Megbízási jogviszony a gyakorlatban

Szerző: Szörényi Marianna
Dátum: 2018. november 20.
Címkék: ,
Rovat:

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Gyakran felmerül a kérdés, hogy adott tevékenységet milyen munkavégzésre irányuló jogviszonyban lehet ellátni, illetve a lehetőségek közül melyiket a legcélszerűbb választani. Lehetőség van dolgozni munkaviszonyban, megbízási-, vállalkozási-, bedolgozói jogviszonyban, felhasználói szerződéses jogviszonyban (szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény hatálya alá tartozó tevékenységgel kapcsolatban), tanulóként tanulói szerződéssel vagy együttműködési megállapodással, egyszerűsített foglalkoztatás keretein belül, segítő családtagként, továbbá a társaság tagjaként társas vállalkozóként. Fentiek közül ebben a cikkben a megbízási jogviszonyt és annak legfontosabb elemeit mutatjuk be, a gyakorlati élet alkalmazhatóságában.

Az Szja törvény szerint a megbízási jogviszony alapján kapott díj önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül, amiről két dolgot fontos tudni:

  1. a bevétel után költség elszámolási lehetőség van,
  2. a bevétel költséggel csökkentett része a jövedelem.

Költségelszámolás történhet költséghányad alkalmazásával, ekkor a bevétel 10%-a költség, amelyet nyilatkozat hiányában automatikusan kell alkalmazni. Történhet még tételes költségelszámolással, legfeljebb a bevétel 50%-ig, ekkor a költségeket számlával kell igazolni. Persze hozhatunk olyan döntést is, hogy nem szeretnénk költséget elszámolni, ezt sem tiltja semmi. Bárhogy is döntünk év elején, azt a költség elszámolási módot kell alkalmaznunk az adóévben minden önálló tevékenységből származó jövedelmünk (pl. ingatlan bérbeadás) esetén.

Amennyiben év közben a 10 % költséghányad alkalmazását választottuk, az adóbevallás készítésekor dönthetünk úgy, hogy mégis tételesen szeretnénk elszámolni költségeinket. Fordítottjára viszont nincs lehetőség, ha év közben tételes elszámolást alkalmaztunk, adóbevalláskor 10 % költséghányad alkalmazására nem válthatunk.

Ahhoz, hogy a biztosítási jogviszonyt el tudjuk bírálni, megbízási jogviszony esetében mindig meg kell vizsgálni, hogy az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelem eléri e a minimálbér 30 %-át (2018-ban 41 400 Ft), illetőleg naptári napokra annak harmincad részét (2018-ban 1 380 Ft). Amennyiben eléri, a magánszemély biztosítottá válik, ami megbízó részéről bejelentési, járulék levonási és befizetési kötelezettséget von maga után. Kiemelném, hogy ugyanazon munkáltatónál adott naptári hónapban, több megbízási jogviszony keretében szerzett jövedelmek összegét (és a napok számát is) össze kell adni.

Munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személy, pl. a gazdasági társaság vezető tisztségviselője esetében is ugyanígy kell elbírálni a biztosítási jogviszonyt, annyi különbséggel, hogy ez esetben nincs lehetőség költségelszámolásra.

Biztosítottként megbízott díjából 15 % Szja, 10 % nyugdíj-, 4 % természetbeni- és 3% pénzbeli (kivéve ha a megbízott öregségi nyugdíjas) egészségbiztosítási járulékot kell vonni, továbbá megbízót 19,5 % szocho és 1,5% szakképzési hozzájárulás terheli. Amint a biztosítási kötelezettségre fény derül – ami sok esetben csak a kifizetéskor történik – NAV felé bejelentési kötelezettség keletkezik a T1041-es nyomtatványon.

Ha a megbízott nem válik biztosítottá, akkor a díjból csak 15 % Szja-t kell vonni, megbízó a 19,5 % szochot és a 1,5 % szakképzési hozzájárulást ebben az esetben is köteles fizetni, viszont NAV felé nem keletkezik bejelentési kötelezettsége a T1041-es nyomtatványon.

Harmadik eset, amire lehetőséget biztosít a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:280. §–a, hogy megbízott ingyen vállalja a megbízást. Ebben az esetben megbízó köteles a megbízott költségeit megtéríteni.

Nézzünk 1-1 példát, 10 % költséghányad alkalmazásával, hogy átláthatóbbá tegyem a biztosítottá válás felülvizsgálatát:

  1. Egy megbízási jogviszonyban 10 napnyi időszakra rögzített feladat ellátásáért 42 000 Ft megbízási díjat kap a megbízott.

Bevétel 42 000 – 10 % költséghányad = 37 800 Ft jövedelem

37 800 Ft / 10 nap = 3 780 Ft/nap

minimálbér 30%-a 41 400 Ft / 30 = 1 380 Ft/nap

Mivel az 1 napra eső jövedelem meghaladja a törvényben előírt, 2018-ban 1 380 Ft mértékét, ezért biztosítottá válik a megbízott, és a fent leírtak szerint kell eljárni.

37 800 Ft x 15 % =5 670 Ft Szja, 37 800 x 7 % = 2 646 Ft EBJ, 37 800 x 10 % = 3 780

Bevétel 42 000 Ft – 5670 Ft Szja –  2 646 Ft EBJ – 3 780 Ft nyugdíjj. = 29 904 Ft kifizetendő összeg.

  1. Ha viszont a megbízott megbízási szerződése 28 napra szól, erre az időszakra kapja a 42 000 Ft megbízási díjat, már másképp alakul a számítás.

Bevétel  42 000 – 10 % költséghányad = 37 800 Ft jövedelem

37 800 Ft / 28 nap = 1 350 Ft/nap

minimálbér 30 %-a  41 400 Ft / 30 = 1 380 Ft/nap, tehát nem haladja meg a jövedelme az előírt mértéket, így nem válik biztosítottá.

37 800 Ft x 15 % =5 670 Ft Szja

Bevétel 42 000 Ft – 5670 Ft Szja = 36 330 Ft lesz a kifizetendő összeg.

Folyamatos munkavégzés esetén főszabály szerint havonta, kifizetéstől kifizetésig nézzük az időszakot. Ha a munkát végző személy időszakonként, vagy csak a tevékenység befejezésével kap díjazást, akkor a biztosítási kötelezettség elbírálására a díjazás kifizetésekor történik.

A megbízási szerződésben rögzített időszakon belül nem kell vizsgálni, hogy a megbízott mely napokon, összesen milyen időtartamban teljesítette a feladatot. Ha a szerződésben nem rögzítették a megbízás időtartamát, akkor a szerződéskötéskor a díjfizetésig eltelt időszakot kell figyelembe venni. Megbízási szerződés köthető szóban és írásban egyaránt, viszont a későbbi viták elkerülése végett mégis inkább azt javaslom, hogy foglaljuk írásba.

Megbízási jogviszony és munkaviszony egyszerre:

Megbízási jogviszonyt is létesíteni ugyanazon munkavállalóval, csak akkor lehet, ha a dolgozót a munkaviszonyban ellátott munkakörétől távol eső munkakörre szeretnénk megbízni. Lényeges, hogy jól elválasztható legyen adott esetben a két munkakör, annak munkaideje és beosztása. Ha a két jogviszonyban ellátott feladatok tartalmilag azonosak, vagy akár egy munkakörben is elvégezhetők lennének, akkor semmisnek mondhatják ki a megbízási szerződéses jogviszonyt, és a kezdő naptól munkaviszonnyá minősíthetik, annak minden adóterhével együtt.

Bemutatom a két jogviszony közti lényeges különbségeket, melyek alapján egyértelműen elkülöníthetők:

Munkaviszony Megbízási jogviszony
munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I törvény (Mt.) vonatkozik rá (pl. munkaszerződést kötnek);

megbízási szerződés az alapja, Ptk. vonatkozik rá;

a munkavállalónak személyesen, folyamatosan és rendszeresen rendelkezésre kell állnia, munkáltató utasításait követve, az ő ellenőrzése alatt; felek függetlenek egymástól, nincs alá-fölérendeltségi viszony, a megbízott egy konkrét feladat ellátásáért vállal kötelezettséget;
munkavégzés időtartamát, helyét, és a munkaidő-beosztást a munkáltató határozza meg; nincs meghatározva a munkavégzés helye, sem a munkaidő. A megbízott maga osztja be idejét, kizárólag határidőket, részhatáridőket szabhat meg a megbízó (az ügy ellátásának időpontját meghatározhatja, pl. ha egy 1 napos konferencia idejére kötik a megbízási szerződést);
munkavégzésért munkabér jár, bizonyos feltételek teljesülése esetén pótlékok; megbízó díjat fizet a megbízottnak, de akár ingyen is el lehet vállalni. Nincs plusz juttatás, sem pótlékok;
Mt. szerint meghatározott időtartamra fizetett szabadságot köteles biztosítani a munkáltató; nem jár szabadság;
munkáltató eszközeivel történik a munkavégzés. a munkavégzés a megbízott saját eszközeivel történik.

Fontos tehát, hogy a megbízási szerződés ne foglalja magába a munkaviszony tipikus tartalmi elemeit, nehogy színlelt szerződésnek minősüljön. A munkaviszonnyá minősítéssel járó fizetési kötelezettség bizonyos esetekben igen súlyos összeget jelenthet, ezért tanácsos felülvizsgálni az ellátandó feladatokat, még a megbízási jogviszony létesítése előtt.


Kapcsolódó cikkek:


Az adóreform és az azóta eltelt időszak – az alapok (1. rész)
2019. november 22.

A Magyarország adótörténetét bemutató sorozatunk utolsó részeihez, időszakához érkeztünk. Az eddig megjelent 76 írásban a népvándorlás korától az 1980-as évek közepéig mutattuk be az eseményeket. Ebben a részben és a következő részekben az 1987-től bekövetkezett változásokról szólunk. A tételes jogszabályi rendelkezések ismertetésétől tartózkodunk, helyettük a tendenciákat, illetve a hosszabb távon ható változásokat mutatjuk be.