Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Áfázzunk vagy ne áfázzunk? – tehetik fel maguknak a kérdést a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó cégek és az iskolaszövetkezetek 2015. január 1-jétől. A törvénymódosítás ugyanis nem egyértelmű, emiatt számos eltérő értelmezésre akadhatunk szakvélemények olvasásakor. Nézzük, mi okozza a problémát.
Az ÁFA törvény jelenlegi 142.§-a alapján az alábbi ügyletek esetén az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője fizeti:
a) az építési-szerelési munkával létrehozott, az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzendő ingatlan átadása;
b) a szolgáltatás nyújtásának minősülő olyan építési-szerelési és egyéb szerelési munka esetében, amely ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására – ideértve az ingatlan bontással történő megszüntetését is – irányul, feltéve, hogy az ingatlan létrehozatala, bővítése, átalakítása, egyéb megváltoztatása építési hatósági engedély-köteles vagy építési hatósági tudomásulvételi eljáráshoz kötött, amelyről a szolgáltatás igénybevevője előzetesen és írásban köteles nyilatkozni a szolgáltatás nyújtójának;
c) az a) és b) pontban említett termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz munkaerő kölcsönzése, kirendelése, illetőleg személyzet rendelkezésre bocsátása esetében.
A 2015. január 1-jétől hatályos szövegezés szerint a fenti c) pont az alábbira módosul:
„c) a termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz – ideértve azt is, ha az nem kötött építési hatósági engedélyhez vagy építési hatósági tudomásulvételi eljáráshoz – munkaerő kölcsönzése, kirendelése, személyzet rendelkezésre bocsátása, illetve iskolaszövetkezet szolgáltatásának igénybevétele esetében;”
Láthatjuk, hogy az új c) pont már nem utal vissza az a) és b) pontokra, ami azt sugallja, hogy a c) pont az a) és b) ponttól függetlenül él, tehát fordított adózás vonatkozik minden fajta munkatevékenység céljára rendelkezésre bocsátott munkaerőre, nem csak építési-szerelési munkára.
Ugyanakkor az új c) pontba ékelt félmondat félreértésre adhat okot. A gondolatjelek közé ékelt kiegészítés ugyanis kiemeli, hogy a rendelkezés engedélyhez vagy külön eljáráshoz nem kötött építési tevékenységre is vonatkozik. Miért kellene ez a kiegészítés, ha a c) pont kivétel nélkül minden típusú munkaerő-kölcsönzésre vonatkozik?
Felmerül tehát a kérdés, hogy mit tehetnek az adóalanyok, hogy a lehetőségekhez mérten kockázat nélkül vészeljék át azt az időszakot, amíg megérkezik a tisztázó hivatalos álláspont. Mert akár megváltozatják az eljárást akár nem, 50% az esély rá, hogy rosszul döntenek és „ha van sapka, ha nincs” bírságot kaphatnak.
A bizonytalan időszak áthidalására a legbiztosabb módszer, ha az érintett szolgáltatók a fenti tevékenységeket továbbra is egyenesen, tehát áfával növelten számlázzák, a számlabefogadók pedig nem helyezik azt levonásba. Ez némi kellemetlenséggel jár, hiszen a felszámított áfát meg kell finanszíroznia a befogadónak, amíg egyértelmű, hivatalos álláspont születik az új jogszabály értelmezéséről. De így egyik értelmezés esetén sem keletkezik adóhiány a kifizetőnél, vagy jogosulatlan áfa levonás a befogadónál.
Amennyiben később igazolást nyer, hogy egyenesen kellett számlázni, úgy a befogadó fél azonnal levonásba helyezheti a felszámított áfát, hiszen ezzel a jogával elévülési időn belül bármikor és indoklás nélkül élhet. Amennyiben viszont mégis fordított áfával kellene számlázni, úgy a kiállító módosítja a számláját és kiállítja a fordított adózás szabályai szerint, valamint önellenőrzés nélkül bevallja az aktuális időszakban. Önellenőriznie csak a befogadó félnek kell, aki az adót fizetendő – és ha a levonás feltételeinek megfelel – levonható adónak is beállítja az eredeti teljesítési időpontnak megfelelő adófizetési időszakban.
A cikk szerzője Szőke Angéla, a BDO Magyarország adómenedzsere és Kertész Gábor tax partner. A BDO Magyarország az Adó Online szakmai partnere.
