A közvetett adózás rendszere Ghánában (2. rész)
Ghána piacgazdaság, kevés politikai akadálya van a kereskedelemnek és a beruházásoknak. Az ország fő exportterméke az arany, a kakaó, a nyersolaj, a mangán, és az ipari gyémánt.
Kapcsolódó termékek: Adózási kiadványok, Adó Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A május 31-i teendők között szerepel a 2011. évről szóló helyi iparűzési adó bevallása is. Hogyan ossza meg a vállalkozás az adóalapot, ha több önkormányzat illetékességi területén – akár külföldi telephelyen is – végez állandó jellegű iparűzési tevékenységet? A megosztási módszeren kívül néhány gyakorlati sajátosságot is megismerhetünk az Adó szaklap 2012/7. számában megjelent cikkből.
A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) 39. § (2) bekezdése alapján, ha a vállalkozó több önkormányzat illetékességi területén – így a Htv. 52. § 62. pontjára figyelemmel külföldi településen is – végez állandó jellegű iparűzési tevékenységet, akkor az adó alapját meg kell osztania a székhely, illetve a telephely(ek) szerinti települési önkormányzatok között. (A külföld az adóalap-megosztás szempontjából egy „telephelynek” számít akkor is, ha a tevékenységvégzés több állam területén vagy/és egy állam több településén folyt.) Az adóalap megosztásának kötelezettsége akkor is fennáll, ha a vállalkozó magyarországi székhelyén kívül csak külföldön rendelkezik Htv. szerinti telephellyel.
…
A megosztási módszerek
A Htv. 3. számú melléklete a 2011-ben kezdődött adóévre hatféle megosztási módszert tartalmaz, s ezek közül – a melléklet 2.2., illetve 2.4.2. pontja kivételével – azt kell alkalmazni, amelyik a tevékenységre leginkább jellemző volt.
A vállalkozó iparűzésiadó-kötelezettségét, így az annak részelemét képező adóalap megosztását is a melléklet alapján köteles teljesíteni. A Htv. iparűzésiadó-alap megosztásra vonatkozó szabályai nem ismerik az úgynevezett elkülönített nyilvántartás szerinti megosztási módszert.
A melléklet 1. pontja szerint az a – villamos-energia/földgáz szolgáltatónak, kereskedőnek, illetve elosztói engedélyesnek, továbbá vezetékes távközlési szolgáltatónak nem minősülő – vállalkozó, akinek a tárgyévet megelőző teljes adóévben az iparűzési adóalapja nem haladta meg a 100 millió forintot, az a személyi jellegű ráfordítással arányos (1.1.) vagy az eszközérték arányos (1.2.) vagy a komplex (2.1.) megosztási módszer egyikét köteles alkalmazni. A melléklet 1. pontjának kiegészítését tartalmazó 7. pontja szerint az 1.1., 1.2. és 2.1. pont szerinti megosztási módszerek közül nem lehet azt alkalmazni, amelyik a székhely vagy valamely telephely szerinti település esetén 0 Ft települési adóalaprészt eredményez.
A hivatkozott jogszabályhelyek együttes értelmezéséből további két következtetés vonható le;
Összegezve tehát, valamely megosztási módszer alkalmazása nem az adózó szabad döntése, hanem a konkrét adótényálláshoz rendelendő törvényi szabályozáson alapuló kötelezettsége. A vállalkozót az adóalap-megosztási módszerek közüli „választás lehetősége” automatikusan tehát még a 100 millió forint alatti adóalap esetén sem illeti meg. Köteles ugyanis a – melléklet 1. és 7. pontjainak összefüggéseit betartva – vállalkozási szintű adóalapot úgy megosztani, hogy annak eredményeként székhelye és Htv. szerinti telehelye(i) szerinti valamennyi településre 0 forintot meghaladó adóalaprész jusson. A melléklet 7. pontja expressis verbis kizárja annak lehetőséget, hogy az adózó székhelyére, illetve Htv. szerinti telephelyére vállalkozási szintű adóalapjából – a melléklet 1.1., 1.2., 2.1. vagy 2.3. pont szerinti megosztási módszer alkalmazása esetén – 0 Ft adóalaprészt állapítson meg.
Amennyiben az adózó iparűzésiadó-kötelezettséggel érintett településre esetleg mégis 0 forint adóalaprészt állapít meg és vall be, akkor az értelemszerűen nem felel meg a törvényi szabályozásnak, ami önkormányzati adóhatósági ellenőrzést (és annak jogkövetkezményei megállapítását) vonhatja maga után.
Az adóalap megosztásának számítása
Az adóalap megosztásához a számításokat „alulról felfelé”, a székhely, illetve a telephely szerinti települések szintjéről kiindulva kell elvégezni. A megosztás vetítési alapja az egyes településeken számított személyi jellegű ráfordítások, illetve eszközérték összege. A számítások során az egyes székhely, telephely szerinti településekre osztott adóalapoknak meg kell egyeznie a vállalkozási szintű adóalap összegével.
A melléklet 5. pontja szerint az adóalap megosztására vonatkozó számításokat – a kerekítés általános szabályai alapulvételével – hat tizedesjegy-pontossággal kell elvégezni. Ebből következően, ha a részletszámításokat tizedes törtben fejezzük ki, akkor a tizedes tört utáni számjegyek száma attól függ, hogy a részletszámítást a Htv. alapján tizedes törtben vagy százalékban kell-e kifejezni. Előbbi esetben a tizedesvessző után hat tizedes jegynek, míg az utóbbi esetben nyolc tizedes jegynek kell lennie (százalékban ifejezve így kapunk hat tizedes jegyet).
Ez a komplex megosztási módszer alkalmazása esetén is azt jelenti, hogy a személyi jellegű ráfordítás/személyi jellegű ráfordítás + eszközérték hányadosnak hat tizedes jegyet kell tartalmaznia.
A megosztás módszerei
A hat megosztási módszer a következő:
Példa a személyi jellegű ráfordítással arányos megosztásra A vállalkozási szintű adóalapot az „A” székhely, illetve a „B” székhely szerinti településre olyan arányban kell megosztani, amilyen arányt az egyes településekre jutó személyi jellegű ráfordítás az össz-személyi jellegű ráfordításon belül képvisel. A vállalkozási szintű adóalapból az év közben megszűnt székhely szerinti településre az adóév első napjától a megszűnés naptári napjáig (2011. január 1-jétől 2011. augusztus 21-éig) terjedő időszakra kimutatott személyi jellegű ráfordításnak az össz-személyi jellegű ráfordításon belüli aránynak megfelelő adóalaprészt, míg az új székhely szerinti településre az áthelyezés napjától az adóév végéig (2011. augusztus 22-étől december 31-éig) terjedő időszakra kimutatott személyi jellegű ráfordításnak szintén az össz-személyi jellegű ráfordításon belüli aránynak megfelelő adóalaprészt kell megállapítani. |
Dr. Kovács Attila írása az egyes megosztási módszereket példákkal illusztrálja, és kitér a külföldi telephelyre jutó adóalaprész meghatározására, valamint a mezőgazdasági tevékenységet végző egyéni vállalkozó iparűzésiadó-alapjának megállapítására is. A cikk teljes terjedelemben az Adó szaklap 2012/7. számában olvasható. Az Adó szaklap példányonként is megvásárolható a Complex Kiadó webshopjában.
Ghána piacgazdaság, kevés politikai akadálya van a kereskedelemnek és a beruházásoknak. Az ország fő exportterméke az arany, a kakaó, a nyersolaj, a mangán, és az ipari gyémánt.
Százhúsz fecskendő, mintegy 10 millió forint értékű növekedési hormont tartalmazó készítményt találtak a pénzügyőrök az M1-es autópálya Komárom-Esztergom vármegyei szakaszán egy bolgár trélerben – tudatta a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) csütörtökön.
Egy ügyvédből és könyvelőkből is álló, a költségvetésnek kétmilliárdos kárt okozó bűnszervezet tagjai ellen indult eljárás, az ügyészség nyolc ember letartóztatását indítványozta – tájékoztatott a Csongrád-Csanád Vármegyei Főügyészség szóvivője csütörtökön.
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!