Japán hosszi időn keresztül a világ második legfejlettebb és legnagyobb gazdasága volt az Egyesült Államok után, és ezt a címet sokkal később veszítette el Kínával szemben, mint azt a félelemmel teljes csodálatot, amivel a világ szemlélte a japán gazdasági csoda diadalútját a hetvenes és nyolcvanas években.
Ez utóbbi volt az az időszak, amikor komolyan arról beszéltek Amerikában, hogy Japán belátható időn belül megelőzheti és maga után utasíthatja még az Egyesült Államokat is. A nyolcvanas években ettől legalább annyira tartottak, mint mostanában a kínaiak hatalomátvételétől. Lee Iacocca, a Chrysler csúcsmenedzsere országos bojkottot hirdetett a japán termékek ellen. Ez volt az az időszak, amikor a világ tíz legértékesebb vállalata közül hat japán tulajdonban volt. Jól jellemezi a világ radikális változását, hogy jelenleg a világ tíz legértékesebb vállalata közül kilenc amerikai és a legértékesebb japán vállalat, a Toyota csak a 31. a világon tőzsdei értékét tekintve.
A japán gazdaság töretlen és imponáló fejlődése a múlt század kilencvenes éveiben rekedt meg, ekkor pukkadt ki az ún. „vagyon buborék”, ami a japán gazdaság elhúzódó válságához vezetett, ezt az időszakot nevezik ma az „elveszett évtizednek”. A korábbi lendület azóta sem tért vissza, az ország hosszú recessziós időszakot élt át, majd a deflációt stagfláció követte. A legutóbbi évek során azonban újból tapasztalható a gazdaság lassú élénkülése. 2023-ban a gazdaság 1,7%-kal növekedett, ami kiemelkedően jónak számít az elmúlt időszakhoz képest, és az idei évre is hasonló növekedést jósolnak a szakértők.
Japán a maga 125 millió lakosával a világ tizenegyedik legnépesebb országa, míg Nagy-Tokió, a főváros agglomerációs övezetével együtt a világ legnépesebb nagyvárosi területe. Az ország homogén népességgel rendelkezik, a lakosság 96%-a japán, gyakorlatilag nincs és szinte lehetetlen is a bevándorlás a szigetországba. A négy fősziget mellett 14 ezer szigeten terül el az ország, mintegy 3000 kilométer hosszan húzódnak a szigetek, az északi Szahalin-félszigettől egészen Koreáig párhuzamosan a kínai szárazfölddel terül el Japán. A földrajzi sajátosság nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a külső hódítók mindig kudarcot vallottak és a történelem folyamán Japán meg tudta őrizni önállóságát.
A legnagyobb veszélynek Kubláj kán mongol uralkodó idején volt kitéve az ország, aki kétszer is kísérletet tett a szigetország meghódítására, de az „Isteni szél” (Kamikaze) szétszórta a hódítók hajóhadát, akik végül feladták terveiket.
Ennek ellenére nem volt könnyű a japánok történelme, mert évszázadokon keresztül polgárháborúk zajlottak a szigetvilágban. Bár a 9. században az ország nagy része a császár uralma alatt egyesült, a 12. századtól kezdve a sógunok (katonai diktátorok) és a damijók (feudális nagyurak) ádáz harca egymás ellen sok áldozatot szedett. A több évszázados vérontásnak és polgárháborúnak végül 1603-ban Tokugawa sogunátusa vetett véget, aki újraegyesítette az országot. Ezt követően meghirdettek a bezárkózás politikáját, aminek csak az amerikai hadihajók kényszerítő megjelenése vetett véget 1854-ben. Az ún. Kanagawa Egyezményben Japán meghátrált és lehetővé tette, hogy a nyugati kereskedők szabadon kereskedhessenek Japánnal. Ez a kényszerű nyitás előkészítette a terepet a Mejdzsi-reformoknak 1868-ban, amelyek elindították a korábban bezárkózó országot a korszerű iparosodás és modernizáció útján.
A japánok nagyon tanulékonynak mutatkoztak, s már a 20. század elejére egy modern, nagy teljesítményű gazdaságot hoztak létre. Ez megnövelte Japán imperialista ambícióit is: előbb Kínát támadta meg, majd 1904-1905-ben az Orosz Birodalom ellene viselt hadat Mandzsúria birtoklásáért. A világ nagy megdöbbenésére az addig lekezelt japánok legyőzték a világ egyik legerősebb hadseregének tartott orosz cári szárazföldi erőket és a csuzimai csatában az egyesített orosz flottát. Ezt követően birtokba vették Mandzsúriát, Tajvant, Koreát. Az első világháborúban a győztes hatalmakhoz csatlakoztak, bár aktívan nem vettek részt a háborúban.
A harmincas években a Tengelyhatalmakkal léptek szövetségre, 1931-ben elfoglalták Mandzsúriát és ott egy bábállamot hoztak létre, 1937-ben Kínára támadtak, a második világháború kezdetén előbb a francia Indokínát rohanták le, majd a brit gyarmatokat (Szingapúrt, Malajziát), támadták meg, míg végül 1941. decemberében Pearl Harborban csapást mértek az amerikaiak Csendes-óceáni flottájára. Innentől hosszú és véres háború kezdődött az Egyesült Államokkal, aminek végül négy év ádáz küzdelme után két atomcsapás (Hirosima és Nagaszaki) vetett véget. Japán ezt követően kénytelen volt kapitulálni, valamennyi hódítását feladta, sőt korábban japánok által lakott területeket is fel kellett adnia (pl. Kurili-szigetek). Az ország 1952-ig amerikai megszállás alatt állt, csak korlátozott függetlenséggel rendelkezett, valójában minden jogszabály, beleértve az új alkotmányt is, elfogadásához az amerikaiak jóváhagyása kellett.
A japán gazdasági csoda az ötvenes években kezdődött. Ekkoriban a japán gazdaság az olcsó, legtöbbször másolt tömegárukkal kezdte meg a felemelkedést. Sokáig az olcsó, de gyenge minőségű termékek szinonimája volt a Made in Japan. A hatvanas években viszont bekövetkezett egy minőségi ugrás: a tranzisztorok, a miniatürizálás, a minőségbiztosítás lett a japán gazdasági csoda védjegye. A japán termékek elárasztották a világpiacot és immáron nem csak árban, hanem minőségben is abszolút versenyképes termékeket állítottak elő.
Bár a japán gazdaság szédületes fejlődése megakadt a kilencvenes években, ennek a fejlődésnek az egyik zászlóshajója mind a mai napig a robotika. Jelenleg a robotikát tekintik a japán gazdaság legfőbb hajtóerejének, ez az a terület, ahol japán még mindig őrzi elsőségét. Jelenleg is a világ első számú exportőre az ipari robotok terén. Ebben a szektorban a globális piaci részesedése 50%-os. Jelenleg 300 ezer ipari robot működik Japánban, ez a világ összes működő ipari robotjának a 23%-a. Kína a japán ipari robotok első számú vásárlója. Az ágazat teljes éves jövedelme 70 milliárd amerikai dollár. Bár a robotika jelentős részben ipari robotokról szól, az iparágnak mára komoly területét adja az ún. IoT, a „dolgok internete”, azaz a háztartási robotok. Itt is egy új robotikai forradalom van kialakulóban, aminek Japán továbbra is az éllovasa. Japánban tízezer főre 630 robot jut, ezzel az adattal szintén őrizik a robotikában a világ élvonalában elfoglalt helyüket.
Természetesen a robotok előretörése komoly társadalmi és politikai vitát vált ki Japánban is. A robotok áldásos hatását senki nem vitatja (fárasztó és nehéz munkákat végeznek el nagy pontossággal, nagy mennyiségben az ember helyett), ugyanakkor egyre több helyről szorítják ki az élő munkaerőt. Ez részben nagymértékű munkanélküliséghez és csökkenő állami bevételekhez vezet, mert a gépek most még nem fizetnek adót. A társadalmi vita lényege, hogy a munkába állított ipari robotok után ugyanakkora adót fizessenek a tulajdonosok, mint ha emberi élőerőt alkalmaznának. Ez lehetne az alapja egy olyan alapjövedelemnek, amit azok kapnak, akiket a robotok kiszorítottak a munka világából. A vita zajlik, egyelőre törvényhozási következménye még nincs.
Ami Japán adórendszerét illeti, az OECD országok átlagának felel meg, tehát nem magas és nem is alacsony adózású ország. A megtermelt össztermék (GDP) 34,1%-át osztja el újra a kormány a költségvetésen keresztül, ez alig magasabb mint az OECD országok 34%-os átlaga. Japánban az államadósság mértéke extrém magas, a GDP 264%-ra rúg. Mindez azért nem okozott eddig különösebb gondot, mert nincs külső eladósodottság, az államadósságot belülről finanszírozzák. Az adósságszolgálati teher viszont magas, ezért az államnak relatív magas költségvetési bevételi igénye van. Ezt a magas adók biztosítják.
A személyi jövedelem sávosan adózik, a progresszív adózás alapján, a legalacsonyabb kulcs 5%-os, összesen hét adókulcs van. Évi 4,8 millió jen (azaz 11,5 millió forint) jövedelem fölött érvénybe lép a marginális adókulcs, ami már 45%-os. A fogyasztási adó viszont nagyon kedvező: alapvetően egy kulcs van, ez 10%-os. Ennél is alacsonyabb, 8%-os kulccsal adóznak az élelmiszerek és az italok (az alkohol kivételével). A társasági adó marginális kulcsa 30%, de ezt szinte senki nem fizeti meg, mivel nagyon sokféle kedvezmény és adójóváírás lehetséges. Az átlagos társasági adó 12,9%, ami a most hatályba lépő OECD minimális adónál is alacsonyabb. Bonyolítja az adórendszert, hogy mind a magánszemélyek, mind a vállalatok fizetnek ezentúl a prefektúrának és az önkormányzatnak is adót, ezek mértéke általában 4-6%.
Japánt az elmúlt években a világgazdaság beteg embereként emlegették. A japán gazdaság jelenlegi tartósnak ígérkező élénkülése és éppen a robotikában mutatkozó élvonalbeli teljesítménye arra utal, hogy korai volt a japán gazdaság temetése. Japánnal továbbra is érdemes úgy számolni, mint a „globális Nyugat” egyik legfontosabb húzóországával.
A cikk szerzője Gerendy Zoltán, a BDO Magyarország ügyvezetője. A BDO Magyarország az Adó Online szakmai partnere.
