Meghívó nélkül fesztiválozik az APEH

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A balatoni önkormányzatok döntő többsége már évekkel ezelőtt felismerte: nem harcolni kell az utcai árusítás ellen, az igények kielégítését jobb, ha maguk oldják meg. A tóparti polgármesterek tavalyi szezont követő összesítése szerint az ebből származó bevétel 2007-ben meghaladta a 850 millió forintot.

A tó mentén se szeri, se száma a rendezvényeknek. Az egyik héten a kézművesek – fazekasok, kovácsok, fafaragók – jönnek, a másik héten a lacikonyhásoké a főszerep, majd a régiségek, könyvek, antikvitások kerülnek sorra. Mindemellett azt is ügyesen megkoreografálták már, hogy a nagyobb balatoni települések nyári vásárainak van egy csúcspontja, amelyre rendszerint a szezon végén, augusztusban kerül sor. Ilyen például a balatonboglári bornapok vagy a badacsonyi szüreti fesztivál, amelynek immár külföldön is híre van. A vásárok, búcsúk, kipakolások hangulatában is jelentősek az eltérések. Míg a messze földön híres, szerdánként és szombatonként egész évben megrendezett fonyódi vásár amolyan igazi eszem-iszom rendezvény, addig például Hévízen egy svájci vásárban érzi magát az ember. A patyolattisztára takarított térkövön formatervezett, fából készült elárusító helyek állnak. A vendégek késsel-villával eszik a hurkát és a legjobb balatoni borokat isszák. A véletlenül földre hulló szemetet egy erre kijelölt lapátos ember azonnal összetakarítja.

A legtöbb településen – a heti piac és az ezzel egybekötött kirakodó vásár mellett – nyaranta rendszerint a sétáló utcában, a főtéren – rendezik meg a nyári vásárt. Másutt viszont engedély nélkül árusítani szigorúan tilos, amit a közterület-felügyelők általában keményen be is tartatnak. Persze kivételek (például a tó éppen egyik legfrekventáltabb helyén, Tihanyban) azért akadnak. Az érintett önkormányzatok állítják, betartatják a rendeleteket. Lapunk érdeklődésére annyit ismertek el: jó néhány ház, illetve telek tulajdonosa olykor kipakol a kapu elé, sőt az sem kizárt, hogy a lehetőséget – némi ellenszolgáltatásért – cserében másoknak is biztosítja.

A balatonfüredi polgármesteri hivatalban elmondták: korábban rengeteg konfliktusuk származott abból, hogy az alkalmi árusok szinte mindenütt megjelentek a városban, és a leglehetetlenebb helyekre kértek árusítási engedélyt. Mára azonban állítólag a kereskedők többsége is rájött arra, hogy sokkal jobban jár, ha szervezett keretek között kínálhatja a portékáját. Ráadásul – s ez szinte minden tóparti településen így van ma már – az önkormányzat, illetve az általa megbízott szervező cég vonzó programokat is kínál. Az énekesek, együttesek, táncosok vonzzák a közönséget. Nem véletlen, hogy például az idei, siófoki Coca-Cola Beach House és a zamárdi Balaton Sound fesztiválra több száz alkalmi árus érkezik az ország különböző pontjairól. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint viszont közülük jó néhányan nem a kapun belül, több tízezer forintos helypénzért akarnak üzletet csinálni.

A balatonboglári polgármesteri hivatalban elmondták: a közterület-felügyelők, sőt az APEH ellenőrei is készülnek ezekre a rendezvényekre, és tavaly szépen meg is telt a bukszájuk. Egyébként az egész tópartra igaz, hogy az elmúlt évek fokozott hatósági ellenőrzéseinek tudható be, hogy mindent egybevetve a korábbiakhoz képest javult a helyzet. A helyhatóságoktól kapott információk szerint az is egyre gyakoribb, hogy a tetemes helypénzt, bérleti díjat fizetők jelzik az illetékeseknek, hol érdemes körülnézniük.

Forrás: Napi Online

---