Miért jó őstermelőnek lenni? I.
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Sok család számára a legfontosabb bevételi forrás a saját gazdaságban megtermelt élelmiszerek eladása. Kik válhatnak őstermelővé és miért jó ez az adózási mód? Két részből álló cikksorozatunk első részében átnézzük a témához fogalmakat és az adózási előnyöket.
1. Mit takar a mezőgazdasági őstermelői tevékenység?
Mezőgazdasági őstermelői tevékenységnek minősül a saját gazdaságban történő növénytermelés, ültetvénytelepítés, állattenyésztés, valamint a termékfeldolgozás is akkor, ha az saját gazdaságban történő alapanyag felhasználásával történik. Mezőgazdasági őstermelői tevékenységnek minősül továbbá a saját gazdaságban egyes mezőgazdasági termékek jogszabályba nem ütköző gyűjtése, valamint a saját tulajdonú földterületen végzett erdőgazdálkodás, mindezekre nézve akkor, ha az előállított termék vagy a tevékenység az Szja tv. 6. számú mellékletének II. pontjában felsoroltak valamelyikébe tartozik, ideértve a saját gazdaságban termelt gyümölcs felhasználásával bérfőzés keretében történő párlatkészítést (pálinkafőzést) is.
A saját gazdaságban előállított virágok és dísznövények – kivéve a 0602 40 vámtarifa számú rózsa oltva is – értékesítéséből származó bevételt akkor lehet őstermelői bevételként figyelembe venni, ha az az évi 250 ezer forintot nem haladja meg. megállapítására vonatkozó szabályokat lehet alkalmazni.
A saját gazdaságban termelt szőlőből saját gazdaságban készített szőlőmust, sűrített szőlőmust, szőlőbor értékesítése akkor számít őstermelői tevékenység bevételének, ha a magánszemély ezeket a termékeket 0.5 litert meghaladó kiszerelésben az adott évben kifizetőnek és/vagy termelői borkimérésben végső fogyasztónak értékesíti, és az értékesítésükből származó bevétel együttvéve az évi 7 millió forintot nem haladja meg.
2. Ki minősül mezőgazdasági őstermelőnek?
A személyi jövedelemadóról szóló törvény (Szja törvény) rendelkezése szerint mezőgazdasági őstermelő:
– az a 16. életévét betöltött,
– nem egyéni vállalkozó magánszemély,
– aki a saját gazdaságában az Szja törvény 6. számú mellékletben felsorolt termékek előállítására irányuló tevékenységet folytat,
– és ennek igazolására őstermelői igazolvánnyal rendelkezik,
– ideértve az erre a célra létesített nyilvántartásban családi gazdálkodóként bejegyzett magánszemélyt
– és e magánszemélynek a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagját is,
– mindegyikre vonatkozóan a 6. számú mellékletben felsorolt termékek előállítására irányuló tevékenysége(i)nek bevétele (jövedelme) tekintetében.
Mezőgazdasági kistermelőnek az az őstermelő tekinthető, akinek az adóévben – jogszabály alapján kapott támogatás összegével csökkentett – őstermelői tevékenységéből származó éves bevétele nem több 8 millió forintnál.
3. Szükséges-e adószámot kiváltani az őstermelői tevékenységhez?
Az őstermelői tevékenység – amennyiben általános forgalmi adó alanyiságot eredményez – adószám birtokában gyakorolható azzal, hogy az adószám bármelyik megyei (fővárosi) adóigazgatóságtól igényelhető.
4. Hol váltható ki az őstermelői igazolvány?
Az őstermelői igazolvány része az adóévre hitelesített értékesítési betétlap, amely egyben bevételi nyilvántartásnak is minősül, amennyiben az adózó bevételi nyilvántartás vezetésére kötelezett.
Az igazolvány kiadása a Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamara (továbbiakban: NAK) megyei ügyintéző szervezetének hatáskörébe tartozik. Az állandó lakóhely szerint illetékes NAK megyei ügyintéző szervezete az igazolványt az adóévre vonatkozó értékesítési betétlappal és a hitelesített adatnyilvántartó lap másolatával együtt állítja ki.
5. Mit jelent a családi gazdaság és a családi gazdálkodó fogalma?
A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény 5.§ 4. pontja szerint családi gazdaságnak minősül a mezőgazdasági igazgatási szervnél családi gazdaságként nyilvántartásba vett mezőgazdasági üzem.
E § 20. pontja szerint mezőgazdasági üzemnek az azonos céllal működtetett mezőgazdasági termelési tényezők (föld, mezőgazdasági felszerelés, egyéb vagyonelemek) szervezeti alapegysége minősül, amely a gazdasági összetartozás révén gazdálkodási alapegység is.
Ugyancsak e törvény 3.§ 21. pontjában foglaltak szerint mezőgazdasági üzemközpontnak a földműves vagy mezőgazdasági termelőszervezet tulajdonában, illetve használatában álló, a mező- és erdőgazdasági tevékenység vagy a mező- és erdőgazdasági tevékenység és a kiegészítő tevékenység célját szolgáló gazdasági, lakó, illetve iroda épülettel beépített ingatlan vagy a tanya minősül, amely egyben a gazdálkodás végzésének vagy megszervezésének a mezőgazdasági igazgatási szervnél bejelentett helyéül is szolgál.
Az adóév utolsó napján az erre a célra létesített nyilvántartásban családi gazdálkodóként bejegyzett magánszemélyés a családi gazdaságban nem foglalkoztatottként közreműködő családtagja őstermelői tevékenysége tekintetében adókötelezettségeit – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – a mezőgazdasági őstermelőre irányadó szabályok szerint teljesíti.
6. Hogyan adózik a magánszemély őstermelői bevétele után?
A magánszemély az őstermelői tevékenységéből származó bevételéből háromféle módszer szerint állapíthatja meg a jövedelemét.
a) A bevételeinek 10%-át tekinti költségnek, és a 90% lesz a jövedelem.
b) Tételesen elszámol a költségeivel, melyeket levon a bevételből és a fennmaradó összeg lesz a jövedelem. Értékcsökkenést is elszámolhat és veszteséget is elhatárolhat az őstermelő a rá vonatkozó szabályok szerint.
c) Átalányban állapítja meg a jövedelmet, de erre csak a mezőgazdasági kistermelők jogosultak. Ebben az esetben a kistermelésből származó bevétel 15 százaléka számít jövedelemnek, illetőleg a bevételnek azon részéből, amely élő állat és állati termékek értékesítéséből származik, 6 százalékot kell jövedelemnek tekinteni.
Az igazolt költségeken felül a tételes költségelszámolást alkalmazó mezőgazdasági kistermelő a korrigált bevételének 40 százalékát – igazolás nélkül – kistermelői költségátalány címén elszámolhatja költségként. Ebben az esetben a tárgyévi veszteség elhatárolására nincs lehetőség.
7. Mit jelent az őstermelői adókedvezmény?
A tételes költségelszámolást vagy a 10 százalék költséghányadot választó mezőgazdasági őstermelőt e tevékenységéből származó jövedelme utáni adó összegéből legfeljebb 100 ezer forint adókedvezmény illeti meg, amely mezőgazdasági csekély összegű (de minimis) támogatásnak, vagy halászati csekély összegü (de minimis) támogatásnak minősül. Az adókedvezmény akkor érvényesíthető, ha az őstermelő a regisztrációs számát is feltünteti az adóbevallásában.
8. Van-e adómentességi határ?
Amennyiben a mezőgazdasági őstermelőnek – függetlenül attól, hogy a jövedelmét milyen módszerrel állapítja meg – a támogatások összegével csökkentett őstermelői tevékenységből származó éves bevétele nem haladja meg a 600 ezer forintot, akkor nem kell jövedelmet számolnia és ezt a bevételét nem is kell bevallania.
9. Hogyan kell adóelőleget és adót fizetni?
A mezőgazdasági őstermelőtől a kifizetőnek akkor nem kell adóelőleget levonnia, ha a kifizetőnek bemutatja az adóévre hitelesített értékesítési betétlapját, vagy a családi gazdaság tagja e jogállását igazolja a kifizető felé.
A mezőgazdasági kistermelőnek – a választott adózási módtól függetlenül – mindaddig nem kell adóelőleget fizetnie, amíg az adóévben elszámolt jogszabály alapján kapott támogatások összegével csökkentett őstermelői tevékenységből származó bevétele a 4 millió forintot nem haladja meg. Az adóelőleg megállapításakor az év elejétől az adott negyedév végéig kell a jövedelmet megállapítania.
Az összevont adóalap csökkenthető a feltételek megléte esetén a családi kedvezmény összegével is. A fennmaradó összeg után az adó mértéke 16 százalék.
Ez az összeg tovább csökkenthető az őstermelői adókedvezmény összegével amennyiben a jövedelmét az őstermelő nem az átalányadózókra vonatkozó szabályok szerint állapítja meg.
A fizetendő adó összege tovább csökkenthető a személyi kedvezmény összegével is, amely havonta az adóév első napján érvényes minimálbér 5 százaléka. Az így megállapított összegből le kell vonni az adóév során már befizetett előleget, és a különbözetet kell az adott negyedévre, a negyedévet követő hónap 12-éig befizetni.
Az adóelőleget a magánszemélynek mindaddig nem kell megfizetnie, amíg a fizetendő összeg nem haladja meg a 10 ezer forintot.
Forrás és további információk:
http://nav.gov.hu//data/cms357126/6._sz._fuzet_Mez_gazdasagi__stermel_k.pdf
A cikk szerzője Lakatos Zsuzsa, transzferár- és adószakértő, a Tax Revolutions Kft. ügyvezetője.
