elbírálása során a törvény lehetőséget ad a felróhatóság/elvárhatóság vizsgálatának mellőzésére, ha a kérelmező azt igazolja vagy valószínűsíti, hogy az adó azonnali vagy egyösszegű megfizetése családi, jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire is tekintettel aránytalanul súlyos megterhelést jelentene.
Annak megítélése, hogy az aránytalanul súlyos megterhelés az adott kérelmező vonatkozásában tetten érhető-e, az életkörülmények mélyreható vizsgálatát igényli.
2.1.3. Az átmeneti jellegű fizetési nehézség
A fizetési nehézség átmeneti jellegének hiánya esetén nem engedélyezhető a fizetési könnyítés. Átmenetinek tekinthető a fizetési nehézség, ha a vevőtartozások és szállítói követelések, valamint az éves tervezett eredmény egybevetése alapján lehetségesnek tűnik a fizetési nehézség megszűnése.
Az átmenetiség körében az adózó terhére értékelhető, ha egymást követően, sorozatosan több kérelmet terjeszt elő az adóhatóságnál, ugyanakkor az engedélyezett fizetési kedvezményeket és folyó adókötelezettségeit konzekvensen nem teljesíti (határidőben).
Teljesen jóhiszemű, a törvényben megkövetelt gondossággal eljáró adózó részére sem indokolt a fizetési könnyítés engedélyezése, ha a tartozás olyan mértékű, hogy a megfizetés – az adózó gazdasági, illetve anyagi helyzetére tekintettel – hosszabb időtartamú részletfizetés vagy halasztás esetén sem várható reálisan. Erre az esetre az Art. egyéb megoldásokat kínál (például a feltételek fennállása esetén a tartozás mérséklése, a behajthatatlanság miatti törlés, illetve a csőd- vagy felszámolási eljárás).
2.1.4. A fizetési könnyítés kizártsága
Nem engedélyezhető fizetési könnyítés
a) a magánszemélyek jövedelemadójának előlegére és a levont jövedelemadóra;
b) a beszedett helyi adóra;
c) a kifizető által a magánszemélytől levont járulékokra [Art. 133. § (3) bekezdés].
Az Art. a fizetési könnyítést egyes esetekben kifejezetten megtiltja, tehát az adóhatóságnak ebben a körben nincs mérlegelési joga. A tilalom olyan fizetési kötelezettségekre vonatkozik, ahol az adó, illetve adóelőleg az adózás rendszeréből következően már az esedékességkor a kötelezett rendelkezésére állt, a fizetési nehézség kialakulásában tehát nem játszhatott szerepet. Ezek a kötelezettségek valójában nem a tartozást felhalmozó kifizetőt, adóbeszedésre kötelezettet terhelik, rajtuk ezek a pénzek – törvényes eljárást feltételezve – csak átfutnak.
Ugyancsak nem engedélyezhető fizetési könnyítés a kifizető által a magánszemélytől levont járulékokra, hiszen a magánszemélyek jövedelméből levont, de a magánszemélyt terhelő járulékok e tekintetben az adóelőleghez hasonlítanak. Ezért a fizetési könnyítés tárgyi korlátja kiterjed a kifizető által a magánszemélytől levont járulékokra is. A levont jövedelemadóhoz, jövedelemadó-előleghez, illetve a beszedett helyi adóhoz hasonlóan a levont járulék meg nem fizetése is olyan jogellenes kifizetői magatartás következménye, amely kizárja a könnyítés alkalmazását. Az adóhatóság a csoportos adóalany számára – az általános forgalmi adónemet érintően – nem engedélyezhet fizetési könnyítést. Ennek oka, hogy a csoportos adóalany vonatkozásában „a gazdasági tevékenység ellehetetlenülése” nem értelmezhető, illetve az sem vizsgálható, hogy a tartozás későbbi kielégítése biztosított-e. Hiszen a csoportos adóalanyiság egy adójogi kategória, ami azt jelenti, hogy az abban részt vevő tagok kizárólag az általános forgalmi adó szempontjából minősülnek egy adóalanynak. Tehát a csoport létrejöttével nem jön létre egy önálló, saját vagyonnal rendelkező személy (entitás), hanem pusztán adójogi szempontból alkotnak a tagok egy egységet, azaz egy áfaalanyt. Ebből viszont következik, hogy miután a csoportnak nincs vagyona, az egyes, egyébként önálló tagok vagyona fedezetnek tekinthető a tartozás megfizetését illetően.
2.1.5. Pótlékfelszámítás
Fizetési könnyítés iránti kérelem benyújtása, illetve a kérelem teljesítése esetén a következő pótlékokat kell felszámítani:
a) a magánszemély esedékesség előtt előterjesztett kérelme esetén a kérelmet elbíráló elsőfokú határozat keltének napjáig a kérelem benyújtásának napján érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékben;
b) a jogi személy, egyéb szervezet kérelme, továbbá a magánszemélynek az esedékesség időpontja után benyújtott kérelme esetén késedelmi pótlékot a kérelmet elbíráló határozat jogerőre emelkedéséig, ha azonban a fizetési könnyítést engedélyezik, csak az elsőfokú határozat keltének napjáig;
c) a kérelem teljesítése esetén a fizetési könnyítés időtartamára az elsőfokú határozat keltének napjától a kérelem benyújtásának napján érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékben [Art. 133. § (5) bekezdés].
A fizetési könnyítés iránti kérelem teljesítése esetén az adóhatóság az adózó likviditási, jövedelmi, vagyoni és szociális viszonyait mérlegelve engedélyezhet a fizetési határidőtől való eltérést. A halasztás, illetve részletfizetés miatt a költségvetést megillető adóbevétel csak később realizálódik. A késedelmi pótlék ez esetben nem szankció, hanem a költségvetést megillető pénzeszköz használatának díja.
Az adóhatóság által engedélyezett késedelmes fizetés nem eshet azonos megítélés alá a jogellenes késedelemmel, ekként indokolatlan lenne a fizetési könnyítéshez társuló pótlékfizetési kötelezettséget a késedelmi pótlékkal azonos mértékben meghatározni. A pótlék mértéke ezért a jegybanki alapkamat egyszerese. (Szemben a késedelmi pótlékkal, amely a jegybanki alapkamat kétszerese.)
Az Art. egyaránt lehetővé teszi a fizetési könnyítési kérelmek esedékesség előtti és utáni benyújtását, a benyújtás időpontjának azonban csak a magánszemélyek kérelme esetében van jelentősége, mivel ilyen esetben a késedelmi pótlék a felére csökken, tehát a jegybanki alapkamattal azonos. Ennek megfelelően:
– a magánszemély kérelmének esedékesség előtti benyújtásakor az esedékességtől az elsőfokú határozat keltének napjáig a benyújtás napján érvényes;
– bármely adózó kérelmének teljesítése esetén az elsőfokú határozat keltének napjától az engedély szerinti pénzügyi teljesítésig a benyújtás napján érvényes
jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű pótlékot kell felszámítani.
A pótlékot határozatban kell közölni. Ha a kérelmet – akár első, akár másodfokon – elutasítják, az elsőfokú határozat keltének napjától az általános szabályok szerinti – a jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő összegű – késedelmi pótlékot számítanak fel. Ugyanez a helyzet – attól az időponttól kezdve –, amikor az adózó a fizetési könnyítés valamely feltételét nem teljesíti, és tartozása egy összegben esedékessé válik. Kiemelendő, hogy az adóhatóság esetleges késedelmes ügyintézése esetén a határidő-túllépés idejére az adózót terhelő késedelmi pótlék nem számolható fel.
Nem magánszemély esetében, illetve magánszemélynek az esedékesség időpontja után benyújtott kérelme esetén a kérelmet elbíráló határozat jogerőre emelkedéséig az általános szabállyal számított késedelmi pótlékot kell számítani, kivéve, ha a fizetési könnyítést engedélyezik, mert ilyenkor azt csak az elsőfokú határozat keltének napjáig kell számítani. Ezt a késedelmi pótlékot nem kell összegszerűen közölni a fizetési könnyítés iránti kérelmet elbíráló határozatban, az a folyószámlán jelenik meg a késedelmi pótlék levezetésében.
A pótlék kiszabása kivételes méltánylást érdemlő esetben mellőzhető. A „mellőzés” kifejezés arra utal, hogy az adóhatóság csak a pótlékkötelezettséget vagy pótlékmentességet mérlegelheti, a jegybanki alapkamatnál alacsonyabb mértékű pótlék megállapítására ez esetben nem kerülhet sor.
2.1.6. Feltétel a fizetési könnyítés engedélyezéséhez
Az adóhatóság a fizetési halasztást, részletfizetést engedélyező határozatában feltételhez kötheti a kedvezményt [Art. 133. § (8) bekezdés].
Bontó feltétel esetén annak bekövetkezése megszünteti a kedvezményt és esedékessé teszi a tartozást, annak járulékaival együtt. A határozatban feltételként lehet például kikötni a kedvezmény elvesztését, ha:
– az adózó a fizetési könnyítés időtartama alatt esedékessé váló egyéb (folyó) adófizetési kötelezettségeit, illetve adókötelezettségeit (például bevallások benyújtása) nem teljesíti;
– a fizetési könnyítés teljesítését biztosító mellékkötelezettségek, biztosítékok (kezesség, zálogjog, jelzálogjog) eredeti funkciójuk betöltésére alkalmatlanná válnak, és a kérelmező az adóhatóság felhívása ellenére nem gondoskodik határidőben pótlásukról;
– az adózóval szemben csőd- vagy felszámolási eljárás indul.
A kedvezmény olyan ún. felfüggesztő feltételhez is köthető, amikor a fizetési kedvezmény csak az előfeltétel teljesítésével válik érvényessé. Az előfeltétel kikötése esetén annak teljesítésére mindig határidőt kell kitűzni, a fizetési kedvezmény pedig a határozat jogerőre emelkedésekor lép hatályba.
A kedvezményt a határidő eredménytelen lejárta szünteti meg. A határozatban rövid teljesítési határidő kitűzésével ilyen feltételként lehet például kikötni
– az adótartozás egy részének megfizetését;
– megfelelő biztosíték (kezesség, zálog, ingó-ingatlan jelzálog) adását;
– a végrehajtási költség megfizetését;
– az önálló bírósági végrehajtókat megillető költség megfizetését.
A bontó és a felfüggesztő feltételek esetén is fel kell hívni a határozat rendelkező részében az adózó figyelmét arra, hogy ha a kedvezmény feltételeit vagy az esedékes részletek befizetését nem teljesíti, a kedvezmény érvényét veszti, és a tartozás járulékaival együtt egy összegben esedékessé válik [Art. 133. § (9) bekezdés].
Az adóhatóság határozatban dönt a fizetési halasztás és a részletfizetés iránti kérelemről. A hatóság döntését és a feltételeket a határozat rendelkező része tartalmazza. Ennek keretében – fizetési kedvezmény engedélyezése esetén – az általános tartalmi feltételeken túl mindig meg kell határozni az alábbiakat:
– a fizetési halasztás adónemenként megállapított összegét és a teljesítés határnapját, részletfizetés esetén adónemenkénti bontásban az egyes részletek összegét és azok teljesítésének határnapját;
– az esetleges feltételeket;
– a késedelmipótlék-fizetési kötelezettséget vagy a mentességet; továbbá
– a kedvezmény megszűnését nemteljesítés esetén.
2.2. Automatikus részletfizetés
2.2.1. Szja-bevallás
Az adózóknak alanyi jogon lehetőségük van arra, hogy (automatikusan) részletfizetést vegyenek igénybe. A jogintézmény célja az adózók adminisztrációs terheinek csökkentése mellett az adóhatóságra háruló ügyteher csökkentése a kisösszegű adófizetési kötelezettségre vonatkozó részletfizetési kérelmek és az azok elbírálására irányuló méltányossági eljárás egyetlen nyilatkozattal történő kiváltása útján.
2016. január 1-jétől a személyi jövedelemadó adónemben a pótlékmentes részletfizetés összeghatára 150 ezer forintról 200 ezer forintra változott. A lehetőség azonban csak a vállalkozási tevékenységet nem folytató, általános forgalmi adó fizetésére nem kötelezett magánszemélyt illeti meg, a meghatározott összeghatárt meg nem haladó fizetési kötelezettség vonatkozásában. További könnyítés az érintett adózói kör számára, hogy az automatikus fizetési könnyítéssel érintett fizetési kötelezettséget hat egyenlő részletben kell havonta megfizetni.
Az első részlet megfizetésére az adózó a személyijövedelemadó-fizetési kötelezettség törvényes esedékességének napján – május 20-án – kötelezett. A nyilatkozat megtételére előírt határidő jogvesztő, vagyis kizárólag az az adózó részesülhet a kedvezményben, aki május 20-áig eleget tesz jövedelemadó-bevallási kötelezettségének.
Az adózó akkor is igénybe veheti ezt az automatikus részletfizetési lehetőséget, ha más adónemben túlfizetése van, ugyanis a törvény nem határoz meg ilyen kizáró feltételt. Az esedékessé vált részlet a más adónemben fennálló túlfizetés átvezetésével is rendezhető.
Nemteljesítés esetén a kedvezmény érvényét veszti, a tartozás egy összegben esedékessé válik, és az adóhatóság a tartozás fennmaradó részére az eredeti esedékesség napjától késedelmi pótlékot számít fel.
Amennyiben az adózó a bevallásban vállalt részletfizetési kötelezettségeinek nem tesz eleget, akkor a kedvezménytől az adózó elesik, és az állami adóhatóság köteles az adózó adószámláján megjelent részletfizetési kedvezményt eltörölni és az eredeti állapotot visszaállítani.
Amennyiben az adózó a személyijövedelemadó-bevallásában jelzi, hogy igénybe kívánja venni a kedvezményt, de az adóhatóság megállapítja, hogy a kedvezmény törvényi feltételei nem teljesülnek, úgy a kedvezményre vonatkozó nyilatkozatot az adóhivatal érdemi határozattal elutasítja, amelyről írásban tájékoztatja az adózót.
2.2.2. Megbízható adózó
Az állami adó- és vámhatóság a cégbejegyzésre kötelezett és az áfaregisztrált adózókat negyedévente minősíti, amelyre első alkalommal 2016. első negyedévében kerül sor. A minősítés következtében az adózó: megbízható, átlagos vagy kockázatos adózóvá válik.
Megbízható adózó, aki/amely az alábbi, együttes feltételeknek megfelel:
a) legalább 3 éve folyamatosan működik;
b) a tárgyévben és az azt megelőző 5 évben az állami adóhatóság által megállapított összes adókülönbözet nem haladja meg az adózó tárgyévre megállapított adóteljesítményének 3 százalékát;
c) a tárgyévben és az azt megelőző 5 évben az állami adóhatóság nem indított ellene végrehajtási eljárást;
d) a tárgyévben és az azt megelőző 5 évben nem állt és nem áll csőd-, felszámolási, illetve kényszertörlési eljárás alatt;
e) nem rendelkezik 500 ezer forintot meghaladó nettó adótartozással;
f) a tárgyévben és az azt megelőző 5 évben nem állt és nem áll adószámfelfüggesztés hatálya alatt amiatt, hogy a székhelyén nem található;
g) a tárgyévben és az azt megelőző 5 évben nem állt és nem áll adószámtörlés hatálya alatt;
h) a terhére az állami adó- és vámhatóság által kiszabott, a tárgyévet megelőző 5 évben esedékessé vált mulasztási bírság összege nem haladta meg az adózó tárgyévre megállapított adóteljesítményének 1 százalékát;
i) a tárgyévben és az azt megelőző 5 évben nem állt és nem áll fokozott adóhatósági felügyelet alatt és
j) nem minősül kockázatos adózónak.
Előnyként jelentkezik a megbízható adózónál, hogy automatikus, 12 havi pótlékmentes részletfizetésre jogosult, ha tartozása 10–500 ezer forint között van.
Ezen eljárás abban az esetben hivatalból indul, ha az állami adó- és vámhatóság azt észleli, hogy a megbízható adózó a meghatározott összegű tartozással bír; ekkor részére negyedévente felhívást küld arra vonatkozóan, hogy a tartozás tekintetében 12 havi pótlékmentes részletfizetésre jogosult. Az adózó az elektronikusan megküldött felhívástól számított 8 napon belül nyilatkozhat arról, hogy ezt a felhívást elfogadja-e. A felhívás elfogadására vonatkozó 8 napos határidő jogvesztő, azaz, ha arról a megbízható adózó nem nyilatkozik, akkor ezt utólag – 8 napon túl – már nem teheti meg.
Ezen eljárás kérelemre is indulhat, ha az automatikus, 12 havi pótlékmentes részletfizetés iránti kérelmet az adózó elektronikusan előterjeszti.
Akár hivatalból, akár kérelemre indul is az eljárás, akkor is a nyilatkozat vagy a kérelem beérkezésétől számított 15 napon belül határozattal dönt az adóhatóság az automatikus részletfizetésről. Amennyiben a megbízható adózó a határozatban részére előírt részletfizetési kötelezettségének nem tesz eleget, akkor az automatikus részletfizetéssel érintett, még fennálló tartozás egésze esedékessé válik, és annak eredeti esedékességétől az állami adó- és vámhatóság a fennmaradó tartozásra késedelmi pótlékot számít fel.
dr. Szabó Ildikó cikkében a fentieken túl olvashat még az adómérséklés lehetőségéről, a mérlegelés kereteiről, a gazdasági tevékenység ellehetetlenülésének eseteiről, a fizetési könnyítést kizáró okokról, valamint a vámhatósági eljárás speciális szabályairól. A cikk az Adó szaklap 2016/7. számában jelent meg, amelyet itt rendelhet meg.
