Közös konszolidált társasági adóalap javaslat az Európai Unióban
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A közös konszolidált társaságiadó-alap fontos előnye lenne, hogy az EU több tagállamában működő vállalatoknak csak egyetlen adóbevallást kellene beadniuk az EU területén folytatott tevékenységük egészére vonatkozóan.
Mit jelent a közös konszolidált társaságiadó-alap?
A közös konszolidált társaságiadó-alap (KKTA, angolul Common Consolidated Corporate Tax Base – CCCTB) olyan egységes szabályrendszer, amelyet az EU-ban működő vállalatok adóköteles nyereségük kiszámítására használhatnának. A KKTA értelmében a vállalatoknak vagy vállalatcsoportoknak a működésük által lefedett tagállamok eltérő adószabályai helyett csupán egy uniós rendszernek kellene megfelelniük. A KKTA rendszerének további előnye lenne, hogy az EU több tagállamában működő vállalatoknak csak egyetlen adóbevallást kellene beadniuk az EU területén folytatott tevékenységük egészére vonatkozóan, így az egyik tagállam veszteségeit ellensúlyozhatják egy másik tagállam nyereségével.
A KKTA újraindítása
A Bizottság eredetileg 2011-ben javasolta a KKTA-t, ám ez a javaslat túl ambiciózusnak bizonyult ahhoz, hogy a tagállamok egyidejűleg megállapodjanak. Ugyanakkor továbbra is nagy igény mutatkozott azon előnyök iránt, amelyeket a KKTA nyújthat a tagállamok és az EU vállalkozásai számára.
Ezért a Bizottság újból érvényesítette az eredeti KKTA javaslatot, és könnyebben kezelhető eljárással újból elindította 2016 októberében, annak érdekében, hogy az EU-ban a társasági adózás igazságosabb, versenyképesebb legyen, és megfelelőbb módon támogassa a növekedést.
Mit tartalmazott az eredeti 2011-es javaslat?
A KKTA lehetővé tenné a vállalatok vagy vállalatcsoportok részére, hogy konszolidálják az EU tagállamaiban elért eredményüket, elismerve ez által a határon átnyúló tevékenységüket. Az egységes adóbevallás alapján kerülne megállapításra az adóalap, amelynek megfelelő része után minden olyan tagállamot megilletné az adóztatás joga, amelyben a vállalat tevékenységet folytat. Az egyes tagállamok részaránya három egyforma súlyú tényezőt (eszközök, munkaerő, árbevétel) tartalmazó képlet alapján kerülne megállapításra. Ezután minden tagállam a nyereségrészesedését saját nemzeti adómértéke alapján adóztatná. A KKTA az adókulcsok kérdését nem érintené, és a Bizottság nem törekszik a tagállamok társaságiadó-kulcsainak harmonizálására. A tagállamok továbbra is maguk határoznák majd meg a társaságiadó-kulcsaikat, ez szuverén joguk.
A KKTA rendszerében, azt követően, hogy a vállalat adóalapja megállapításra került, az adóalapot a rögzített felosztási képlet alapján (arányosan) fel kellene osztani mindazon tagállamok között, amelyekben a vállalat üzleti tevékenységet folytat. A képlet három azonos súlyú tényezőből állna.
- Eszközök: minden befektetett tárgyi eszköz, ideértve az épületeket, repülőgépeket és gépeket. A KKTA-rendszerhez való csatlakozást megelőző 6 évben K+F-re, marketingre és reklámozásra fordított költségek az immateriális javak közelítő változójaként szintén beépítésére kerülnek 5 évre.
- Munkaerő: munkaerő-tényezőként két mutató lesz figyelembe véve: a bérköltségek 50%-os súllyal, és az alkalmazottak száma szintén 50%-os súllyal.
- Árbevétel: az árbevétel-tényező kiszámítására az áruk kézbesítési / rendeltetési helye alapján kerül sor. A szolgáltatások esetében ez annak a helynek felel meg, ahol a szolgáltatásnyújtás fizikailag megvalósul.
A vállalatok eredménye az árbevétel, a munkaerő és az eszközök függvénye, ezért szerepel ez a három tényező a felosztási képletben. E három tényező alkalmazása azt jelenti, hogy a képlet már rendelkezésre álló adatokat használna fel, amelyek manipulálása nehézkes lenne, és megfelelően tükrözné azt, hogy a vállalkozás profitja ténylegesen hol képződik.
A folyamat egésze a vállalat elsődleges tagállamának adóhatóságain keresztül (azaz egyablakos rendszerben) zajlana. Az irányelvjavaslat világos eljárási szabályokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a vállalatok miként választhatják a KKTA-rendszert, hogyan adják be adóbevallásukat, miként kell a megfelelő űrlapokat harmonizálni és az ellenőrzéseket koordinálni. A vállalatok vagy vállalatcsoportok az EU-ban folyatott tevékenységük egésze után az elsődleges tagállamuk adóhatóságán keresztül intéznék az adóbevallásukat, és ugyanezen tagállam adóhatósága felelne a megfelelő ellenőrzések koordinálásáért, valamint a bevallás nyomon követéséért. A KKTA az egységes, stabil, átlátható társasági adórendszer biztosításával jogbiztonságot nyújtana a társaságok számára és csökkentené az adóügyi akadályokat.
A KKTA válaszható lenne: a vállalatok, amelyek úgy ítélik meg, hogy nagyon is előnyükre lenne a harmonizált rendszer, választhatják azt, míg a többi vállalat az alkalmazandó tagállami rendszerben működne tovább. Ez a józan megközelítés, hiszen ez azt jelenti, hogy azoknak a vállalatoknak, amelyeknek nem áll szándékukban nemzeti határaikon túlra terjeszkedniük, és így mindig csak egy adórendszer szerint fognak működni, nem kell szükségtelenül átállniuk egy új rendszerre. A Bizottság úgy véli továbbá, hogy a KKTA kötelező jellegű bevezetése nem felelne meg a szubszidiaritás elvének, mivel ez azt jelentené, hogy az uniós szintű tevékenységek mellett uniós intézkedéseket alkalmaznának tisztán csak egy-egy tagállamot érintő tevékenységre is.
Milyen változások kerültek bele a javaslatba a 2016-os felülvizsgálat során?
Az Európai Bizottság egyrészt azzal a céllal indította újra a javaslatot, hogy segítse az egységes piacot, másrészt pedig, hogy fellépjen az agresszív adótervezés ellen oda rendelve a jövedelmet, ahol az érték képződik.
A szöveg új rendelkezéseket is tartalmaz a 2011-es javaslathoz képest. Először is a 2016-os javaslatok a választható jogszabályok helyett kötelező érvényű jogszabályokat irányoznak elő a 750 millió EUR feletti éves összevont forgalommal rendelkező csoportok vonatkozásában; másodszor a javaslat olyan jogszabályokat is tartalmaz, amelyek arra ösztönzik a vállalatokat, hogy saját tőkét vonjanak be a beruházások finanszírozásához, ellensúlyozandó a hitelfinanszírozás előnyben részesítésének tendenciáját; harmadszor pedig többletelvonás kerül bevezetésre a kutatási és fejlesztési (K+F) költségek esetében. A közös adóalapra vonatkozó javaslat kitér a határokon átnyúló veszteség esetén biztosított, utólagos megadóztatással járó, a konszolidáció bevezetéséig alkalmazott átmeneti adókedvezményre is. A javaslatokban felvázolt második szakasz megvalósítására azt követően kerül majd sor, hogy politikai megállapodás született a közös adóalapról szóló javaslatokról. Egészen addig a Tanács nem mérlegeli a második szakaszt.
Az Európai Bizottság jelenlegi javaslata két külön, tanácsi irányelvre tett javaslatból áll. Az egyik a közös társaságiadó-alapról, a másik pedig a közös összevont társaságiadó-alapról (KÖTA) szóló irányelvre tett javaslat. A két elem szétválasztása két külön javaslattá az egyik fő különbség a 2016. és a 2011. évi javaslat között. Az Európai Bizottság az adóalap tekintetében többlépcsős megközelítést javasol, amelynek keretében először a közös társaságiadó-alap valósul meg, ezt követően pedig a KÖTA.
Az első irányelvjavaslat a szakaszos megközelítés úgynevezett első lépésével foglalkozik. Ennek megfelelően a közös alap elemeire korlátozódik, azaz a társaságiadó-alap kiszámítására vonatkozó szabályokra, beleértve egyes adókikerülés elleni rendelkezéseket, valamint a javasolt adórendszer nemzetközi dimenziójára. A 2011-es javaslathoz képest további két témával bővült: szerepelnek benne az eladósodás kedvezőbb adóügyi megítélésével szemben ható szabályok, és a kutatás-fejlesztés (K+F) után többletlevonás alkalmazható.
A konszolidációval a tervek szerint egy külön irányelvjavaslat fog foglalkozni (azaz a második lépés), amelynek vizsgálata a második szakaszban, azaz a közös alap elemeiről szóló politikai megállapodás elérése után esedékes. A KÖTA-javaslat addig függőben marad, és a Tanács vizsgálja. Annak ellentételezésére, hogy az adózóknak átmenetileg nélkülözniük kell az adókonszolidációból eredő előnyöket, a javaslat rendelkezik a határokon átnyúló veszteség esetén biztosított adókedvezmény mechanizmusáról, utólagos megadóztatással. Ez a konszolidált adóalap (KÖTA) bevezetéséig maradna hatályban, ami által a határokon átnyúló veszteség esetén biztosított adókedvezmény a szabályok alkalmazásának automatikus következménye lesz.
2016-os első irányelv javaslat főbb újdonságai COM(2016) 685 final 2016/0337
Ez a javaslat jelenti az első lépést (közös társaságiadó-alap) az Unió egészére kiterjedő társaságiadó-rendszer felé vezető, két szakaszból álló megközelítésben, és közös társaságiadó-szabályokat állapít meg az Unióban működő vállalatok és állandó telephelyek adóalapjának kiszámításához.
Hatály: a mindenki számára opcionális rendszert megállapító 2011-es javaslattól eltérően ez az irányelv kötelező lesz a bizonyos méretet meghaladó vállalatcsoportokhoz tartozó vállalatokra nézve. A méretre vonatkozó küszöbérték rögzítésének kritériuma az összevont pénzügyi kimutatást benyújtó vállalatcsoportok összes konszolidált bevételét veszi alapul. A két lépés (azaz a közös társaságiadó-alap és a KÖTA) közötti bizonyos fokú összhang elérése érdekében a vállalatoknak ezenkívül eleget kell tenniük a konszolidáció feltételeinek ahhoz, hogy a közös adóalap kötelező hatálya alá tartozzanak. Ez biztosítja majd, hogy miután a konszolidáció és a felosztási képlet elfogadásával a teljes kezdeményezés megvalósul, a közös adóalap szabályai alá tartozó adózók valamennyien automatikusan átkerüljenek a KÖTA-rendszerbe. Ezek a közös szabályok választható lehetőségként az olyan vállalatoknak is elérhetőek lesznek, amelyek nem teljesítik ezeket a feltételeket.
Az állandó telephely meghatározása: ebben az irányelvben az állandó telephely fogalmának meghatározása közelít az állandó telephelynek az OECD adózási modellegyezményében, a BEPS után ajánlott definíciójához. A 2011-es javaslattól eltérően az átdolgozott definíció csak az Unióban található és adózási szempontból az Unión belüli illetőségű adózókhoz tartozó állandó telephelyeket foglalja magában.
Adóalap: tágan kell értelmezni. Minden bevétel adóköteles, kivéve, amikor kifejezetten mentességet élvez. A vállalatcsoporton kívüli vállalat tulajdonában lévő részvények értékesítéséből származó osztalék vagy jövedelem legalább 10%-os részesedés esetén mentességet élvez, a közvetlen külföldi befektetések kettős adóztatásának megelőzése érdekében. Az állandó telephelyek nyeresége ugyanebben a szellemben ugyancsak adómentes lesz a székhely szerinti államban.
Kamatlevonás-korlátozási szabály: ez egy új szabály (nem szerepel a 2011-es javaslatban), amely az ATAD-ban jelent meg, és a BEPS-kezdeményezés keretében részletes elemzés készült róla. A szabály korlátozza a kamat- (és más pénzügyi) költségek levonhatóságát, hogy ezzel visszariassza a vállalatokat az alacsony adómértékű országokba való profitátcsoportosítástól.
Növekedési és beruházási kedvezmény (AGI): Az újraindított kezdeményezés célja, hogy rendezze azt az aszimmetriát, amelynek értelmében a hiteltörlesztés után fizetett kamat (bizonyos határig) levonható az adózó közös adóalapjából, ugyanakkor a nyereségfelosztás nem.
Értékcsökkenés: a 2011-es javaslattal azonos marad a szabály fő iránya, miszerint a befektetett eszközök adó célokból – bizonyos kivételekkel – értékcsökkenthetők. Ugyanakkor most több eszköz fog az egyenkénti értékcsökkenés hatókörébe tartozni, mivel a közepes élettartamú befektetett tárgyi eszközök kikerültek a készletrendszerből.
Veszteség: a 2011-es javaslat szerint az adózók időbeli korlátozás nélkül elhatárolhatják a veszteségeket a következő időszakra, az évente levonható összeg korlátozása nélkül. Az irányelv összekapcsolja a kamatlevonás-korlátozási szabályt a veszteség adóügyi elbírálásával. Ilyenformán az a politikai döntés született, hogy meg kell fogalmazni egy hatékony kamatlevonás-korlátozási szabályt úgy, hogy a veszteségnek minősülő összegek a kereskedelmi tevékenység kimenetelét tükrözzék. A szabályt egy visszaélés elleni rendelkezéssel is megerősítették, hogy visszariasszon a veszteség levonhatóságára vonatkozó szabályoknak a veszteséget termelő vállalatok felvásárlása révén történő megkerülésétől.
Adókikerülés elleni fellépés: a 2011-es javaslathoz hasonlóan a rendszer egész sor szabályt tartalmaz az adókikerülés ellen. A visszaélés elleni általános szabály (GAAR) az ATAD-ban megjelenő szöveggel összhangban van megfogalmazva, és ezt egészítik ki a visszaélések konkrét típusainak elkövetését megakadályozó intézkedések.
Hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerek: Mivel a módszerek a gazdálkodó szervezetek vagy pénzügyi kifizetések bizonyos típusainak jogi besorolásában előforduló nemzeti különbségekből erednek, ezek rendes esetben nem fordulhatnának elő olyan vállalatok körében, amelyek az adóalapjuk kiszámítására a közös szabályt alkalmazzák. Mivel azonban az eltérések a közös adóalap keretrendszere és a nemzeti vagy harmadik országbeli társaságiadó-rendszerek közötti kölcsönhatásban valószínűleg fennmaradnak, ez az irányelv olyan szabályokat állapít meg, amelyek révén az eltérésben érintett két joghatóság egyike megtagadja egy kifizetés levonását, vagy gondoskodik róla, hogy az ennek megfelelő jövedelem szerepeljen a közös adóalapban.
2016-os második irányelv javaslat főbb újdonságai COM(2016) 685 final 2016/0336
Ez a javaslat az ugyanazon csoport tagjai adóeredményeinek határokon átnyúló konszolidációját magában foglaló uniós szintű társaságiadó-rendszerrel kapcsolatos szakaszos megközelítés második lépésével foglalkozik.
Hatály: A mindenki számára opcionális rendszert megállapító 2011-es javaslattól eltérően ez a javaslat kötelező lesz a bizonyos méretet meghaladó vállalatcsoportokra nézve. A méretre vonatkozó küszöbérték rögzítésének kritériuma az összevont pénzügyi kimutatást benyújtó és azon vállalatcsoport összes összevont bevételét veszi alapul, amelyhez a vállalat tartozik. A közös szabályok ezen túlmenően azon vállalatcsoportok széles köre számára is választható lesz, amelyek nem felelnek meg a méretre vonatkozó küszöbértéknek.
A csoport fogalmának meghatározása: (változatlan a 2011-es javaslathoz képest) a konszolidációs (csoporttagság-) célú jogosultságot kétrészes, i. az irányítási befolyásra (a szavazati jogok több mint 50 %-ával) és ii. a tulajdonosi részesedésre (a tőke több mint 75 %-ával) vagy nyereségjogosultságra (a nyereségre jogosító jogok több mint 75 %-ával) épülő teszt alapján kell meghatározni. Az irányítási befolyásra, illetve a tulajdonosi részesedésre és a nyereségjogosultságra vonatkozó két küszöbértéknek az egész adóév során meg kell felelni, különben a társaságnak azonnal ki kell lépnie a csoportból. A csoporttagság legalább kilenc egymást követő hónapra szól.
Vállalati átszervezés valamint a veszteségek és a nem realizált tőkenyereség megadóztatása (változatlan a 2011-es javaslathoz képest) a tervezett keret elsősorban a veszteségnek és a nem realizált tőkenyereségnek a csoportba történő belépéskor és a csoportból történő kilépéskor való kezelését foglalja magában.
Forrásadó: (változatlan a 2011-es javaslathoz képest) az adózók által fizetett kamatok és jogdíjak forrásadójából származó bevételt az adott adóévben alkalmazott képlet alapján kell majd felosztani. Az osztalékra kivetett forrásadó nem kerül felosztásra, mivel – ellentétben a kamatokkal és jogdíjakkal – az osztalékot adózás után fizetik ki és nem eredményez olyan korábbi levonást, amelyet a csoporthoz tartozó valamennyi vállalat viselt.
Az adómentesség kijátszásának megakadályozása: (változatlan a 2011-es javaslathoz képest) a részvény-elidegenítésre vonatkozó adómentes elbánását elutasítják, ha azt jogszerűtlenül kiterjesztik a részvényektől eltérő eszközök értékesítésére. Ilyen helyzet akkor áll elő, amikor csoporton belül, adóvonzatok nélkül adnak át eszközöket egy csoporttagnak, amelyet később csoporton kívülre értékesítenek.
Felosztási képlet: (változatlan a 2011-es javaslathoz képest) a képlet három azonos súlyozású tényezőt (munkaerő, eszközök és rendeltetési hely szerinti árbevétel) tartalmaz. Ez a kombináció kiegyensúlyozott megközelítést tükröz az adóköteles nyereség jogosult tagállamok közötti elosztása tekintetében. A munkaerő-tényező két részre oszlik majd, a bérköltségre és a munkavállalók számára (fele-fele arányban), az Unióban a bérszint tekintetében meglévő különbségek kimutatása és ezáltal az igazságosabb elosztás lehetővé tétele érdekében. Az eszköztényező az összes befektetett tárgyi eszközt tartalmazni fogja. Az immateriális javak és a pénzügyi eszközök nem szerepelnek a képletben mobilis jellegűk miatt, továbbá, mert fennáll a rendszer megkerülésének kockázata. E tényezők és súlyozások garantálják, hogy a nyereség ott adózik, ahol ténylegesen keletkezik. Ettől eltérően egy védzáradék is beépítésre kerül, ami alapján lehetőség van a bevétel elosztásával kapcsolatos alternatív módszer alkalmazására azokban az esetekben, ahol az adóalap felosztása nem tükrözi méltányosan az üzleti tevékenység nagyságát.
Mivel a felosztási képlet általános sémájával nem lehet figyelembe venni bizonyos ágazatok sajátosságait, szabályok fognak vonatkozni egy kiigazított képletre, hogy megfeleljen az olyan ágazatok igényeihez, mint például a pénzügyi szolgáltatások és a biztosítás, az olaj- és gázszolgáltatás, valamint a szállítmányozás és a légi közlekedés.
Adminisztratív eljárások: a 2011-es javaslattól eltérően a közös adminisztratív eljárási szabályok a konszolidált vállalatcsoportokra korlátozódnak. Alapelvként azon különálló adózókra, akik az első lépés alá tartozó szabályok alkalmazását választják, továbbra is a nemzeti közigazgatási rendelkezések vonatkoznak.
A vállalatcsoportok az Unióban egyetlen adóhatóság („elsődleges adóhatóság”) illetékességébe fognak tartozni (amit „egyablakos” ügyintézésnek is neveznek). Ez annak a tagállamnak az adóhatósága, ahol a csoport anyavállalata („elsődleges adózó”) adóügyi illetőséggel rendelkezik. Az auditok kezdeményezése és koordinálása az elsődleges adóhatóság feladata lesz. Auditot kezdeményezhetnek bármely olyan tagállam nemzeti hatóságai, ahol a csoporttag nyeresége adóköteles.
Annak a tagállamnak az illetékes hatósága, ahol a csoporttag illetőséggel bír, vagy ott székhellyel rendelkezik, megtámadhatja az elsődleges adóhatóságnak a csoport létrehozását közlő értesítésre vagy a módosított adómegállapításra vonatkozó döntését. E célból bírósági keresetet nyújt be az elsődleges adóhatóság tagállamában. Az adózók és az adóhatóságok között felmerülő vitás kérdésekkel az elsődleges adóhatóság tagállamának törvényei értelmében a fellebbezéseket első fokon tárgyalni illetékes közigazgatási szerv fog foglalkozni.
2019-es újdonságok
Az Európai Unió Tanácsa Brüsszelben, 2019.november27-én (14291/19) kiadott egy Feljegyzést „Javaslat –A Tanács irányelve a közös társaságiadó-alapról (KTA)‒Az aktuális helyzet” címmel.
A Javaslat módosítaná a gazdasági tulajdonos fogalmát, valamint bevezetné „a jövedelem adóztatása szempontjából átlátható” minősítést.
Fontos újdonság az általános elvekben, hogy az adóalapot az adott tagállamban alkalmazandó számviteli szabályok alapján kell meghatározni, feltéve hogy azok összeegyeztethetők az ezen irányelvben (2016/0337) megállapított szabályokkal. Emellett az ebben az irányelvben meghatározott szabályok nem akadályozhatják meg a tagállamokat abban, hogy nemzeti csoportos adózási rendszereket alkalmazzanak, ideértve az olyan szervezetenkénti külön adózást előíró adórendszereket is, amelyek lehetővé teszik az eredmény, a veszteség vagy a levonható kamatráfordítás átcsoportosítását. Ha az adózó egy vállalatcsoport nevében jogosult vagy köteles eljárni a nemzeti csoportos adózási rendszer erre vonatkozó szabályaiban meghatározottak szerint, akkor az egész vállalatcsoportot vagy a vállalatcsoport tagjait adózóként kell kezelni.
A javaslat az egyszerűsített adóalap meghatározásra is ad lehetőséget a tagállamoknak (előző év végi és tárgyév végi adatok megfelelő módon történő összehasonlításával).
A K+F költségek levonhatóságához és további kedvezményeihez kapcsolódóan módosítások kerültek megfogalmazásra, ahogy a növekedési és beruházási kedvezmények tekintetében is.
A nem levonható tételek köre némileg bővült.
Amennyiben az adózó pénzügyi beszámolás céljából összevont (konszolidált) vállalatcsoport tagja, biztosítható számára a jog, hogy a nettó hitelfelvételi költségeit teljes mértékben levonhassa, amennyiben bizonyos feltételeket igazolni tud.
Az adóalapot befolyásoló számos egyéb tényező pontosításra, részletezésre, illetve módosításra került.
Január 29-én az Európai Bizottság kiadta a 2020. évre vonatkozó munkaprogramját, melyben mindkét fenti javaslat kiemelésre került, így az év folyamán további fejlemények várhatóak.
Források:
A szerző, Lakatos Zsuzsa transzferár- és okleveles nemzetköziadó-szakértő, a Tax Revolutions Kft. ügyvezetője.
